Hadi krónikák a Hétközség-fennsíkról – 1. rész
110 évvel ezelőtt, 1916. május 15-én vette kezdetét az osztrák-magyar csapatok dél-tiroli támadó hadművelete, vagyis a „bűntető expedíció”, amelynek egyik kitűzött célja a Hétközség-fennsík birtokbavétele volt. A kulcsfontosságú területen 1918 novemberéig folytak a súlyos áldozattal járó harcok, amelyből számos magyar honosságú alakulat vette ki a részét. Ebből az alkalomból indul egy új sorozat a Nagy Háború Blog online hasábjain „Hadi krónikák a Hétközség-fennsíkról” címmel. A szerzők, Herman István és Soós Péter történészek 2018 óta kutatják kifejezetten ennek a mikro régiónak a hadtörténetét.
A kutatómunkához a levéltári, térképtári és a másodlagos források bevonása mellett a terepbejárásra, vagyis a hadszíntér- és csatatérkutatásra is nagy hangsúlyt fektetnek. Kutatóútjaikon igyekeznek eljutni a legtöbb olyan helyre, ahol magyar katonák harcoltak, dolgoztak és pihentek, illetve ahol örök álmukat alusszák.
Sáncárok a Forte Punta Corbin északi oldalán.
(Fotó: Soós Péter)
A Vezzena-hágót őrző Forte Busa Verle erőd maradványai.
(Fotó: Soós Péter)
Rendszeresen jelentkező írásaikban és képes összeállításaikban így egyaránt várható eseménytörténet, haditettek leírása, életrajzok, hadtörténeti terepelemzések, visszaemlékezések közlése, valamint útibeszámolók és turisztikai ajánlók.
Jó 100 éve felbontott szardíniás konzervdoboz.
(Fotó: Soós Péter)
Napnyugta a Bivacco Busa delle Dodese menedékháznál, háttérben a Brenta-Adamello-csoport csúcsai.
(Fotó: Soós Péter)
A kutatópáros eredetileg a császári és királyi 60. gyalogezred és a magyar királyi 10. honvéd gyalogezred egri zászlóaljainak hadiútját követve érkezett az egykori tiroli hadszíntér délkeleti szektorába. A két alakulat által járt helyszíneket felkeresve bontakozott ki előttük az a kép, hogy Asiago és környékének első világháborús hadtörténete valójában mennyire jelentős magyar szempontból, és hogy ehhez képest sokak számára szinte teljesen ismeretlen.
Felszámolt osztrák-magyar katonatemető 2000 m magasságban, Cimitero Campigoletti.
(Fotó: Soós Péter)
Egykori hadisír a „Kaiser Karl Straβe” mentén.
(Fotó: Soós Péter)
A centenáriumi évek pezsgő tudományos, emlékezetpolitikai és kulturális programjainak is köszönhetően a Doberdó, az Isonzó és a Piave nevek történeti tudatunkba egyre jobban belegyökereznek. A Hétközség-fennsík, és általában az olyan területek, amelyek a nagyobb offenzívák időszakának kivételével egyébként mellékhadszíntérnek számítottak, már csak a téma iránt érdeklődők számára mondanak többet. Pedig a sokat látott vidéket egykor egy lapon említették a magyarság többi véres csataterével. Ahogy nemes dr. Deseő Lajos vezérőrnagy (1893-1948) egykor fogalmazott: „Asiagó! Neve fogalom volt akkoriban; minden rosszat jelentett, a poklot, ahol soha nem szűnik meg a tűz. Az volt minden frontok legnehezebbike, ahol az ellenség nem is olasz volt, hanem angol és francia.” Egy anekdota szerint egy magyar tiszt, akinek egységét 1918 nyarán a nyugati frontra, a már akkor is méltán hírhedt Verdun mellé vezényelték volna, de helyette Asiagóba került, később így vallott: „bárcsak Verdunbe vittek volna!”
A Monte Fior tükre.
(Fotó: Soós Péter)
Gránát-szaggatta domboldal a Monte Valbella oldalában.
(Fotó: Soós Péter)
Azzal a küldetéssel indul tehát útjára a Hétközség-fennsík hadi krónikája, hogy az eddig megjelent számos kiváló cikk és tanulmány mellett újabb ismeretekkel, vagy akár rég elfeledett történetekkel, színes beszámolókkal gazdagítsa a Nagy Háború Blog olvasóit erről a több ezernyi magyar katona által megjárt, háború tépázta kis régióról.
A „Radetzky-hadművelet” egyik ismeretlen brit hősi halottjának sírköve, Barenthal.
(Fotó: Soós Péter)
Herman István és Soós Péter beharangozóját követően az első cikk a Hétközség-fennsík katonaföldrajzáról és világháborús történetének rövid összefoglalójáról júniusban jelenik meg a blogunkon.