A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 70. rész Gergely jól beválik a telefonisták között és buzgón tanulja a „ti-tá-t”. 1916 márciusában újra haza is mehet szántásra és vetésre. Visszatérve hamarosan beválogatják a szegedi híradós tanfolyamra. Az új tüzérlaktanya egyik hatalmas épületében a második emeleten volt többek közt két nagy szoba. Egyikben az utászosztag, […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 69. rész Az 1916-os esztendő nem kezdődik jól Gergely számára: felmentési kérelmét a főispán elutasítja, s az újabb menetzászlóaljjal a patrónusa is elmegy a frontra. Február 17-e azonban újabb fordulatot hoz katonaéletében. Az 1916. évi január 1-jén áthelyeztek bennünket, az egész menetszázadot az új tűzoltólaktanyába, egy nagy […]
Hogyan vezet az út egy Steyr pisztolytól a varázslatos csengésű bukovinai Kirlibabáig? Tálosi Zoltán szekszárdi olvasónk évtizedes vágya teljesült, amikor szeptemberben ő is eljuthatott a pécsi honvédek harcainak egykori helyszínére. Az ő úti beszámolója következik. Több mint harminc éve foglalkozom I. és II. világháborús militária gyűjtésével. Természetesen a gyűjtést az adott történelmi időszak megismerése […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 68. rész Gergely 1915 decemberében két ízben is hazalátogathat, hogy „a föld ne maradjon vetetlen”. Karácsony után visszatérve azonban megint öltöznie kell az új szürkébe. A menetből ismét kimaradni igyekvő gazdánk az év végén harcias számvetésbe kezd az elmúlt esztendőről… [1915.] november 30-án tehát ismét leszereltem és […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 67. rész B. Sárközy Gergelyre 1915 októberének végén pártfogójának köszönhetően kikerül a menetből és leveheti a „halálruhát”. Novemberben 14 nap szabadságot is intéz magának, aminek a meghosszabbítása helyett azonban bekerül az újonnan alakult menetzászlóaljba, ahol egy rác tizedestől olyan megaláztatásban lesz része, amilyen a katonaéletében még nem érte… […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 66. rész B. Sárközy Gergelyre nehéz napok várnak a lábadozóból kikerülve. A komiszgúnya után 1915 októberében újra megkapja a „halálruhát”, s ráadásként a Kárpátokban meggyűlölt Kazay hadnagyot parancsnoknak, amikor beosztják a frontra induló következő menetzászlóaljba. Elhatározza, hogy mindent elkövet, hogy ne vigyék ki ismét a harctérre… [1915.] […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 65. rész B. Sárközy Gergely 1915. szeptember 6-tól a nagyváradi 4-es honvédek lábadozójába kerül, ahol igen jól múlatja az időt. Kiváló kapcsolatépítési képességének köszönhetően 10 nap helyett 5 hétig tartózkodik itt. A vége felé már azért méltatlankodik, hogy az őszi dologidőben nem mehet szabadságra… Részletes leírásából megismerhetjük, hogy […]
Kirilly Edit olvasónk, alapítványunk lelkes önkéntese ez év szeptember elején részt vett a Rózsafi János által kísért, Isonzó menti emlékúton. Élményeit az alábbi úti beszámolóban foglalta össze. Az úti beszámoló leírása előtt kénytelen vagyok egy kis kitérőt tenni. „Miért érdekel téged az I. világháború, Doberdó, Isonzó?” – kérdezték a barátaim. Engem sem olyan régen […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 64. rész B. Sárközy Gergely 1915. augusztus 29-én jelentkezett a nagyváradi csapatkórházban, ahonnan a „szív- és belsőbajosok” elhelyezésére kijelölt kórházba irányítják. Egyelőre megúszta a hazaszökés miatti számonkérést, elkezd azonban aggódni, hogy mi van, ha tényleg beteg… [1915.] augusztus 30-tól szeptember 6-ig, éppen egy hétig tartózkodtam a régi […]