Az osztrák-magyar hadifogságába esett szerb katonák három fázisban érkeztek a Monarchia belső területeire. Cikkemben azt vizsgálom, hogy közülük hányan kerültek a Debrecen városa mellett felépülő hadifogolytáborba, s mit lehet tudni az életkörülményeikről, további sorsukról. Emellett megemlékezem azon szerb nemzetiségű polgári internáltakról és hadifoglyokról, akik a Debrecen melletti, külön e célra kialakított temetőben nyerték el örök nyugalmukat.

Szerzőnk már korábban is több cikkében foglalkozott a Debrecen temetőiben nyugvó katonaáldozatok sorsával, így az itt eltemetett bosnyák katonákkal, illetve olasz hadifoglyokkal is.

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadai 1914. augusztus 11-ről 12-re virradó éjjel kezdték meg a Szerbia elleni hadműveleteiket. Az összecsapások során a sebesültek és halálos áldozatok mellett számtalan katona került ellenséges hadifogságba is. A fogságba esett szerb katonák három fázisban érkeztek a Monarchiába. Az első időszak 1914 augusztusától decemberéig a Potiorek-offenzívák lezárulásáig tartott. Az ekkor fogságba ejtett szerb katonák többségét Esztergom-Kenyérmezőre és Boldogasszonyra szállították vasúton keresztül. 1914 őszére tehető a második fázis, amely – részben átfedésben az elsővel – a szerbek Szerémségbe való betörésével esett egybe, míg a harmadik szakasz 1915–16 telére tehető, amikorra megtört Szerbia a központi hatalmak összehangolt offenzívájától. 1914 szeptemberére a zömében szerb és orosz foglyok összlétszáma mintegy 200.000 fő lehetett, akik közül a szerb nemzetiségűek lélekszáma mintegy 31.000–45.420 közötti értékre tehető, ez természetesen később tovább nőtt.

Hadifoglyok érkezése Debrecenbe

1914 augusztusától Debrecenbe is folyamatosan érkeztek szerb hadifoglyok és internáltak. Sajnos, ezidáig egyetlen konkrét adatot sem találtam arra nézve, hogy ténylegesen hány szerb fogoly és civil érkezett a városba; de jelenlétüket a helyi sajtó írásai már ekkor tanúsítják. A Vásárhelyi Reggeli Újság 1914. augusztus 19-i számában arról írt, hogy az újvidéki rendőrkapitányság több szerbet küldött rendőrök őrizete mellett Debrecenbe – őket nem harci cselekmények közben fogták el, hanem a katonai szolgálat elől szöktek át a magyar-szerb határon, a csapattestüktől, vagy mint egy kereskedő a feleségével, a katonai behívás elől. A kissé propagandisztikus cikk szerint a szökevények szánalmas külseje elárulta a szenvedést, a nyomort, amelyben hazájukban részük volt. Lerongyolódva, az éhségtől kimerültén hagyták ott ezredüket, remélve, hogy magyar földön biztosabb megélhetésük lesz.

Szerb hadifoglyok Mitrovicában. (Forrás: MNMKK Országos Széchényi Könyvtár, Történeti Fénykép- és Interjútár.)

Szerb hadifoglyok és sebesültek. (Forrás: MNMKK Országos Széchényi Könyvtár, Történeti Fénykép- és Interjútár.)

A debreceni rendőrség előtt érdekesen beszélte el az egyik katonaszökevény, hogy mi indította őket a szökésre és arra, hogy Magyarországra, hazájukkal háborúban álló területre meneküljenek. A tudóítás szerint Szerbiában – úgymond – köztudomású, hogy a Monarchia kíméletesen bánik a hadifoglyokkal, hogy ugyan olyan bánásmódban részesítik őket, mint az osztrák és a magyar katonákat. Ezért szöknek meg Szerbiából sokan, ahol – a szökevény állítása szerint – csak nélkülözésben, szidásban és bántalmazásban van részük, s jönnek át Magyarországra. A foglyok egybehangzóan állították, hogy a hadseregben uralkodó züllött állapotok és tisztjeik brutalitása miatt határozták el hazájuk elhagyását.

A foglyok között akadt magasabb társadalmi körökből származó is. Így került többek között Debrecenbe a belgrádi vasúti állomás főnöke is, akit a hadüzenet Abbáziában ért, ott letartóztatták és Debrecenbe hozták. De itt volt hadifogoly a belgrádi Nemzeti Színház egyik színésze is, feleségével együtt. A színésznek be kellett volna vonulnia, de mivel nem akarta a feleségét elhagyni, inkább megszökött. A Pesti Napló cikke szerint a módosabb foglyok saját pénzükön élelmezték ekkor magukat.

Kezdetben a debreceni rendőrség régi épületében helyezték el az érkező foglyokat, ám a létszám rohamos növekedése miatt a hely szűke egyre nagyobb gondot jelentett. Így a Gőztéglagyár Rt. munkáslakásaiban is helyeztek el foglyokat. A tiszteknek és szolgáiknak pedig a Mészhomok téglagyárat jelölték ki szálláshelyül.

Új fogolytábor létrehozása a városban

A növekvő fogolylétszám indokolttá tette hamarosan egy új tábor kijelölését. Ezért a debreceni rendőrfőkapitányság megkereste a katonai hatóságot, és kérte, hogy a foglyok kezelését vegyék át tőle. Így merült fel, hogy a fogolytábort a városi téglagyárban helyezzék el.

Érdekesség, hogy egy 1915-ben, a brüxi fogolytáborból érkező – hónap és nap nélküli – irat szerint, a Debrecenben és a Hortobágyon élő hadifoglyok a somorjai hadifogolytáborhoz voltak utalva (itt tartották nyilván őket). A dokumentum arról értesíti a város közélelmezési vezetőségét, hogy a hadifoglyok élelmezési és ruházati költségeinek megtérítése kapcsán is a somorjai hadifogolytáborhoz vannak utalva; mindez persze nem volt problémanélküli.

Jól jellemzi ezt, hogy Debrecen város közélelmezési vezetősége 20759/1915. számú átiratával például hiába kérte az élelmezési és ruházati költségek mielőbbi megtérítését a táborparancsnokságtól, a vonatkozó kimutatást is mellékelve; annak 1915. december 27-én kelt válaszlevélében azonban csak az élelmezési kimutatást fogadta el, ellenben a ruházatra igényelt mennyiséget sokallta. Miután a Somorjáról küldött ruha mennyiség nem bizonyult elegendőnek, a város maga vásárolt a foglyok számára ruhaneműt, és utólag – ismételten – kérte költségeinek megtérítését.

A Debreczeni Független Újság 1915. március 12-én arról tudósít, hogy a városi téglagyár felügyelőbizottságának ülése foglalkozott már korábban említett tervvel, új tábor kiépítése céljából. A bizottság az elképzelést nem tartotta helyesnek, de ha mégis elkerülhetetlen lenne a foglyok itteni elhelyezése, vélték, akkor garanciát kívántak arra, hogy a gyárat ugyan olyan állapotban kapja majd vissza a város, mint amilyenben a foglyok elhelyezésére átengedi azt.

Déli pihenő a köntösgáti orosz fogolytáborban: rabok és katonák szabályos csoportképe 1915 körül. Debrecen, Köntösgát, Gőztéglagyár Keresztesi Antal. (Forrás: EF_2357 P. Déri Múzeum Fotótára.)

Fogoly orosz katonák körbeállják a misét celebráló papot a fogolytáborban, 1915. Debrecen, Köntösgát, Gőztéglagyár, ismeretlen fényképész. (Forrás: EF_2360 P. Déri Múzeum Fotótára.)

Néhány nappal később, március 19-én a Debreczeni Nagyújság arról adott hírt, hogy már orosz foglyok vannak a téglaégetőben. A régi téglagyár körkemencéjét alakították át megfigyelőállomásul a foglyok számára. Elhelyezésükhöz a katonaság a lakosságtól kért szalmát, és más dolgokat, de a várostól kérte csakugyan a tábor körülkerítését is. A városi tanács ülése foglalkozott a kéréssel, de megegyeztek, hogy ingyen nem adnak semmit sem.

Az újonnan kialakított tábor parancsnokául a 101. gyalogezred tartalékos főhadnagyát, ősbudai Rácz Bélát nevezték ki; a szerbek és oroszok mellett pedig 1915-től olasz, majd Románia 1916-os hadba lépését követően román hadifoglyok is raboskodtak a táborban.

A debreceni orosz fogolytábor élete. A foglyok fehérneműt mosnak a vízmosásban és a napra kiterítve szárítják, 1915. májusa. Debrecen, Köntösgát, Gőztéglagyár, Appelshoffer Mátyás amatőr fényképe. (Kép forrása: EF_2375 P. Déri Múzeum Fotótára.)

A debreceni orosz fogolytábor élete. Milián Dezső ügyeletes tizedes kurta vasat rak két függelemsértő fogolyra a fürdőház előtt. Mellette jobbra az ítélet kihirdetője, Krisztofor orosz káplár, balra a tolmács, Chajim. 1915. áprilisa, Debrecen, Köntösgát, Gőztéglagyár, Appelshoffer Mátyás amatőr fényképe. (Forrás: EF_2367 P. Déri Múzeum Fotótára.)

A foglyok mint munkások a város vonzáskörzetében

A Városi Szemle 1915-ös számában megjelent Várhidy Lajos A magyar vidéki városok háborús igazgatása című tanulmánya szerint a Debrecenben mintegy 175 szerb internált volt. Őket a kefegyárba (néha 15-20, ritkábban 70-80 fő), mezei munkára és az egyetemi építkezésekhez adattak munkára. Keresetük napi 1,2 – 2 korona között változott.

A hadifoglyok munkába állítása már a háború elejétől foglalkoztatta a gondolkodókat: az arra igényt tartó munkaadóknak a munkáshiány megszüntetése, másrészt a hadifoglyok foglalkoztatása céljából, mezőgazdasági és földmunkák végzésére, szerződés mellett, hadifoglyokat bocsájtott rendelkezésére a kiépült rendszer. Ennek szabályozása, feltételei többször változtak a háborúban (főleg annak első két évében), de a hadifoglyok alkalmazását alapvetően a következő feltételekhez kötötték: a hadifoglyok kizárólag csak a szerződésben kikötött mezőgazdasági vagy földmunkák végzésére alkalmazhatók; helyszínre szállításuk előtt orvosilag meg kellett őket vizsgáltatni, és csak teljesen egészséges foglyok rendeltetnek ki a munkához; ezt vizsgálatot pedig a munkába állíttatásuk első két hetében, öt naponként a munkaadó költségére meg is kellett ismételni. A foglyok, valamint az őrzésükre kirendelt őrszemélyzet elhelyezéséről és élelmezéséről a munkaadó saját költségére volt köteles gondoskodni, igaz, utóbbit a hadsereg egészen 1916 első feléig átalány formájában, utólagosan megtérítette.

A hadügyminisztérium a foglyok élelmezését is pontosan meghatározta. Reggelire fejenként egy tányér rántott leves, ebédre legalább 100 gramm húst és főzeléket, vacsorára pedig ugyancsak főzeléket kapnak, ezenkívül fejenként és étkezésekként legalább 400 gramm kenyér is jár. A hadifoglyok naponként két-három alkalommal rum nélküli teára is igényt tarthattak.

A város az 1915-ös évben olyan mennyiségű élelmiszert halmozott fel, hogy nem okozott gondot a foglyok élelmezése. Gruner Lipót tanácsnok, a kiváló szervező volt felelős a város közélelmezésével. 1915-ben az alábbi készletekkel bírt Debrecen városa (a teljesség igénye nélkül): 2 vagon cukor, 362 darab sertésből álló falka, 4 vagon liszt. 10.000 métermázsa búza, és rozs, 600 métermázsa borsó, bab és lencse, 2000 darabból álló juhnyáj, további 20.000 korona áru cukor, 35 darab tehén, 1000 vagon kenyér- és tésztaliszt, 450 darab sertés hízlalásra, takarmánnyal, stb. közélelmezési célra. Sajnos arra ezidáig nem találtam forrást, hogy a hadifogolytáborban pontosan mennyi húst kaptak a foglyok.

Szeszesital fogyasztását a rendelet szigorúan tiltotta. A munkaadónak kellett gondoskodnia az őrszemélyzet ellátásáról. A hadifoglyok munkájáért a munkaadó minden fogoly részére fejenként és naponként 50 fillért fizetett. Az őrzésre és felügyeletre kirendelt őrszemélyzet tagjainak és a hadifoglyok munkaideje, a szokásos pihenőket beleértve, 12 óra, a vasárnap pihenőnap. A munkabért szombaton kellett kifizetni. A hadifoglyokat rendelkezésre bocsátó katonai parancsnokság és a munkaadó között létrejött szerződés felbontására mindkét részről 8 napi felmondási időt határozott meg a rendelet. Az esetleges viták eldöntése az illető katonai parancsnokság székhelyén illetékes rendes bíróság hatáskörébe tartozott.

A város területén dolgozó hadifoglyok pontos számáról sajnos nincsenek adataink, de az 1916 februárjában, a törvényhatóságok számára meghatározott fogolykontingensek alapján Debrecennek is mintegy ezerhétszáz foglyot helyeztek kilátásba, mint akiket a mezőgazdaságban lehet majd fölhasználni. Ez a szám azonban a későbbiekben, főleg a nyári aratási munkák idején, mindenbizonnyal tovább nőt. Emellett infrastuktúrális beruházásoknál is dolgoztak hadifoglyok, így 1916-ban Debrecen városa is élt a lehetőséggel, és több, mint 600 foglyot kért a hortobágyi halastavak és öntözőművek megépítésére. A munkálatok el is kezdődtek. A Debreceni Főreáliskola diákjai 1916 júniusában tanulmányi kiránduláson vettek részt, az eseményről az iskola értesítőjében így írtak:

„Június 12-én (pünkösd hétfőn) reggel 5 órakor újra összesereglett az ifjúság, ezúttal 70 tanuló és 6 tanár, családtagokkal együtt összesen 88 főnyi társaság. A hortobágyi halastavaknál a MÁV üzletvezetőség kivételesen megállította kedvünkért a vonatot, úgyhogy közvetlenül a munkálatokat végző orosz foglyok táboránál szállottunk le. (…) A fogolytábor őrének, Rácz Béla főhadnagy úrnak, aki a halastavaknál kalauzolt, valamint kedves nejének a szíves fogadtatásért itt is köszönetet mondunk.”

Valószínű, hogy az orosz foglyok mellett szerb hadifoglyok is részt vettek az építésben.

A hadifoglyok körében, ha elszórtan is, de már az ősz folyamán történtek kolerás megbetegedések – a szakirodalom álláspontja szerint a kórt vélhetően a katonai csapatok; a hátországba érkező foglyok hozták magukkal. Ez az oka, hogy a foglyok munkába állításánál is fontos szempont volt azok egészségi állapota; de a járványtól való félelem késztette arra is a hatóságokat, hogy az elemi és középiskolákban 1914 őszén tanítási szünetet rendeljenek el.

1915 nyarán a téglagyári fogolytáborban is kolerajárvány ütötte fel a fejét. Június 4-e és július 15-e között 1618 hadifogoly hunyt el a járvány következtében.

Más fogolytáborokban is megjelentek a járványok, de a hatóságok gyors ténykedésének köszönhetően hamar lokalizálni tudták azokat. Az 1915. július 6-i minisztertanácsi ülésen éppen a debreceni járványkezelést hozták fel negatív példának. Itt ugyanis mintegy 10.000 főnyi hadifoglyot zsúfoltak be a táborba mindenféle előzetes megfigyelés nélkül, aminek következtében, rövid időn belül kolerajárvány tört ki, és a háború alatt fellépő orvoshiány eredményeként, a járvány felszámolása hosszú időt vett igénybe.

Az elhunyt hadifoglyokat a téglagyárhoz közel eső területen egy újonnan felfogott járványtemetőben temették el. A járvány áldozatait – néhány egyéni sír kivételével – 59 tömegsírba temették. Érdekes megjegyezni, hogy e fenti időszakban egyetlen szerb foglyot sem temettek a járványtemetőbe.

A járvány a városra is átterjedt. Több koleragóc is kialakult, így például a szegényházban és a Szotyori telepen is. A továbbterjedés érdekében elrendelték a foglyok tetvetlenítésére használt Ispotály-laposon a szemét eltakarítását, illetve a foglyok tisztálkodására használt, a város keleti felén levő mészhomokkő téglagyár fertőtlenítését. Ezzel egy időben megkezdődött a foglyok kolera elleni oltása mellett a lakosság oltása is. Június 22-éig mintegy 10 000 debreceni oltatta be magát az ingyenes védőoltással.

Noha a Debreczeni Független Újság 1915. július 4-én már arról számol be, hogy elfojtották a kolerát, valójában 15-e az utolsó temetés időpontja.

A hadifogolytemetőben nyugvó szerb katonák és civilek

1915 és 1918 között 79 szerb elhunytat temettek el Debrecen temetőiben. Közülük 23 fő civil internált, 56 pedig hadifogoly volt. Az elhunytak adatbázisát lásd ITT.

A hadifoglyok közül 39-nek ismerjük az alakulatát is, közülük a legtöbben, öten a 4. szerb gyalogezred, négyen pedig a 9. szerb gyalogezred katonái voltak. Az általam összeírt táblázatból is jól látszik ugyanakkor, hogy rendkívül sokfelől érkeztek Debrecenbe foglyok a frontvonalakról.

A Hatvan utcai temetőben, a most is látható Csokonai sírral egy vonalban alakították ki a járványtemető részét, ami  Nagy Háború idején végig mint ilyen formában használtak. 1914 októberétől idekerültek a különböző fertőző betegségekben elhunyt katonák és hadifoglyok is.

Az orosz foglyok járványtemetőjét 1915 nyarán lezárták, ezt követően az elhunyt hadifoglyok a Szent Anna katolikus temetőben, és a Hatvan utcai járvány temetőben kapták meg a végtisztességet. Majd 1917 szeptemberében ismét megnyitották, területét kibővítették, orosz, olasz, szerb hadifoglyokat, internáltakat és civil munkásokat temettek ide. Közülük 209 elhunytat egyéni sírokba, sírjellel ellátva hantoltak el. 1917. október 6-tól 1918 őszéig 26 szerb foglyot helyeztek itt végső nyugalomra. Noha a pontos halál okaik nem ismertek, de minden bizonnyal az ebben az évben ismételten felbukkanó kolera áldozatai lettek ők is. Az egyéni sírokban eltemetettek 70%-a orosz, 14%-a olasz, 12%-a szerb, 0,5%-a román, 3%-a pedig ismeretlen nemzetiségű. Az utolsó temetés időpontja 1918. november 18. volt. Magát a Havas utcai temetőt is 1932-ben bezárták.

Az első szerb hadifoglyot, Milutinovics Dragutint 1915. december 14-én temették a Hatvan utcai temetőbe, az elhalálozás aránya pedig a következő évben volt legmagasabb : ekkor összesen 35 szerb hadifoglyot temettek el Debrecen környékén. Kilenc további elhunytnak  a temetési helye ismeretlen mind a mai napig, egy főt a Hatvan utcai járványtemetőben, 25 főt pedig a Szent Anna temetőben helyeztek végső nyugalomra.

1917-ben összesen 22 szerb fogoly és internált hunyt el. 14 elhalálozott személyt a Szent Anna, 5 főt az orosz hadifogoly temetőben temettek el. Három hadifogoly eltemetésének helye pedig ismeretlen.

1918-ban 21 elhunyt adatai ismertek, egy kivétellel mindannyiukat az orosz hadifogoly temetőbe temették. Egy személy nyughelye viszont ismeretlen.

Az orosz hadifogoly-temető I sorában eltemetettek táblája. (Forrás: Debreceni Militarium.)

Az orosz hadifogoly-temető VII. sorában eltemetettek táblája (Forrás: Debreceni Militarium.)

1919 júliusában Debrecen Város Tanácsa megbízást adott Zoltai Lajos múzeumi őrnek, hogy készítse el az 1915-ben megnyitott hadifogoly-temetőben lévő egyéni sírok helyszínrajzát. Ahhoz, hogy a feladatát el tudja végezni, először meg kellett tisztítania a sírokat a növényzettől. A feladatot túl is teljesítette, hiszen nem csak az egyéni sírokról készített feljegyzéseket, hanem a temető egészét dokumentálta. Munkáját megkönnyítette, hogy a sírokon található keresztek és fejfák a helyükön álltak, a feliratok, kevés kivételtől eltekintve, még olvashatóak voltak. Az elkészült kimutatás tartalmazta a hadifoglyok nevét, katonai alakulatának a számát, az életkorát és elhalálozásának időpontját.

A hadifogoly-temető helyszínrajza Zoltai Lajos anyagából. (A képet Csákvári Sándor bocsátotta rendelkezésemre.)

A fenti kép a Zoltai által készített helyszínrajz. A bal fölső sarokban római számokkal I-től XI-ig az egyéni sírok láthatók. Ez alapján tudjuk, hogy az egyes sorok hányadik sírhelyén nyugszanak szerb hadifoglyok, illetve civilek:

Az I. sor 7. sírhelyében Debran Ali, a 8-ban Bistic Stefan gyalogos katonák, a 13-ban Tosics Baskó internált, a 15-be pedig Jeremics Radosov gyalogost temették.

A II. sor 22.a helyére Brajic Leodomir gyalogost temették.

A III. sorba nem temettek szerb nemzetiségű halottat.

A IV. sor 59. hely Gavrilovics Györgye gyalogos, a 66. Milovanovics Peter civil munkás, a 72. Veszics Miodrag szerb internáltat végső nyughelye.

Az V. sorban a 76. helyre Pantics Kosta, a 86-ba Veselin Stanics gyalogos katona került.

A VI. sorban a 112. helyen Abradovics Csedomir,,a 98-ra Risztovics Dusán került.

A VII. sorba a 114-es helyre temették Stosics Milos civil munkást, a 117-es helyre Jankuvics Luka internált, a 119-től a 122-ig sírhelyig bezárólag négy szerb került. Sorrendben Csivivics Dragoszlav, Boskovic Pantelja, Zsivanovics Nedelko és Mirkovics Milán került. A 130. sírba Gyorgyevics Vidajét temették. Közülük Nedelko civil volt.

A VIII. sor 134. sírjába Konstantinovics Milosev civil, a 138. és 139-be Jankovsics Dragutin gyalogos és Jeremiás Radivoj civil, a 144. és a 145. sírba Ilics Györgye és Velykovics Janko katonák kerültek.

A IX. sor 170. sírjába Vovkovics Milos 1. szerb gyalogezredbeli katona került.

Tanulságokkal szolgált a halotti anyakönyvek vizsgálata is. 1915 és 1918 között 33 szerb elhunytat jegyeztek be. Közülük 12-nek az anyagában szerepel a halálok is. Az okok listáját a tuberkolózis (tüdőbaj) vezeti. Ebbe a betegségbe hunyt el Petrovics Sztankó, Petrovics Dobroszár, Isitz Mitar, Vaszilevics Dragotin, Cvetkó Péter és Boicz Ivan.

Petrovics Sztankó halotti anyakönyvi bejegyzése. (Forrás: FamilySearch-katalógus, Debreceni polgári anyakönyvek 1914-1980.

Stankovics Milán kiütéses hagymázban (tífuszban), míg Milutanovics Károly hasi hagymázban (tífuszban) hunyt el.

Stankovic Milán halotti anyakönyvi bejegyzése (Forrás: FamilySearch-katalógus, Debreceni polgári anyakönyvek 1914-1980.)

Sorcsevics Pantel halálát vesegyulladás, Pavlovics Iliáét orbánc, Marovics Spiráét tüdőgyulladás, Lukics Svetozárét pedig csonttörés okozta.

Pavloics Ilia halotti anyakönyvi bejegyzése. (Forrás: FamilySearch-katalógus, Debreceni polgári anyakönyvek 1914-1980.)

Az itt eltemetett katonák és civilek megérdemelnék, hogy hazájuk is időnként megemlékezne róluk mint idegen földben nyugvó állampolgárairól. Erre talán a 2027-es évben lesz lehetőség, hiszen nem kizárt, szerb látogatók is érkeznek az emlékezés véget a városba.

Köszönettel tartozom Szabó Anna Violának, a Déri Múzeum Fotótára vezetőjének és Csákvári Sándornak, az Elfeledett Emlékezet Háborús Kegyeleti Kutatócsoport kutatásvezetőjének a segítségükért. A cikkben is megemlített katonák és polgári internáltak adatait tartalmazó adatbázis ITT érhető el.

Külön köszönet illeti Selmeczi Pétert, aki gondozta a szöveget, észrevételeivel, meglátásaival és új források megnevezésével jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ez a cikk megszülethessen.

Felhasznált források:

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. K 184. Földművelésügyi Minisztérium. Általános iratok. 62/h. tétel. 1916-62/h-7001. A hadifogolykontingensek megállapítása és a hadifogolyszabályzat szétküldése

A Debreceni Állami Főreáliskola negyvenharmadik értesítője az 1915 -16 iskolai évről. 42. (Hungaricana)

Az Est 1914. augusztus 19. 6.  (Arcanum Digitális Tudománytár)

Debrecen halotti anyakönyvei. FamilySearch-katalógus: Hungary, Hajdú, Debreczen, Civil registration, 1914-1980

Debreceni Militarium. https://hadifogolymap.erda.hu/common/php/temeto/adatlap.php

Pesti Napló, 1914. augusztus 19. 12. (Arcanum Digitális Tudománytár)

Sárospataki Református Lapok 1914. október 4. 339. (Hungaricana)

Várhidy Lajos: A magyar vidéki városok háborús igazgatása. Városi Szemle. 8. évfolyam. 1915. 157–259. (Arcanum Digitális Tudománytár)

Felhasznált irodalom:

Csákvári Sándor – Martinkovits Katalin: A debreceni orosz hadifoglyok temetője centenáriumára. In: Orosz hadifoglyok temetője Debrecenben. Forrásközlések és tanulmányok a temető létesítésének 100. évfordulójára. MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára. Felelős kiadó: Martinkovits Katalin. Debrecen, 2015. 108-119.

Gorcsa Oszkár: Hadifogság az Osztrák–Magyar Monarchiában. Szerb hadifoglyok Magyarországon 1914–1918 .  Doktori (PhD ) értekezés. Szegedi Tudományegyetem. 2023.

Martinkovits Katalin: A temető tömegsírjaiban nyugvók adatai. In: Orosz hadifoglyok temetője Debrecenben. Forrásközlések és tanulmányok a temető létesítésének 100. évfordulójára. MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára. Felelős kiadó: Martinkovits Katalin. Debrecen, 2015. 31-50.

Dr. Szűcs Ernő – Varga Júlia – Majoros László: Az orosz hadifogolytemető Debrecenben. Orosz hadifoglyok temetője Debrecenben. Forrásközlések és tanulmányok a temető létesítésének 100. évfordulójára. MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára. Felelős kiadó: Martinkovits Katalin. Debrecen, 2015. 51-92.

Zoltai Lajos: Debrecen Város Téglagyára mellett levő hadifogolytemető helyszínrajzához tartozó kimutatás a temető sírkeresztjein és emlékein levő felírásokról. In: Orosz hadifoglyok temetője Debrecenben. Forrásközlések és tanulmányok a temető létesítésének 100. évfordulójára. MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára. Felelős kiadó: Martinkovits Katalin. Debrecen, 2015. 17-30.