Molnár Ferenc haditudósítói működéséről már esett szó a blogon. Az író 1915 júniusában megfordult a pár nappal korábban visszafoglalt Przemyślben is. A jelképes jelentőségűvé vált erőd és város visszavétele az előző hetekben itt is több bejegyzésben szóba került. Molnár részletesen beszámolt a városban tapasztaltakról, külön kitérve a két és fél hónapos orosz megszállást helyben […]
Egy tábori lap nyomában Noszvaji nagyapjától származó egyetlen Nagy Háború idején készült családi emlékét blogunk egyik olvasója, Magyar Vilmos őrizte meg és bocsátotta a rendelkezésemre. A fotólappal kapcsolatos beszélgetéseink során még néhány személyes adatot és családi emlékezetszilánkot is felidézett a számomra, amelyekből egy különleges élettörténet részleteit ismerhettem meg. Hozzájárulásával a blog olvasóival is megoszthatom közös […]
A srapnel és a rumos demizson esete Srapneltörténeti kalandozásunk újabb epizódja az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy erőfeszítését jelentő piavei támadás kezdete előtt, 1918. június 14-én éjszaka játszódik. A szegedi 46. gyalogezred egyik rohamszakasza a kijelölt átkelési pont felé tart, hogy másnap hajnalban átkeljen a folyón és rohamra induljon a Montelló ellen, amikor a szegediek hirtelen […]
Egy magyar srapnel robbanása – ahogy Hemingway leírja Kerestem valamit a napokban, és ismét belelapoztam Hemingway első világháborús regényébe. Véletlenül megakadt a szemem egy látványos srapnelrobbanás leírásán, a történet érdekessége, hogy minden bizonnyal egy magyar alakulat által kilőtt srapnelről lehet szó. Ernest Hemingway 1918-ban Milánóban Köztudott, hogy önkéntesként az amerikai író is megfordult a Nagy […]
Lukachich Géza tábornok síremléke Az alábbi történet 2010 májusának végén történt. San Martinó del Carsóból Magyarországra látogató olasz kutató barátainkat kísértem ki a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe, hogy az olasz katonai parcellában tiszteletüket tehessék a Nagy Háború idején hadifogolyként Budapesten meghalt és eltemetett honfitársaik sírjánál. Amikor említettem nekik, hogy Lukachich Géza, a Monte San Michele egykori […]
Rendhagyó kutatási napló – 1. rész: Oslavia Egy ideje kutatótársaimmal együtt a Doberdón és környékén harcolt magyar népfelkelők története foglalkoztat bennünket. Két népfelkelő ezred, a 17-es székesfehérvári és a 29-es budapesti 1915 nyarától majdnem egy éven át az olasz hadszíntéren küzdött. 2010. november 3-tól 7-ig ismét a helyszínen kutattunk, és igyekeztünk az Isonzó mentén azokat […]
Egy korábbi bejegyzésben már esett szó a Nagy Háború olasz frontjának hírhedt harceszközéről, a lassú zuhanó mozgásuk és az azt kísérő hanghatás miatt a találékony bakanyelv által csak macskáknak nevezett olasz aknavető lövedékekről. Az alábbiakban egy rövid történetben idézzük fel a szegedi és temesvári magyar katonák és egy macska találkozását a Doberdó-fennsík lövészárkában. Fel nem […]
Balázs Károly tizedes fényképe nyomában Balázs Károly debreceni 3-as népfelkelő ezredbeli tizedes a Nagy Háború során megfordult a szerb, az orosz és az olasz fronton is. Negyvenöt hónapnyi katonáskodásának emlékét azonban mindössze egyetlen fénykép őrzi. Ezen egy húsz éves mokány fiatalember néz ránk. „Készült 1917: március az orosz fronton. Kolm. Voliniában” – olvasható a kép […]
Egy srapnel okozta különös „haláleset” története A srapnel a Nagy Háború egyik legveszedelmesebb fegyvere volt. Nyílt területen a katonák teljesen védtelenné váltak az égből becsapódó ólomgolyók sokaságával szemben. Az állásháború idején a fedett állások már védelmet nyújthattak a számukra, azonban ha ezek építésénél nem kellő alapossággal jártak el, könnyen az életükkel fizethettek gondatlanságukért. Az alábbiakban […]
Egy pusztító harceszközről A középkorban a fekete macska látványa, de még az említése is félelmet ébresztett. Szerencsétlen négylábúak olykor máglyán végezték, IX. Gergely pápa 1233-ban kelt bullájában azt a személyt is máglyára küldte, aki fedelet adott az ilyen állatok számára. A Nagy Háború időszakában az olasz fronton szintén a „macska”, de nem a középkor rettegett […]