Brájjer Lajos hadapród története

A nagybecskereki születési ifj. Brájjer Lajos 14 évesen családjával az Adria partján fekvő Fiumébe került, és az ottani gimnázium diákja lett. 1914-ben, az első világháború kirobbanásakor önkéntesnek jelentkezett. 1915 nyarán kadétként, Lemberg környékén az oroszokkal vívott harcokban szenvedett halálos kimenetelű sebesülést.

Brájjer Lajos 1894. augusztus 22-én született Torontál vármegyei Nagybecskereken, dr. Brájjer Lajos és a verseci származású Schlemmer Stefánia gyermekeként. Lajoson kívül a Brájjer-házaspárnak még két leány gyermeke született: Stefi és Tünde. Az utóbbi zenei pályára lépett, és az USA-ban élt.

Dr. Brájjer Lajos szerkesztő 1865-ben született Nagybecskereken a híres nyomdász, Pleitz Ferenc Pál unokájaként. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a budapesti tudományegyetemen jogot tanult. 1888-ban a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet is szerzett. Hírlapírói pályáját német újságíróként kezdte Nagybecskereken. 1892-ben, Lauka Gusztáv nyugállományba vonulását követően átvette a Torontál című napilap vezetését, amelyet 1908-ig szerkesztett.

 Nagybecskerek a XX. század elején korabeli képeslapon
(Magángyűjtemény.)

1908-ban, a magyar kormány megbízásából, családjával együtt Fiumébe költözött, ahol megalapította a Fiumei Estilap című lapot, amelyet kezdetben Zoboray Aladár szerkesztett. Zoboray halálát követően, 1908. október 15-én Brájjer átvette a szerkesztést. Idősebb Brájjer a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének alelnöke, az Arany János-társaság rendes tagja, valamint Torontál vármegye tiszteletbeli főjegyzője volt. 1910-ben ünnepelték hírlapírói munkásságának huszonötéves évfordulóját, amikor a Torontál vármegyei Magyar Közművelődési Egyesület arany tollal tüntette ki. Munkái magyar és német nyelven számos magyar, osztrák és német lapban és folyóiratban jelentek meg. Különösen értékesek műfordításai, amelyekkel magyar költők műveit ültetett át németre.

 Fiume a XX. század elején korabeli képeslapon
(Magángyűjtemény.)

Az első világháború idején, 1916-ban megjelent Fiume és a világháború című írásában dr. Brájjer így fogalmazott: „Kik itt lakunk a magyar-olasz határon, riadtan kérdezzük, mi lesz Fiumével? A gyermekért rajongó szülő aggodalma reszketett ebben a kérdésben, egy kis kétkedés, no meg egy kis bizalmatlanság is. Hátha elveszíthetjük ezt a dédelgetett gyermeket. Igaz, hogy sok gondunk volt vele, de mégis, vagy talán éppen ezért szeretjük olyan nagyon, hogy el sem tudnánk lenni nála nélkül. S némely szívekbe belopódzott a gyanú, hogy talán a fiumei lakosság maga is inkább vágyik odatartozni, ahol az ő nyelvén beszélnek.”

Az 1918-as impériumváltást követően Brájjerék elköltöztek az adriai kikötővárosból. Dr. Brájjer Lajos 1943. november 30-án, hosszas betegség után, Nagybecskereken hunyt el.

Ifjabb Brájjer Lajos az elemi iskola befejezését követően, a nagybecskereki katolikus gimnáziumban, az 1904/05-ös iskolaévben kezdte meg tanulmányait. A negyedik osztályt az 1907/08-as tanévben végezte. Apja ekkor döntött a fiumei költözés mellett, aminek köszönhetően a fiatalember tanulmányait a kikötőváros állami főgimnáziumban folytathatta: jeles tanulóként 1912 júniusában érettségizett.

 A Fiumei M. Kir. Állami Főgimnázium 1911/12-es értesítője Ifjabb Brájjer Lajos iskolai eredményeivel
(Forrás: Arcanum.)

Az érettségit követően, 1912 őszén beiratkozott a lipcsei kereskedelmi főiskolára, egyúttal pedig a kolozsvári egyetem jogi fakultására is.

 Lipcse korabeli képeslapon
(Magángyűjtemény.)

A háború kirobbanásakor önkéntesnek jelentkezett, és a cs. és kir. nagybecskereki 29. gyalogezredhez került. A cs. és kir. 29. gyalogezred békeidőben a VII. hadtest 34. temesvári gyaloghadosztályának keretében, a 68. fehértemplomi gyalogdandárhoz tartozott. Az ezred legénységi állományának 44%-át szerbek, 56%-át pedig magyarok, németek és románok képezték.

Brájjer érettségizettként tiszti tanfolyamra került, aminek elvégzését követően, hadapródi rendfokozatban az orosz hadszíntérre, a Galíciában küzdő ezredhez vezényelték. Brájjer kadét ezredével részt vett az 1915 késő tavaszán indított ún. galíciai tavaszi hadjáratban, ami az 1915. május 2-a és 5-e között végrehajtott gorlicei áttöréssel kezdődött. A hadjárat során az Eduard von Böhm-Ermolli gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló osztrák‒magyar 2. hadsereghez tartozó alakulatok – köztük a nagybecskereki 29-esek is – 1915. július 22-én az oroszoktól visszafoglalták Lemberget (ma Lviv, Ukrajna). A megvert, visszavonuló ellenség üldözését folytatni kellett!

A Lembergtől délkeletre fekvő Dzwinogrodnál (ma Zvenigorod, Ukrajna) vívott harcok során, 1915. június 25-én Brájjer kadét dum-dum golyó okozta haslövést szenvedett. Lembergbe szállították, ahol a Vöröskereszt kórházában ápolták. Apja táviratban értesítést kapott fia súlyos sebesülésréről, és azonnal Budapestre utazott, hogy hollétét a katonai hatóságoktól megtudakolja. Itt már azonban szomorú hírt kapott: ifj. Brájjer Lajos nyolcnapi szenvedés után, 1915. július 2-án kiszenvedett. Holttestét a lembergi Lyczakovska-sírkertben temették el.

 Ifj. Brájjer Lajos hadapród Érdekes Újság 1915. november 28-ai számában megjelent fényképe
(Forrás: Arcanum.)

Szülei kérésére és költségére földi maradványait exhumálták és Nagybecskerekre szállították, ahol 1915. július 31-én, családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Nekrológjában ez áll: „Amilyen szép volt az élete, olyan dicső a halála s éppoly csendes legyen az ő örök pihenése!”

 Ifj. Brájer Lajos nekrológja a Nagybecskereken megjelenő Torontál lap 1915. július 30-ai számából.
(Forrás: Vamadia.)

Emlékére 1917-ben vidéki hírlapírók részére ösztöndíjat létesítettek, amelyet a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének elnöksége kezelt.