A cs. és kir. Porosz Frigyes főherceg 7. huszárezred 5. százada maglaji tragédiája kellett ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovina 1878-ban békésnek indult okkupációja gyökeres fordulatot vegyen. Hányan voltak és honnan származtak azok a huszárok, akik az 1878. augusztus 3-án Maglajnál és Žepčénél zajlott rajtaütés során haltak hősi halált? Hol állt az emlékművük és hogyan alakult a története?

A maglaji hősi halott huszárok

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára őrzi Paczona István visszaemlékezését, amely tartalmazza a cs. és kir. Porosz Frigyes főherceg 7. huszárezred 5. escadronja (százada) Maglajnál és Žepčénél elesett huszárjainak 1878. augusztus 4-ére datált, a százados sajátkezű aláírásával ellátott névjegyzékét is. A kimutatásban 38 huszár neve szerepel. Gróf Chorinsky Ferenc főhadnagy és Klempay Antal számvevő őrmesteren kívül a többiek közhuszárok.

A Maglajnál elesett huszárok Paczona István által 1878. augusztus 4-én készített névjegyzéke. (Nagyításért kattintson a képre.) 

A névjegyzék mellett kutatást folytattunk további levéltári alapokon nyugvó forrásokban: az alakulat Budapesten a Hadtörténeti Levéltárban (a mellékelt táblázatban a forrás-megnevezésnél: HL) Bécsben a Hadilevéltárban (KAW) őrzött katonai halotti, a FamilySearch oldalon fellelhető egyházi halotti anyakönyvekben (FamilyS) és az ugyanott található katonaállítási lajstromokban (KAL), ami alapján a kimutatást 16 személy esetén további adatokkal (születési hely, vármegye és település; születési idő; vallás; családi állapot) tudtuk kiegészíteni.

A hősi halott huszárok kiegészített névjegyzéke. (Nagyításért kattintson a képre.)

Az adatok alapján az elesett huszárok többsége Tolna vármegyéből származott, jelentős számú volt a Baranya vármegyei, de Fejér és Trencsén vármegyéből való katonákat is találunk közöttük. A legtöbb halott Tolna vármegye székhelyéről, Szekszárd városából származott, levéltári forrásokkal bizonyíthatóan hat huszár bizonyosan. A többségük római katolikus vallású volt, de reformátusok is találhatók közöttük. Szinte mindannyian nőtlenek voltak, a Baranya vármegyei bisztricei (ma Kisbeszterce) Császti Ádám kivételével, aki halálakor 3 évvel már idősebb is volt (25 éves) a társai többségénél.

A névjegyzékben és a táblázatban szereplő személyeken túl további hősi halottakról és eltűntekről is rendelkezünk adatokkal a korabeli iratokból és sajtóbeszámolókból. Közöttük Hugo Hayd von und zu Haydegg vadász főhadnagy (a magyar nyelvű forrásokban haydeggi lovag Hayd Hugó), akit hadbiztos századosként is említenek, biztosan elesett a harcok során. Hugo Hayd 1848-ban született Grazban. A sajtóbeszámolók elesettként említik még a Baranya vármegyei Halassy Lajos turonyi, Kolompár János kékesdi és Ratics (Rasztics) Péter kátolyi származású huszárokat. Ők sem Paczona István névjegyzékében, sem a többi említett levéltári alapú forrásban nem szerepelnek.

A maglaji emlékmű és a városi temetőben található síremlék

Az 1878. augusztus 3-án hősi halált halt huszárok tragédiájának a híre bejárta a korabeli országot. A helyi és az országos lapok is bő terjedelemben számoltak be az esetről, sokszor téves információkat is terjesztve a rajtaütésről és a hősi halottak számáról. Az eset a későbbiekben is gyakran szerepelt a sajtóban, különösen az évfordulók alkalmával.

Így fogalmazódott meg a tragédia helyszínén, a huszárok sírhalma mellett egy emlékmű állításának a szándéka is, amelynek a megvalósítására és az obeliszk felavatására 1885-ben került sor. A település okkupációs harcokat 7 évvel követő állapotáról és az emlékmű felavatásának a történetéről Várady Géza, a felszentelését végző tábori lelkész számolt be leghitelesebben az Emlékeim Boszniából – Úti élmények, rajzok című, 1914-ben Budapesten megjelent emlékiratában, amelyben fényképet is közölt a Boszna partján emelt hatalmas obeliszkről.

„Maglaj a Bosna folyó szűk völgyére tekintő meredek hegy oldalán gyönyörű kilátással bíró kis város. Régi dicsőségről regélő vára a hegy tetején húzódik meg csendesen. Cifra erkélyes házainak ablakai a Bosnára nyílnak, alattuk körte s cseresznyefával beültetett virágoskertek díszlenek. 1878-ban Paczona kapitány a mámoros illatot lehelő virágok között, lombos fák árnyéka alatt vezette felderítő szolgálatot teljesítő századát Zepcse felé, mikor bizonnyal nem gondolt arra, hogy a délceg huszárok feje felett már ott ólálkodott kaszájával a halál angyala, hogy néhány óra elmúltával a kertek virágait párolgó vérükkel fogják itatni. […] Kimagasló ténykedés gyanánt kell megemlítenem, hogy a Bosna folyó jobb partján, a virágoskertek közelében közös sírban nyugvó, hősi halált halt 40 huszár porai felett emelkedő díszes emlékoszlopot 1885 nyarán, a 15-ik hadtest magasrangú tisztjei s a 7-ik huszárezred küldöttsége jelenlétében én szenteltem be. Utána az elhunytak katonai erényeit méltatva, misével végeztem be funkciómat.”

Várady Géza eredeti fotója a kötet 55. oldaláról „A Maglajnál elesett huszárok emléke” képaláírással.

25 évvel később a császári és királyi 7. huszárezred 5. századának tisztjei a Maglajnál elesett hőseik emlékműve előtt, 1903. május 5.
(HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Facebook oldala 2024. május 5.)

A Habsburg Birodalom 1869‒1887 között készült Harmadik Katonai Felmérésének 1:25000 méretarányú térképén Maglajnál a Boszna folyó nyugati partján, a hídtól délre kereszt jelöli a huszáremlékmű helyét, s ettől lejjebb szintén kereszttel jelölték az osztrák‒magyar katonai temető, a mai városi temető helyét is.

Maglaj a Harmadik Katonai Felmérés térképén.

Az emlékmű és környezete átvészelte a XX. században Bosznia-Hercegovinán végigsöprő nagy történelmi viharokat, az első és a második világháború, az 1990-es évek polgárháborúja, s az ezekkel járó rendszer- és ideológiai változások pusztításait is. A 2010-es évek elején még az eredeti helyén állt az obeliszk. 2019-től kapcsolatban állunk dr. Murinkó Attila ezredes úrral, aki az EUFOR békefenntartóinak a kötelékében, a hadtörténelem iránt érdeklődő személyként 2013–2014-ben bejárta a térséget, s több, a számunkra is érdekes helyszínen megfordult. 2013 augusztusában járt Maglajban is, és akkor még az eredeti helyén látta és fotózta le az emlékművet. A fotó tanúsága szerint bár az obeliszk a folyó felőli oldalán sérülés nyomait mutatta, s a feliratainak a táblái is hiányoztak, de eredeti helyén és méretében állt.

Murinkó Attila ezredes 2013 augusztusában készített fotója a maglaji huszár emlékműről.

A XX. századi nagy történelmi változások ugyan megkímélték az obeliszket, azonban a globális felmelegedés hatására bekövetkező szélsőséges természeti változások majdnem teljesen elpusztították. 2014 májusában rekordméretű csapadék hullott Délkelet-Európában, ami rendkívüli áradásokat okozott Bosznia-Hercegovinában is. 2014. május 14-15-én a Száva jobb oldali mellékfolyóinak a vízgyűjtőterületén, így a Boszna völgyében is 48 órán belül kéthavi csapadékösszegnek megfelelő mennyiségű eső hullott le, s kontrolálhatatlan árhullám indult el a folyókon. A Boszna teljesen elöntötte Doboj, Maglaj és Zavidovići városát. A helyiektől származó információk szerint ez az árhullám mosta el a földet az emlékmű alatt, a huszárok maradványaival együtt, és ennek a hatására dőlt el az obeliszk, amelynek csak az alsó részét sikerült megmenteni. Az árvíz elvonulását követően ezt a talapzatot a folyó nyugati partján futó műúttól nyugatabbra, az iskola kertjébe helyezték át.

A 2024. július 15-én itt és ebben az állapotban sikerült az emlékmű maradványait megtalálnunk és felmérnünk. Az emlékmű megmaradt talapzata még torzójában is monumentális, majdnem embermagasságú. A méretei: 100 x 100 x 155 cm. A felületén érzékelhetőek a sebesen folyó vízben sodort hordalék által okozott csiszolódás hatásai.

Az emlékmű 2024 nyarán. Az obeliszknek csupán a romos talapzata áll még.

A huszár emlékmű maradványaitól 200 méterre dél felé, szintén a Boszna folyó nyugati partján található a maglaji városi temető, amelyhez egy ‒ hasonló analógiák alapján vélelmezhetően még az osztrák‒magyar időszakban ültetett ‒ platánfasor is vezet. Itt ma is több Osztrák–Magyar Monarchia idején állított síremlék található. Közöttük a sírkert hátsó felében, középen, betonozott talapzaton, jól látható helyen ott áll gróf Franz Chorinsky főhadnagy közel két méter magas síremléke is. A magyar huszárezredben szolgáló főhadnagy 1839-ben született a csehországi Česká Skalice településen. A síremléket a huszárezred tisztikara emelte az 1878. augusztus 3-án Maglajnál elesett bajtársuk emlékére.

Gróf Franz Chorinsky főhadnagy sírja a maglaji városi temetőben.

Az emlékmű maradványának és Chorinsky főhadnagy sírjának a helye, valamint GPS koordinátái Google térképen.

A kutatásra a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum HHI/218-5/2024. Nyt. számú Támogatói okirata alapján a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány Bosznia–Hercegovinában zajlott kutatási- és felújítási programja alapján került sor.

Köszönjük dr. Lenkefi Ferencnek, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, valamint dr. Kiss Gábornak, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltsége munkatársának a kutatásainkhoz nyújtott segítségét!

A hősi halottak adatainak az összegyűjtésében Tótpál Klaudia levéltári asszisztens, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa volt a segítségünkre.

Bosznia-hercegovinai utazásunkat a Magyar Nemzeti Levéltár is támogatta.

Felhasznált források és irodalom:

Hadilevéltár, Bécs, Sterb. Reg. 02860, Husaren Reg. Nr. 7. III., 1877–1916, Cs. és kir. Porosz Frigyes főherceg 7. huszárezred halotti anyakönyve

HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, VI. 36., Cs. és kir. Porosz Frigyes főherceg 7. huszárezred halotti anyakönyve

HU-MNL-FML-IV-72-c-662 Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára, Paczona István visszaemlékezése

Várady Géza: Emlékeim Boszniából – Úti élmények, rajzok. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1914.