Pintér Tamás

Kozák kalandok

Imre Gábor naplója az orosz frontról – 4. rész Hősünk korai ébredés után felkeresi a tábori őrsöt. Friss trágyaszagot hoz feléjük a szél, majd a ködben kozák pikák tűnnek fel. Baloghgal együtt vad tüzelésbe kezdenek. A sikeresen végződő hajnali csetepaté után felderítő vállalkozásra küldik Imre Gábor szakaszát, ami újabb kozák kalandba torkollik. Maga is szembekerül […]

Tűz- és vérkeresztség

Imre Gábor naplója az orosz frontról – 3. rész Imre Gábor menetszázadát beosztják a tábori zászlóaljba. Kozarev százados jelentős mennyiségű konyakot (és bátorságot) önt magába, valamint hősünkbe, s a század az oroszok tüzében az égő faluból az erdőbe húzódik vissza. A tűzkeresztség után átesnek a vérkeresztségen is…   A háború már két esztendeje tart, és […]

„Megdobbant a szívünk: a háború itt van…”

Imre Gábor naplója az orosz frontról – 2. rész 1916 nyarán az újra hadiösvényre lépő hősünk menetszázadával Pécsről Budapesten át a Kárpátokon keresztül Galíciába, a Prut folyó mellett fekvő Delatin településig robog a vonat. Innen gépkocsikkal azonnal az első vonalba szállítják a menetszázadot, s egy égő falunál be is vetik őket. A filozofálgatós vonatút után […]

„Sírás, csókroham, ölelés, utolsó tanácsok…”

Imre Gábor naplója az orosz frontról – 1. rész Régi naplóírónk új sorozatát indítjuk el a mai nap a blogon. A Doberdóról sebesülten hazakerült Imre Gábort 1916 nyarán újra a frontra vezényelték. Alakulata, a császári és királyi újvidéki 6. gyalogezred kikülönített I. zászlóalja ekkor az orosz hadszíntéren, a Bruszilov-offenzíva védekező harcaiban vett részt. A civilben […]

„A legeszesebb lény az ember, néha a legnagyobb állat”

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 27. rész slovensky Tüzérünk visszaemlékezésének legvégén a harctéri létfenntartási- és életösztönről elmélkedik, s a vad embernek megismert rohamista katonákról is kifejti a véleményét. Végezetül megállapítja: „bellum interdicendum omnio, – vagyis – a háborút teljesen el kell tiltani…”     Harctéri élményeim közé kell még sorolnom azokat a megfigyeléseimet is, amelyek az […]

Amiről a katonai krónikák nem tesznek említést

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 26. rész slovensky Tüzérünk a harctéri élményei mellett fontosnak érzi, hogy a háború alatt általa megismert vidékek lakosságának az életéről, szokásairól és erkölcsi felfogásáról is megemlékezzen. Erdélyben rendkívüli módon meglepte a szexuális élettel kapcsolatos általános gondolkodás és a nők erkölcsi felfogása…    Ha már leírtam harctéri élményeimet, nem mulaszthatom el, […]

„Vége lett mindennek”

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 25. rész slovensky Az Érsekújváron laktanya-ügyeletes szolgálatot ellátó tüzérünket 1918 őszén eléri a spanyolnátha járvány, amit szerencsésen átvészel. A betegágyban telnek napjai az őszirózsás forradalom alatt. 1918. november 14-én fegyelmezetten tér haza a tüzérezred a frontról. Négy év katonai szolgálatot követően Vágovits Gyula 1919. március 20-án tér vissza a polgári […]

Mit is kell végeznie egy laktanya-ügyeletesnek?

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 24. rész slovensky 1918 nyarán a betegen hazaérkező tüzérünket a trencséni csapatkórházban vizsgálják ki, ahol csak könnyű fegyveres szolgálatra ítélik alkalmasnak. Két havi szabadságot követően Érsekújváron laktanyaügyeletesi szolgálatot lát el. Közben elmeséli ezrede további történetét is.     Mielőtt hozzákezdenék leírni az otthoni élményeket, előbb röviden ismertetem a később szintén szabadságra […]

„Azt hiszem, háborúba megyünk…”

Kókay László brassói naplója a román hadba lépés idejéből A császári és királyi szegedi 46. gyalogezrednél szolgáló Kókay László 1916 júniusának végén újra a Brassóban állomásozó pótzászlóaljhoz került, miután a Doberdóról szerencsésen visszatérve Szegeden letette a hadiérettségi vizsgát. Itt érte a román hadba lépés. Naplójában megörökítette az 1916. augusztus 27–28-ai izgalmas napok eseményeinek egyes részleteit […]

Csíkszentkirályi beszállásolás, lázas betegség és hazatérés

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 23. rész slovensky 1918 tavaszán Csíkszentkirályon szállásolják el tüzérünket egy fiatalasszony házában. Az Ojtozi-szorosból érkező Vágovits Gyula a településen lázas betegségbe esik. Parancsnoka közbenjárására a tábori kórház helyett – 33 hónap frontszolgálat után – hazatérhet Érsekújvárra. Érzékeny búcsút vesz katonatársaitól és Pici lovától…   Így kerültünk mi is az Ojtozi-szorosból […]