PeterZoltan

„Életemnek egyik legborzalmasabb napja”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 22. rész Tűzkeresztség Május 6-án reggel megindultunk ismét előre észak felé. Erre már mindenütt a háború nyomaira bukkantunk. Srapnel-hüvelyek, csajkák, szuronyok, ásók, ruhafélék, levelezőlapok hevertek szétszórva a gránáttúrásokban és a félig beomlott, összelőtt fedezékekben. Ismét sűrű erdőkön, hegyeken, völgyeken át hol rajvonalban, hol pedig járt úton haladtunk a májusi meleg […]

„Isten segíts!”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 21. rész Előre, az ellenség után! Másnap, május 4-én délig semmi esemény sem történt. A többiek is visszajöttek a kirándulásból, a támadásból nem lett semmi. Dubovay hadapróddal sokáig beszélgettem a fedezéke előtt, nézegettem a térképeit. Délután Énekes százados összegyűjtötte a zászlóaljat és hazafias, lelkes beszédet intézett hozzánk. Előadta, hogy ma […]

„éhezve, szomjazva, elcsigázott testtel”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 20. rész Dandártartalékban Április 27-én reggel ismét felvettem a teljes felszerelést és elindultam a századomat megkeresni, mely már ismét a rajvonalban volt. Meg is találtam a régi helyükön, hol nappal ismét a fedezéken dolgoztunk, éjjel pedig az őrségen voltunk. Az ágyúk dörgése mind sűrűbben hallik és a járőrök közt is […]

„már félig-meddig hasonló voltam az afrikai vadkanhoz”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 19. rész Küldönc szolgálatban Április 19-től 23-ig nappal szüntelen a lövészárkot építettük, éjjel pedig felváltva őrködtünk. Az élelmezés napról-napra kevesebb lett. A hasmenés is nagyon megkínzott, kezdtem mind jobban soványkodni. 23-án éjféltől hajnali 4 óráig teljes felszereléssel készen kellett lennünk a fedezékben, mert arról értesítettek bennünket, hogy a tartalék be […]

„itt az alvásból keveset adnak”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 18. rész A lövészárokban Április 19-án feküdtem le először a lövészárok fenekére, melyet frissen vágott gallyakkal beborítottunk. De ne gondolja senki, hogy itt, ha este lefekszünk, reggelig alhatunk. Óh, itt az alvásból keveset adnak. Ritka éjet töltöttem el, hogy megaludtam volna hat óra hosszát. Nap-nap után szolgálatban voltunk, hol a […]

„feszülten figyeltem az erdő fái közé”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 17. rész A Kárpátokban Az 1915. évi húsvéti nagy harcok után a mi seregeink az óriási orosz túlerő elől kissé hátrább vonultak, és itt ezen a helyen foglaltak el új hadállást, mely a mi megérkezésünkkor még csak egy kezdetleges árokvonal volt. Ezt a helyet Hegyzávodnak (Zavada) hívták, hová mi 1915. […]

„senki le nem merje tenni a fölszerelést”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 16. rész Jakabvölgyén Jakabvölgyének hívják azt a kis nyomorult rutén falut, hová április 16-án, pénteken este megérkeztünk. Itt volt a nagy tréntábor, konyha, stb. Innen hordták fel az élelmet lóháton a 4–5 kilométernyire levő rajvonalba. E vidéken a falvakban akkor nem volt polgári lakosság, csupa katonaság volt mindenütt. Egy ház […]

„Közeledünk a harctérhez”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 15. rész Szenvedések útján Késő este indultunk el Sátoraljaújhelyről, miután itt még dohányt, szalonnát és kenyeret is kaptunk. Sokáig a Ronyva patak mentén haladtunk. Itt már észre lehetett venni, hogy közeledünk a harctérhez. Minden állomáson óriási forgalom. Tömérdek katonaságot szállítanak a Kárpátok közé, onnan pedig visszafelé jönnek a kórházvonatok, tele […]

„Elmegyek a halál torkába…”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 14. rész Indulás a harctérre 1915. április 12., hétfő volt az a nap, melyen elindultam a harctérre. Reggel fél 6 órakor sorakozó a laktanya udvarán teljes felszereléssel. 6 órakor az egész 9. menetzászlóalj a laktanya udvarán állt zászlókkal, virágokkal, bokrétákkal feldíszítve. Megérkeztek a tisztek, a katonabanda és a pap is. […]

Nagyvárad, a katonaváros a háború előestéjén

Nagyvárad mindig jelentős katonai központ volt. 900 éves történelme során számos esemény bizonyítja, hogy fontos hadiutak mentén feküdt és számos támadásnak volt kitéve. A Rákóczi-szabadságharcot követően Váradon is béke lett, s megkezdődhetett az újjáépítés, a ma ismert városkép kialakítása. Ezt követően Nagyvárad a második világháborúig nem lett többé hadszíntér. Ferenc József császár az 1857. május […]