Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 30. rész
1918. április 17-én Roóbék marhavagonokba zsúfolva elhagyják Habarovszkot, ám új úton, a közelmúltban üzembe helyezett Amur-vasútvonalon viszik őket. Lakatlan területeken, ideiglenes fahidakon, később bányavidéken haladnak át, sokszor csak a vasúti létesítményekről, az állomásépületről tudják, hogy merre járnak. A szembeforgalomban gyakran találkoznak cseh légionista szállítmányokkal, de az incidenseket sikerül elkerülni. Nyugat felé haladva lassan közelednek a Bajkál-tóhoz, közben már az a kérdés foglalkoztatja őket, hogy mikor érik el Irkutszkot, ameddig a menetlevelük ki van állítva?
Ápr. 18. Fáj minden csontom a kényelmetlen éjjeli fekvéstől, no de majd csak elbírjuk ezt is, nem fog ki rajtunk azért a muszka. A fő, hogy egyelőre Irkutzkba jussunk, onnan talán majd csak kissé kényelmesebben utazhatunk. Reggel Bira állomáson voltunk, itt megmosakodtunk és fekete kávét ittunk. Egész nap erdős vidéken utazunk, sehol szántóföld, avagy falu. Az egyes állomások inkább csak faraktárak 1-2 házzal. A vasút mentén mindenütt látni egy utat, mely sok helyen dorong-út és amelyen – úgy látszik – a fát hozzák az állomásokra az erdőből. Az erdőben sok a vörös fenyő, kevés a tölgy, azonkívül főleg fenyőből és nyírfákból áll. A völgyekben csupa mocsár, melyek zsombékjairól a fű többnyire leégett, a hegyoldalak vagy sziklás vagy kavicsos földrétegekkel vannak borítva. A vasútépítéstől visszamaradt faházak romjai az egész vonal mentén láthatók. Az idő elég jó, noha kissé hűvös. Az élelmezést magunk eszközöljük olyképpen, hogy egy erre a célra berendezett kocsiban főzünk, hol 3 üst van felállítva. Ma délben rizses hús volt, csakhogy egy kissé odaégett, estére gyümölcsös köleskását kaptunk. Este 9 órakor Archara-ra értünk.
Ápr. 19. Reggel 6 órakor Zavigaja állomásra értünk. Hófehér volt az egész táj, meglehetős hideg van. Éjjel zárt ajtóknál és zárt ablakoknál nem éreztem hideget, most nappal azonban fázunk, mert ilyenkor az ajtó mégiscsak legalább részben nyitva van. Tegnap este mentünk át a Burea folyón és azóta síkságon megyünk át. Itt már vannak falvak és szántóföldek is újból és megszűnt az erdő.
A transzszibériai vasút két lehetséges útvonala a transbajkáli területet követő elágazás révén, mandzsúriai és amúri vasútvonalakkal, 1918. Roób József mindkét útvonalat megjárta Habarovszk felé menet, illetve 1918 tavaszi visszaútja során.
(Forrás: Library of Congress, Division of Maps, https://blogs.loc.gov/maps/files/2025/08/The-Trans-Siberian-Railway-Copy-scaled.jpg )
Olyan a kép, mint nálunk az alföldön januárban, csakhogy persze nem oly termékeny a vidék. Délben érkeztünk Bocskarevo állomásra, ahol ebéd volt rendelve a részünkre. Ez egy káposztalevesből (hússal) és rizskásából állott, mely utóbbiból azonban nem ettem. Délután 4 órakor ugyanitt még a mi konyhánktól is kaptunk egy levest marha hússal. A svédek által itt megrendelt ebédért 2.20 rubelt kell fizetnünk. Tekintettel e magas árra, le is mondtunk egyelőre a további ebédektől, legalább is amíg mi magunk tudunk még magunknak főzni annál is inkább, mert a következő ebédért már 3.50 rubelt kellett volna fizetnünk. Mi pedig egyelőre még legalább fele áron tudjuk ezt elő állítani. Innen 6 órakor este indultunk el.
Bocskarevo állomása, 1913
(Forrás: https://humus.livejournal.com/5697160.html)
Nem messze Bocskarevótól a Zea folyón mentünk át, itt is egy ép oly rozoga hídon mentünk át, mint tegnap a Burea folyón, mindkét helyen a vasúti hídnak még csak a pillérjei vannak meg jelenleg a közlekedés még fahidakon történik, sőt a Burea folyónál egy régi fél fahíd is volt látható, ezt úgy látszik valami árvíz vihette el. Jó túl lenni legalább a rosszabb útrészen.
Ápr. 20. Terméketlen síkságon vezet át utunk. Újra nincs megművelt terület, a talaj vizenyős és főleg nyírfákkal van borítva. Falut is alig látni. A nap süt ugyan, de mégis hideg van. A hőmérséklet általában 0° körül ingadozik. Délután 5 óra tájban valami Madagacskan-féle nevű állomásra értünk. Itt állott ép egy vonat hazaáruló csehekkel; mind orosz egyenruhában volt piros-fehér (cseh) kokárdával a sapka rózsánál, a tisztek revolverrel felszerelve, a legénység fegyver nélkül egy nehány kevés orosz katona kíséretében. Lehettek vagy 1000, egy teljes vonat szállítmány. Amint megláttak bennünket, elkezdtek csehül kiabálni ránk, hogy ezek az ő igazi ellenségei. Egy kocsin a következő karikatúra volt krétával: egy osztrák-magyar katona-fej sapkával és egy hasonló német, felettük e felírás eto nasche Bragi (ezek ami ellenségeink). Közben a cseh himnuszt is énekelték. Mind csehül beszélt, amit közülünk többen megértettek. Nagyon kínos volt e találkozás. Mindnyájunkat oly izgatottság fogott el, mint a jó vadász-kutyát, mikor pórázon van és a közelében vadat érez. Nagyon helyes felsőbb parancs folytán nem volt szabad kiszállanunk a vonatból. Nyert értesülésünk szerint Vladivosztokba viszik őket, hogy ott hajóra szállítsák és azután Amerikán keresztül a francia frontra szállítsák. Igy beszélte el ezt az egyik közülük egy mi katonánknak. Igaz ez vagy sem, nem tudom.
Cseh légionisták Vlagyivosztokban, 1918.
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Czechoslovak_Legion#/media/File:Czech_Troops.jpg )
Nemsokára kitolták a vonatjukat az állomásról és így kikerülhettünk mindenféle kellemetlenséget, mert itt kellett nekünk ebédelni is. Az ebéd gulyásleves volt. Azonkívül átcsoportosítás is történt itt, mert Bocskarevoban sikerült nehány kocsit megkapnunk. Most már csak 28-an leszünk 1-1 kocsiban. Nekem is át kellett költözködnöm egy más kocsiba, mi meglehetős kellemetlen volt, mert nem volt sok időnk hozzá, miután siettek bennünket is mielőbb elvinni e kellemetlen helyzetből. Mindazonáltal elég szerencsésen sikerült az átköltözködés és az éjjelt már egy más kocsiban tölthettük, hová az egyes kocsikból mások jöttek, egyelőre azonban még nincs meg a teljes létszámunk.
Ápr. 21. Reggel hosszabb ideig Ruchlovo állomáson állottunk. Erdős hegyes vidék. A távolban egy helyen havasokat is lehetett látni, különben alacsonyabb hegységek vannak. Ebédre marhahús leves volt marhahússal a saját a saját konyhánkról. Ma d. u. is találkoztunk 3 cseh szállítmánnyal; egyébként a személyvonatokon is utaznak közülük. Azt mondják, hogy azért nem viszik őket a charbini vonalon, nehogy az ott szervezkedő orosz ellenforradalmárok lekapcsolják őket a maguk részére. Állítólag 40.000-et szállítanak Amerikán keresztül a francia frontra. Kocsinkban ma befejeződött az átköltözködés, most 28-an vagyunk, nagyon vegyes társaság. A vacsora jó marhasült volt rizskásával.
A transzszibériai vasút amúri vasútvonala, Habarovszk és Kwenga között, 1918. Térkép-részlet a Roób József 1918 tavaszi visszaútja során említett állomások többségével.
(Forrás: Library of Congress, Division of Maps, https://blogs.loc.gov/maps/files/2025/08/The-Trans-Siberian-Railway-Copy-scaled.jpg )
Ápr. 22. Egész nap erdős hegyes vidéken utazunk át. Az északi oldalon még mindenütt hó van, míg a délin már nincs. Falu alig van itt-ott, általában nagyon lakatlan vidék, még madarat sem látni sehol, legföljebb néha elvétve 1-1 varjút vagy hollót. Vadat sem látni sehol, nyomot azonban itt-ott valami keveset és főleg nyulat és rókát. Ebéd marhahúsleves a mi konyhánkról. Sok helyen egész új állomásépületek le vannak zárva (leszögezve), úgy látszik, mintha ez a félbe maradt település következménye volna, mert a közelükben rendszerint egy nagyobb területen ki van irtva az erdő (valószínűleg szántóföldeknek). Délben Tiptugari, este meg Kszenoszkaja állomáson voltunk. Mielőtt ez utóbbi helyre értünk volna, egy patak, illetve folyó (ez úgy látszik a Kara *, a Silka mellékfolyója) mellett haladtunk el, a melyből úgy látszik aranyat mosnak miután helyenkint egész sereg homok-, illetve kavics-rakás volt, fölöttük meg hosszú facsatorna vezetett el egy fabódéba.
*Későbbi beszúrás: Ennek a völgyében vannak a cár híres aranybányái, melyekről Kennan ír Sibirien c. művében. Ide hozzák a legtöbb elítéltet. Az aranyat mosás útján nyerik és Kennan szerint évenkint 1885 körül körülbelül 16 pud aranyat nyertek.
Az ily helyeken kis lakó faházak is voltak. Azonkívül kis négyszögletes kutakat, illetve aknákat is lehetett látni, melyekben bizonyára szintén aranyat kerestek. Ezek nem lehetnek mélyek, miután a föld kiemelése egyszerűen kézi erővel történik, avagy kézi vitlával.
Vacsorára gyümölcsös rizskása volt a saját konyhánkról. Este megint találkoztunk 1 cseh szállítmánnyal. Késő este Sviegára értünk.
Ápr. 23. Reggel Buschuley állomáson voltunk. Innen kezdve már megint látni szántóföldeket, főleg azonban legelőket. Az erdős vidék megszűnt és helyébe dombos kopár legelők jöttek. Az idő kellemes, csak ép a reggeli órákban fázunk még egy keveset. Időnket a vidék bámulásával és az étkezés várásával töltjük. A Gobi sivataghoz hasonló pusztaság (mely talán annak nyúlványa is) csak Kwengáig tartott. Innen kezdve ismét hegyes erdős vidék következett. A Silka folyó mellett vezetett el utunk. E völgyben a falvak sűrűbben következnek egymás után, szántóföld is jóval több van és pedig jó minőségű fekete földű. A hegyen helyenkint érdekes szikla alakzatok voltak láthatók, melyek ókori romokhoz hasonlítottak. (Mintha csak a kínai falat alkotnák.)
Az ebéd ma gyengén sikerült, miután hús nem jutván nekünk csak egy kis rizskását ettünk szósszal, vacsorára meg egy bögre fekete kávét kaptunk. Ma 1 cseh szállítmánnyal találkoztunk. Este Silka * állomásra értünk, ennek közelében egy szénbánya volt látható. Kvengától kezdve a mozdonyunkat is már kőszénnel fűtik (előzőleg fával.)
*Későbbi beszúrás: Silka állomás fölött fekszik Nertschinszk. E hely ezüst és ólombányászatáról híres. Kennan szerint Nertschinszk közelében levő Algaschi és Popkrofszki bányák évenkinti ezüst termelése 1400 font és ólom 144.000 font.
Ápr. 24. Reggel Makkabjuvo állomáson voltunk, elértük tehát a kettős vágányt is és már egyszer látott vidéken megyünk újra. Még Csitta előtt Pescsanka állomáson mentünk át, hol még hadifoglyokat láttunk, miután itt is hadifogolytábor volt. Déltájban Csittán voltunk, itt 3 cseh szállítmánnyal találkoztunk az állomáson, egy csapat közülük rendes katonazenével járta körül az állomást, avagy talán a várost is. Mi csak itt a közelben láttuk őket. Ahol ily szállítmánnyal találkozunk ott, hacsak nem kell, nem száll közülünk senki sem a kocsiból és így nem volt még semmi bajunk velük. Három, a vonatról lemaradt legényünket azonban állítólag elverték. Itt az állomáson fürdés volt jelezve, miután azonban ez is csak egyszerű mosakodásból állott, el sem mentem, hanem a kocsi előtt megmosakodtam jól. A konyha-kocsinkat lekapcsolták, úgyhogy most már nem főzhetünk magunk többé. Az ebédet is már itt kaptuk az élelmezési helyen. Kaptunk pedig jó levest hússal és tatárkát. Az itt levő tisztek szabadon járnak, most is többen kijöttek az állomásra, fizetést azonban nem kapnak, csak kosztot és emellett csinálnak adósságot. Itt is nagy elárusítás volt, voltak olyanok is, akik levették magukról az inget és úgy adták el azt. Én a vajtartót és a bögrét a pohárral együtt adtam el 2.50 rubelért. Nem messze Csittától szénbánya.
Ápr. 25. Reggel Bada állomásra értünk, ennek a közelében is láttam szénbányát, miután azonban a bányán kívül aknatornyot nem láttam, azt hiszem, hogy nem mélyen bányászszák a szenet. Dél előtt Petrovszky Szavodra értünk, ahol ebédet kaptunk és pedig a rendes levest marhahússal és tatárkát. Itt egy diósgyőri emberrel találkoztam, ki itt dolgozott, mint hadifogoly egy kis vasöntödében. Egész nap szép fenyves erdőkkel borított területen mentünk át, hegyes vidék természetesen. Este felé Werchni-Udinszkba értünk.
A transzszibériai vasút amúri vasútvonala, Kwenga és Verhnyeugyinszk között, 1918. Térkép-részlet a Roób József 1918 tavaszi visszaútja során említett állomások többségével.
(Forrás: Library of Congress, Division of Maps, https://blogs.loc.gov/maps/files/2025/08/The-Trans-Siberian-Railway-Copy-scaled.jpg )
Állandóan találgatjuk, vajon ki fognak-e szállítani Irkutzkban, miután menetlevelünk csak odáig szól. Általában azonban nagy a megnyugvás, hogy már legalább itt vagyunk, távol mindenféle japán veszedelemtől. Itt a mi katonáink teljesítenek őrszolgálatot is orosz egyenruhában fegyverrel. Nem messze (körülbelül 6 verszt) innen van Berezovka, hol sokan jöttek ki az állomásra hadifoglyok. A Zelenga folyó hídja csak egyvágányú, itt az ajtókat bezáratták velünk, amíg keresztül mentünk rajta.