PeterZoltan

„megundorodtam, megcsömörlöttem ez igazságtalan, gyalázatos beosztástól”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 52. rész Biglián Biglián már nem volt épp oly veszedelmes a helyzet, mint a Valone-völgyben és Oppachiasello mellett. Ide ritkábban tévedt egy-egy kóborgó gránát. De a rajvonalban szünet nélkül minden nap, még többnyire éjjel is folyt az ágyúzás, melybe némelykor sűrű puskaropogás, gépfegyverkattogás és a hozzánk is elhallatszó „Avanti!” (előre!) […]

„egy nagyszerűen borzalmas eseménynek voltunk szemtanúi”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 51. rész A lelőtt repülőgép [1915.] július 23-án csak ottmaradtunk azon a helyen. E napon az ágyúharc is alábbhagyott. Az ellenség nem támadott, bizonyára tetemes veszteséget szenvedett. Ámde a mieinket is borzasztóan megpocsékolta az iszonyú pergőtűz. Hallom, hogy leváltják őket pár napi pihenőre – már aki még él közülök. Az […]

„…halomra lőnek bennünket, ha ma nem, hát holnap!”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 50. rész A doberdói pokol 1915. július 18-án kezdődött meg az olaszoknak óriási támadása a mi hadállásaink ellen, hatalmas tüzérségi előkészítés után [ez volt a 2. isonzói csata]. Rettenetes volt katonáink helyzete a szakadatlanul hulló gránátesőben. Fedezékük nem volt, a roppant kínnal kivájt sziklák közt volt primitív lövészárkuk, melyet a […]

„gránátlövések és az utálatos tetvek…”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 49. rész Szüntelen veszélyben Az a hely, hol [1915.] július 13-án délelőtt megtelepedtünk, a Görzbe vezető országút mentén feküdt. Az éghajlat, a levegő itt már nagyon forró volt, sokat szenvedtünk a hőségtől. Görz városa tőlünk északra, mintegy 10 kilométerre feküdt. Az országút mellett, Oppachiasello szép kis város terült el tőlünk […]

„Nem paradicsom, hanem a pokolnál is borzasztóbb, rémesebb mészárszék…”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 48. rész A Halál völgye Azon völgykatlan, hova [1915.] július 11-én, vasárnap hajnalban megérkeztünk, volt a később oly szomorú hírességre jutott Vallone völgye, melyet honvédjeink jogosan a Halál völgyének neveztek el. Óh, mily sok derék jó magyar katona alussza ott örök álmát, kiket az áruló, hűtlen olaszok gránátjai gyilkoltak le! […]

„A vidék mind szegényebb, kövesebb és kopárabb”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 47. rész Út a „paradicsomi vidék” felé [1915.] július 8-án, reggel 6 órakor mi is felszereltünk és átballagtunk Kronauba, hol bevásároltam némi szükséges dolgokat is. 9 óra után én is néhányad magammal beültem, illetve beálltam a vonatba, de mily kényelmes helyre? Lőszeres kocsik közé, nyitott, kavicshordó vagonba. Egyik sarkában helyet […]

„Elmegyünk innen, fiaim, e vad, sziklás hegyekből egy szép paradicsomi vidékre”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 46. rész El a vad hegyek közül [1915.] július 2-án, ahogy a fa tövében felébredtem, semmit sem hallok semmiről. Felszedelőzködtem, s mentem a raktárhoz. Ott egy szakácson kívül egy lélek sem volt. A szakács adott felvilágosítást, hogy az éjjel az egész ezredtörzs felpakolt és elment Sočára, engem is kerestek, de […]

„Az első lövés épp a Turi sátrába csapott”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 45. rész Menekülés a halál torkából [1915.] június 29-én, reggel 8 órakor a tiszti szakács ideadott nékem egy rövid zsákban félvékányi forma durva cvibakot, hogy azzal menjek a patak mentén felfelé, ott találok egy vízimalmot és a cvibakot lisztté őröljem meg. Én még vízimalmon nem őröltem soha, pláne cvibakot, de […]

„beletaláltam magam új helyzetembe, és meg voltam vele elégedve”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 44. rész Az ezredtörzsnél Azon katonai telep, hol én június 25-én reggel felvirradtam, az Isonzótól délre, mintegy 5 kilométernyire két óriási hegység közé beékelve a völgyben, egy zuhogó hegyi patak partján feküdt. 10–12 ház volt mindössze, ezen helyet Blázsnak nevezték. Itt feküdt a 4. honvéd gyalogezred kis ütközetvonata. Itt voltak […]

„Otthagytam a nyomorult, gazember társaságot”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 43. rész Mentő a szükségben [1915.] június 23-án, kora reggel ismét 2 zsák kenyeret vittem a többiekkel együtt a legfelső telepre. Visszajövet találkoztunk egy tábornokkal és kíséretével, akinek nehezére esett a felmenés, sapkáját levéve, törülgette izzadó, kopasz homlokát, s nézte az állatok és emberek kínlódását a nyaktörő úton. Találkoztunk a […]