Szerkesztőség

Sorrend:

„diskurálgatva loptuk a drága, szép napokat”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 72. rész 1916 áprilisának végén Gergelynek véget érnek a szegedi kellemes napok. Nagyváradra visszatérve mindent elkövet, hogy szabadságra mehessen, hisz bevetetlen a föld, s hogy sikerüljön a felmentése. Újra felröppennek a békéről szóló hírek is, még egy divatüzletet is Béke Áruháznak neveznek el a Szent László téren… Közben […]

„Szegeden olyan jól folytak dolgaink, amilyenről álmodni sem mertünk volna”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 71. rész 1916 márciusának végén Gergelyt Szegedre vezénylik távbeszélő tanfolyamra. Katonaéletének legderűsebb négy hete zajlik „a nagy magyar Alföld metropoliszában”. Beszámolójából képet kapunk a város háború alatti életéről és megismerhetjük mesélőnket egy eddig rejtve maradt, másik oldaláról is…    Szeged, Rókusi Pályaudvar [1916.] március 31-én, pénteken reggel felszedtük […]

„Igazán nagyszerű és szép tudomány a telefon technikája”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 70. rész Gergely jól beválik a telefonisták között és buzgón tanulja a „ti-tá-t”. 1916 márciusában újra haza is mehet szántásra és vetésre. Visszatérve hamarosan beválogatják a szegedi híradós tanfolyamra.   Az új tüzérlaktanya egyik hatalmas épületében a második emeleten volt többek közt két nagy szoba. Egyikben az utászosztag, […]

„Akar-e távírdász lenni?”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 69. rész Az 1916-os esztendő nem kezdődik jól Gergely számára: felmentési kérelmét a főispán elutasítja, s az újabb menetzászlóaljjal a patrónusa is elmegy a frontra. Február 17-e azonban újabb fordulatot hoz katonaéletében.   Az 1916. évi január 1-jén áthelyeztek bennünket, az egész menetszázadot az új tűzoltólaktanyába, egy nagy […]

Pécsi 19-es honvédek nyomában Bukovinában

Hogyan vezet az út egy Steyr pisztolytól a varázslatos csengésű bukovinai Kirlibabáig? Tálosi Zoltán szekszárdi olvasónk évtizedes vágya teljesült, amikor szeptemberben ő is eljuthatott a pécsi honvédek harcainak egykori helyszínére. Az ő úti beszámolója következik.   Több mint harminc éve foglalkozom I. és II. világháborús militária gyűjtésével. Természetesen a gyűjtést az adott történelmi időszak megismerése […]

„Úristen, hát még addig is tart a háború?”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 68. rész Gergely 1915 decemberében két ízben is hazalátogathat, hogy „a föld ne maradjon vetetlen”. Karácsony után visszatérve azonban megint öltöznie kell az új szürkébe. A menetből ismét kimaradni igyekvő gazdánk az év végén harcias számvetésbe kezd az elmúlt esztendőről…   [1915.] november 30-án tehát ismét leszereltem és […]

„Ne kerüljünk össze együtt a harctéren!”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 67. rész B. Sárközy Gergelyre 1915 októberének végén pártfogójának köszönhetően kikerül a menetből és leveheti a „halálruhát”. Novemberben 14 nap szabadságot is intéz magának, aminek a meghosszabbítása helyett azonban bekerül az újonnan alakult menetzászlóaljba, ahol egy rác tizedestől olyan megaláztatásban lesz része, amilyen a katonaéletében még nem érte… […]

„míg csak lehetséges, nem fogok ismét kimenni a harctérre!”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 66. rész B. Sárközy Gergelyre nehéz napok várnak a lábadozóból kikerülve. A komiszgúnya után 1915 októberében újra megkapja a „halálruhát”, s ráadásként a Kárpátokban meggyűlölt Kazay hadnagyot parancsnoknak, amikor beosztják a frontra induló következő menetzászlóaljba. Elhatározza, hogy mindent elkövet, hogy ne vigyék ki ismét a harctérre…   [1915.] […]

„Itt tartják lézengőben az embert…”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 65. rész B. Sárközy Gergely 1915. szeptember 6-tól a nagyváradi 4-es honvédek lábadozójába kerül, ahol igen jól múlatja az időt. Kiváló kapcsolatépítési képességének köszönhetően 10 nap helyett 5 hétig tartózkodik itt. A vége felé már azért méltatlankodik, hogy az őszi dologidőben nem mehet szabadságra… Részletes leírásából megismerhetjük, hogy […]