Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 33. rész

1918. május közepén, miközben a szállítmány osztrák-magyar parancsnokai sorsukra hagyják őket, Roóbék hosszú vonatozása és bizonytalan utaztatása Petropavlovszkban ér véget, egy lepusztult táborban. Eleinte szabad kijárniuk, aztán ezt megtiltják, kifosztják őket és testi fenyítésekre is sor kerül. A polgárháborús események közepébe csöppenve a hadifoglyok próbálnak semlegesek maradni, de gyorsan rájönnek, hogy a „fehér” győzelem a gyors hazatérésről szóló mézes-mázos ígéretek ellenére valójában számukra nem a szabadságot, hanem a fogság újabb, még kegyetlenebb szakaszát hozta el…

Máj. 17. Délben Petropavloszkba értünk. Este kaptunk itt ebédet (leves hússal és köles kása). Vezetőségünk itt tárgyalásokba bocsátkozott a helyi komitéval aziránt, hogy helyeznének el itt bennünket. Ez utóbbiak állítólag hajlandók is lettek volna befogadni bennünket, csakhogy Omszkból parancs jött volna, miszerint okvetlenül továbbítandók vagyunk Omszkig. Ennélfogva éjjel tovább indítottak.

Máj. 18. Reggel Isil-Kul-ban voltunk. Borult, esős időnk van. D. u. 3 órakor érkeztünk Omszkba. Itt már sok hadifogoly van összpontosítva, de azért minket itt sem akarnak befogadni. Azt mondják, hogy Novo Nikolajevszkbe küldenek, vagyis ismét csak tovább a bizonytalan keletre. A svédektől vagy dánoktól sikerült legalább 30 rubel előleget szerezni személyenkint. A tárgyalások még folynak.

1918-as orosz 1 rubeles szükségpénz elő- és hátoldala, amit a jekatyerinburgi hatóságok bocsátottak ki az orosz polgárháború idején. Kibocsátója az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Munkás- és Parasztkormánya. A központi pénzellátás megszűnt, ezért a helyi szovjetek saját pénzt nyomtattak. A bankjegyen látható aláírások (elnök, pénzügyi komisszár, pénztáros) mind a helyi vezetőktől származnak.
(Forrás: https://www.ebay.co.uk/itm/388930696565 )

Máj. 19. Azt mondják, hogy ma pünkösd vasárnapja van. Ma itt vagyunk Omszkban a vagonokban és várjuk, mi fog történni velünk. Látunk szállítmányokat jönni keletről ide a határainkra való összpontosítás céljából, másokat meg látunk invalidusokkal hazafelé menni és emellett bennünket meg mindig csak jobban és jobban keletre akarnak vinni. Ebéd leves hússal. Több vonat vörösgárdás megy Szemenof ellen keletre.

Máj. 20. Ma várjuk jövendő sorsunkra a döntést. A recskai szállítmány szintén megjött. Délben azt az örvendetes hírt kaptuk, hogy ebéd után Petropavlovszkba megyünk. E hírt általános megnyugvással fogadta mindenki. Már nagyon elég volt az útból is. Eddigi vezetőségünk lemaradt itt, mindenki megbotránkozott ez eljáráson, mert amíg eddig meggondolatlanul a saját felelősségükre vezettek a bizonytalanságba, addig most, mikor bajban vagyunk, egyszerűen itt hagynak és csak magukkal törődve megszöknek. Tegnap tűnt el Zell ezredes és ma meg Hubert a törzsével. Az éj folyamán tényleg el is indítottak. A mai hírek szerint a vörösgárdában ezentúl csak orosz állampolgárok léphetnek be, ennélfogva a mi embereinknek vagy föl kell venni az orosz állampolgárságot vagy kilépni a vörösgárdából. Azt mondják, már sokan kiléptek ennek folytán a gárdából. Emellett a nem szervezettek is kezdenek szervezkedni és pedig a vörösgárda ellen. Állítólag a cseheket is leszerelik és pedig vagy belépnek mint orosz állampolgárok a vörösgárdába, vagy pedig mint hadifoglyok lesznek kezelve és kicserélve. Ebéd leves hússal.

Máj. 21. Szép időben megyünk nyugatra. Dél után 3 órakor érkeztünk Petropavlovszkba, hová irányítva vagyunk. Megérkezve vezetőségünk érintkezésbe lépett az itteni komitéval, de eredményt nem tudunk. Most harmadszor jöttünk e városba. A második itt létünk alkalmával itt vagy negyvenen visszamaradtak közülünk, kiket most visznek ép Omszkba, miután itt összefogdosták őket és mint ellenforradalmárokat az omszki bíróság elé akarják vinni. Este esett az eső.

Máj. 22. Kapott hírek szerint még néhány napig a vagonokban maradunk, míg rendbehozzák a tábort részünkre. Délben kitolták vonatunkat egy külső mellékvágányra, kint vagyunk a szabadban, minek nagyon örülünk. Jól esik végigheverni a zöldülő réten és nem látni őrséget. Nem bánnám, ha itt is maradnánk, míg csak haza nem visznek, mert akkor remélhetnők, hogy mégis csak elsősorban bennünket vinnének el.

Petropavlovszk, a vasútállomás
(Forrás: https://humus.livejournal.com/3737491.html )

Máj. 23. Táborozunk a vagonokban és a réten.

Máj. 24. Ma délben kivagoníroztak. Egy nagyon ronda táborba kerültünk, nehány (6) barakk már le is van bontva. Körülbelül 1 ½ ezer legénység is van még itt. Padló nincs. Költözködésnél esett az eső, mi még rondábbá tette a benyomást. Remélem azonban, hogy nem sokáig tart már e nyomorult fogság.

Máj. 27. Gyalázatos hideg van és nagyon kellemetlen szél fúj. Kénytelen voltam a téli cipőt felhúzni, úgy fáztam még itt benn a barakkban is. A városban tegnap óta zavargások vannak, állítólag a cseheket akarták leszerelni, miután a kormányuk követeli ezt kikötvén, hogy vagy vegyék föl az orosz állampolgárságot, vagy kezeltessenek, mint hadifoglyok táborokban. Az itt levő csehek azonban állítólag ellenállanak az oroszok e szándékának és ebből véres összeütközés lett volna tegnap és ez éjjel. Ez éjjel az oroszok ide is küldtek egy őrjáratot azért, hogy ne hagyjuk el a tábort. A csehek állítólag a fehérgárdistákkal tartanának és az állomáson beásták magukat. Bennünket különben itt nem őriz semmiféle őrség. Tegnap kint is voltam sétálni már az erdőben, mi nagyon jól esett, mert legalább arra az időre szabadnak éreztem magam és élveztem a természetet, amely most kezd ép zöldülni. Az élelem körül még sok a baj, mert az oroszoktól alig kapunk valamit, főleg a legénység által felállított külön konyhákon étkezünk, csakhogy ezt nem bírjuk majd soká pénzzel. Remélem azonban, hogy mindez nem tart sokáig és mégis csak sikerülni fog mielőbb haza jutni.

Máj. 28. Ma egyszerre hirtelen megváltozott az idő, d. e. még hideg volt és d. u. már nagyon meleg. Megjött a nyár, amint az már itt jönni szokott egyszerre, hirtelen minden átmenet nélkül. Nagy bajunk van a vízzel, csak folyóvíz van, azt kell használnunk ivásra is, persze csak forralva használható, de e célból le kell hűteni előbb. Emellett mint folyó víz képzelhető, milyen zavaros.

Az Isim folyó Petropavlovszk közelében
(Forrás: https://caravanistan.com/kazakhstan/north/petropavl/ )

Máj. 30. Tegnap itt jártak a vörös hadsereg omszki kiküldöttjei, hogy rávegyék a legénységet arra, hogy belépjenek a szervezetbe, még a mi legényeinket is kényszerítik azzal a fenyegetéssel, hogy különben nem lehetnek a mi legényeink. Most nem tudják, mit tegyenek. Egyelőre nem léptek be. A mieinket ma be is vitték a városba orosz kincstári munkára. Reméljük, hogy csak egy napra. Külön konyhát is csak az tarthat, aki a szervezet tagja. Minden nap növekedik a legénység száma a táborban. Emellett menekültek is vannak, nők, gyermekek stb. Igazi cigánytábor. Csak az a jó még, hogy ez idő szerint legalább még ki lehet járni. Ki is megyek minden nap d. e. és d. u. a közeli nyirjas erdőbe és ott olvasgatok franciául hangosan.

Nyírfa-erdő Petropavlovszk közelében
(Forrás: https://travel2unlimited.com/kazakhstan-birch-groves-of-northern-kazakhstan/ )

Az élelmezéssel még mindig baj van. Május 1. óta ugyanis az oroszok nem adnak fizetést, hanem e helyett adnak élelmezést persze ugyanazt, mint a legénységnek. Ez még ebédre sem elég. Hogy tehát legalább ebédet lehessen készíteni, fizettünk egyelőre a saját pénzünkből egy fél hóra 7.50 rubelt. A reggeliről és vacsoráról azonban még külön magunknak kell gondoskodnunk. Reggelire teát iszom, nekem még van egy kis cukrom, de sokaknak már az sincs és azért e nélkül isszák a teát. Vacsorára meg benézek valami csárdába, hol egyes szakács-vállalkozók főznek és eszem egy vacsorát (0.80-1.20), amíg pénzem van. De hát nagyon kell takarékoskodni, mert ki tudja, mi lesz még a jövőben. A hazamenetelről ez idő szerint nem hallani semmit sem. Ha nem tudnék még mindig egy kissé reménykedni, igazán kétségbe kellene esni, hisz most már nincs háború és államunk nem gondoskodik arról, hogy megrövidítse nyomorúságunkat.

Máj. 31. Ez éjjel újból lövöldözésre ébredtünk föl és pedig kézi bombák ropogása is volt. Reggel aztán megtudtuk, hogy a vörösgárdát, illetve vörös hadsereget a kozákok leverték. Ez utóbbiakhoz csatlakoztak az állomáson levő csehek is (ami nekem nem tetszik.) Állítólag sok a halott és sebesült. Most nappal már csend van. Reggel egy autóval megjelent több (3) kozák tiszt, ezek közül az egyik kijelentette, hogy ő átvette a parancsnokságot fölöttünk és a legidősebbnek elrendelte, hogy déli 12 óráig egy névjegyzéket készíttessen a táborban levő összes tisztekről és legénységről. Azt mondják, hogy ez általános az egész országban és a múlt éjjel 12 órára volt kitűzve erre. Biztosat persze semmit sem lehet tudni. A városból az ott volt hadifoglyok mind özönlenek be a táborba. Később lovas őrjáratok jöttek a táborba és összeszedik az ide menekült vörös hadseregbelieket. Most d. u. magam is ép végig néztem egy ily kb. 15-20 tagból álló nagyon érdekes társaságot. Egy orosz tiszt vezette őket és tagjaik főleg tatárok és kirgizek voltak polgári ruhákban fegyverrel lóháton. A tiszt németül is beszélt. A kíséret úgy nézett ki, mint látni képeken az amerikai prériken levő csapatokat vagy a búrokat. Volt közöttük nagy hasú kirgiz, barna ragyás tatár stb. Egy barakkból 7 embert vittek el, kiknél fegyvereket találtak. Orosz ruhában voltak, de nem biztos, vajon oroszok-e, avagy talán hadifoglyok. Azt mondják, hogy az orosz vörösgárdistákat csak bezárják, de az idegeneket kivégzik. Az egészet vezető ezredes már ki is adott egy felhívást, mely szerint a rendet akarják helyre állítani és a tanácsok uralmát megszüntetni.

Jún. 3. Amióta a fehérgárda hatalmába kerítette a várost, nem történt semmi különös. Általános csend van, híreket azonban nem kapunk és úgy még mindig nem tudjuk, hogy mily méretű volt a fehérek eme mozgalma és mekkora a siker. Ők azt mondják, hogy egész Szibéria a kezükben van Szamaráig és Jekaterinburgig.

Jún. 4. Ma jelent meg újból az első újság itt a városban. Eszerint minden összeköttetés a külvilággal még meg van szakítva és ennélfogva tulajdonképen nem is tudni még, vajon a fehérgárda e mozgalma mennyiben sikerült. Az újság látszik, teljesen a csehek kezében van és nincs kizárva, hogy csak a csehek csinálták az egészet, miután nem akarták hagyni magukat leszerelni. Ma már oly hírek is kezdtek elterjedni, hogy Omszk nincs a fehérek kezében, sőt onnan vörösek közelednek, kiknek támadásától máris tartanak. Erre enged következtetni az az izgatottság is, ami ma észlelhető volt a kozákok között. A mai újság szerint a fehérgárda célja a rend helyreállítása és a breszti béke el nem ismerése és ezzel kapcsolatban egy hadsereg létesítése sorozás által, mellyel a háborút folytassák ellenünk. Ilyformán tehát nem velünk tartanak és ennélfogva nagyon valószínűnek tartom, hogy nem is lesznek soká uralmon. Mintha a csehek vezetnék az egész dolgot. A kozák tiszt (az ezredes is) kezdetben mindig azt mondta, nekünk, hogy nemsokára megyünk haza és csak most tartanak oly szigorúságban, de ez nem tart majd soká. Én azonban nem bízom bennük és azt hiszem, hogy ezt csak azért mondják most, mert még félnek tőlünk is és amint majd megerősödnek, azonnal szemtelenebbek lesznek. Erre enged következtetni különben már az is, hogy már is kaptunk kozák őrséget, mely ma este már kancsukával kergetett aludni. Ezektől tehát nem sokat várhatunk.

Jún. 6. – Ma d. u. jött egy sereg kozák, kiadták a parancsot, hogy barakkonkint hagyjuk el a tábort, mire kimentünk a közeli rétre. Eközben fegyverek után kutatva nagy motozást rendeztek a barakkokban. Amint este visszajöttünk, egyesek csodálkozva tapasztalták, hogy hol az órájuk, hol a beretvájuk, hol a ládában hagyott pénzük, hol meg egyéb hasonló kisebb, de emellett értékes tárgyak eltűntek a vizsgáló kozákok kezei alatt. Ellopták, amit csak tudtak. Nekem nem hiányzott szerencsémre semmi, miután a pénzem, órám nálam volt. A kozák tiszt – azt mondják – maga is restellte, mikor mindenről értesítést kapott, de segíteni persze nem igen tud. Akinél még eddig talán nem vesztették el tejesen a rokonszenvet, elvesztették most. Egyforma társaság az mind, akár fehér, akár vörös, mind lop, rabol. Mind inkább elterjed a nézet, hogy nem sokáig fogják tartani magukat. Emellett teljesen a csehek befolyása alatt állanak. Napról napra szigorúbban fognak bennünket, a táboron kívül egyáltalán nem lehet menni most.

Jun. 9. Ma olvastuk az újságban, hogy a fehérek Omszkot is bevették volna, most tehát már egész Szibéria a kezükben van és egyelőre ezt függetleníteni akarják.

A Československý denník (Csehszlovák Napilap) első száma 1917 novemberében Kijevben jelent meg a Csehszlovák Nemzeti Tanács és az Oroszországban működő Csehszlovák Egyesületek Szövetségének kiadásában. A polgárháború és a csehszlovák légió vándorlása miatt gyakran változott a lap kiadásának helyszíne: a bemutatott 1918. július 19-i szám a mai Isilkulban látott napvilágot, ahová a szerkesztőség és a gyártás a Kurgánból költözött át, míg a következő szám ismét máshol – Omszkban – jelent meg. Az utolsó számot 1920. július 18-án adták ki Vlagyivosztokban.
(Forrás: https://www.vhu.cz/exhibit/ceskoslovensky-dennik-z-19-cervence-1918/ )

Hogy mi lesz majd velünk, arról mert igazán fogalmunk sincs. Hogy mily iszonyú így élni, azt le sem írhatom. Több mint 3 évi fogság után végre volt reményünk haza kerülhetni és most ki tudja, mi lesz, megint teljes bizonytalanság előtt állunk. Lehet, hogy esetleg ki adnak bennünket, de nagyon könnyen az is lehet főleg a cseh befolyás folytán, hogy nem adnak ki és akkor nyomoroghatunk még ki tudja meddig. Nem értem, hogy Oroszország felől miért nem jönnek még mindig segítő csapatok és vajon a mieink most is csak teljesen tétlenül nézik végig ezt is, nincs nekik semmi szavuk mindehhez. Rémséges keserűség tölt el. A béke után halasztgatták az elszállítást és most emiatt majd ki tudja, meddig hosszabbodik meg a nyomorúságunk. Ma vasárnap lévén, ily kétségbeesett hangulatban gondolok reátok, édeseim. Vajon ti is annyit szenvedtek-e velünk? Most már ott lehetnék közöttetek, talán vártok is minden nap, nem tudván semmi hírt felőlem és akkor én itt újra teljes bizonytalanság előtt állok. Most már azt sem tudom, vajon kibírom-e még ezt soká, mert hisz a húrt is csak bizonyos határig lehet feszíteni. Most már igazán tetőfokát érte el nálam az idegesség. Francia olvasással igyekszem lekötni a gondolataimat.