Uncategorized

„Pedig én igyekvő tüzértiszt-jelölt voltam…”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 8. rész A szorgalmasan végzett gyakorlatok ellenére a lovaglás újabb és újabb formái sok nehézséget okoznak önkénteseinknek. Károlynak büszkeségre ad okot az elkészült egyenruhája, amitől otthonosabban érzi magát a kabarékban is, bár vigyázniuk kell, nehogy palira vegyék őket… Hősünk a sok őrszolgálat, gyakorlat és szórakozás mellett sem mulasztja el azt, […]

„Várjuk a felváltást, mint a megváltást”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 7. rész Önkénteseink egyre jobban kiismerik magukat a katonaéletben, de izgalommal várják az első őrszolgálatot, amit a lőszerraktárnál kell adniuk. Az első őrség után egy vizsga letételével az első csillag megszerzésére is lehetőségük nyílik. Első ütközetüket is megvívják, bár ezúttal még nem a harctéren, hanem az őszintén utált trénönkéntesek heccelésével… […]

„Sorra került végre az ágyú is…”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 6. rész Hősünk lassanként megismerkedik bajtársaival, akik a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel érkeztek az önkéntes iskolába. A tanulók a sok gyakorlás következtében egyre ügyesebbé válnak a lovon és az alaki gyakorlatokon egyaránt, bár a kimaradás előtti parancskiadásra felvett nem megfelelő öltözet még képes meglepetéseket okozni. Az iskolában végre elkezdődnek az ágyús […]

„Mindenkinek azonnal fel kell ülni a lóra, ha leesett!”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 5. rész Az önkéntesek számára az első igazi megpróbáltatás a lovaglóóra lesz. Nem így Károlynak, a kiváló lovasnak, aki magában jót mulat a kezdők szerecsétlenkedésén. Eljönnek az első kimaradások is hétvégenként: Nagyvárad, a Körös-parti Párizs nemcsak a művészek, hanem a tüzérönkéntesek részére is remek lehetőségeket kínál a szórakozásra…   Amikor […]

„Ágyú, ló, ember!”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 4. rész Hősünk belecsöppen az önkéntes iskola vasfegyelemre, engedelmességre szoktató rendjébe és kezd hozzászokni új élethelyzetéhez, amit az immár kézhez kapott egyenruhája is segít. Oktatóik a tanórákon a tüzérek számára szükséges minden ismeretet igyekeznek a fejükbe tölteni, bár meglehetősen unalmas és szájbarágós módon. Fontos esemény, hogy megérkezik a bátyja által […]

„Jegyezze meg magának, hogy maga katona!”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 3. rész A fiatalember nagy lelkesedéssel szervezi egyéves önkéntesi szolgálatának előkészületeit: bátyja, Béla a ló vásárlását már elintézte, ő pedig Nagyváradon próbál egyenruhát készíttetni. Erre ugyan várni kell, de addig is hősünk – úriemberhez méltó módon – le akar vizitálni a pótütegparancsnoknál. Naiv elképzelés… Végül az is kiderül, hogy milyen […]

„…hát létezik még huszár a mai világháborúban?”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 2. rész Az ország háborús lázban ég. Hősünk műegyetemi előmenetelének is csak egy akadálya van: látva a katonának bevonult társai népszerűségét, huszár akar lenni. Csakhogy az első hírek nem bíztatóak, már a harcok kezdetén látszik, hogy a huszárság nagy veszteségeket szenved, szerepe lényegesen csekélyebb az évtizedekkel korábbi háborúkhoz képest. Az […]

„Minden épkézláb embernek kötelessége, hogy fegyverbe álljon!”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 1. rész Új sorozat indul a Nagy Háború Blogon. Hegedős Károly építész (1895–1972) hosszú éveken keresztül írta összesen több ezer oldalt kitevő, gazdagon illusztrált emlékiratát, amelyet fiának szánt tanulságul. Az egész életét felölelő írás egyik kötete a Nagy Háborúban megélt kalandokat elevenítette fel. Az egyéves önkéntesként tüzériskolát végzett műegyetemi hallgató […]

„Még ennyire egy ellenségünk megverésének sem örültünk…”

A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 17. rész 1916 őszén hősünk fő gondjai: az olaszok nevetségesen kicsinyes szigorúsága és a csehek visszatetszést keltő viselkedése. Fogvatartóik láthatólag rettegnek attól, hogy a hadifoglyok szökést kísérelnek meg; ezt akarják minden eszközzel megakadályozni. Ezért nem kaphatják meg Szakraidáék például a nekik járó pénzt sem… A csehek pedig különállásukkal […]

„Az egész világ ellenségünk, meg akarnak minket enni!”

A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 16. rész Fogságban tartott magyarjaink élete a kánikula beálltával csak tovább romlik. A hamarosan jelentkező vízhiány miatt fürdeni nem lehet, a mosdási lehetőség is korlátozott. A táborvezetés pedig visszatartja a foglyok pénzét, így a kantinban sem lehet pótolni, ami éppen hiányzik. A helyi lakosság hangulata is egyre fenyegetőbb: […]