Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 35. rész

1918 júliusában Roób és társai egyre jobban szenvednek: dohányzással pótolják a vágyott élelmiszereket, a rossz higiénés körülmények miatt egyre több halálos kór fenyegeti őket, többen megőrülnek, a kórház megtelik és a temetések mindennapossá válnak. A dán misszió próbál téli elhelyezést találni számukra, közben a zsúfoltság növekszik, mert befutnak más szállítmányok, köztük habarovszki beteg-szerelvényük is. Az újonnan érkezetteket motozás címén az oroszok és a csehszlovákok kegyetlenül kifosztják. Hírek és rémhírek váltják egymást…

Júl. 20. Tekintettel a beszerzési nehézségekre ismét abbahagytam a dohányzást. Úgyis nem lehet csak közönséges levéldohányt kapni és az nemcsak, hogy fontonkint11-13 rubelbe kerül, miből még kb. a fele a szárakban hasznavehetetlen, hanem még oly komisz is, hogy alig szíható. Inkább élelemre költöm e pénzt.

Júl. 25. Amióta nem dohányzom, úgy érzem, hogy még jobban érzem mindazon nélkülözéseket, melyeket itt el kell szenvedni. Most mindig bor, sör, gyümölcs és tészta után vágyódom, holott az előtt még sem gondoltam annyira ezekre. Ép ezért, valamint azért is, hogy sikerült eladnom 100 cigarettát 35 rubeltért, ma elkezdtem ismét a dohányzást. Elég lesz akkor is nélkülöznöm majd, ha egyáltalában nem lesz pénzem.

Aug. 2. A tábor nagy része hasmenésben szenved amióta csak itt vagyunk és senki sem tudja, hogy mitől van ez. Megszabadulni nem igen tudunk tőle. Én még nem sokat szenvedek tőle, csak néha nagy ritkán. Emellett gyártja a hadifogoly a híreket, nem is érzi jól magát, ha nem lóg az orra. Egy tegnapi újsághír szerint az általános békére nézve is folynak tárgyalások. Én ez idő szerint nagyon hitetlen vagyok. Különben teljes bizonytalanságban élünk, megbízható híreink nincsenek és ennélfogva nem is igen remélhetünk. A legiszonyúbb, hogy teljesen el vagyunk zárva édeseinktől. Ez éjjel újból agyonlőttek itt a közelben nehány (állítólag 20) embert és pedig vöröset. Némelyek szerint mind hadifogoly, mások szerint hadifogoly és orosz.

Aug. 7. Dacára a minden oldalról való körülzárásnak ma meglepetésszerűen csomagot kaptam otthonról. 2-3 héttel az előtt ugyanis írtam Tobolszkba kérve ott levő esetleges postámat ideküldeni és íme, úgy látszik, jó előérzetem volt, mert erre rá küldték el onnan e csomagot. Egy köpeny volt benne mindössze és mégis nagyon megörültem neki, mert legalább láthattam újra édes Iduskám írását, ha máshol nem is, de legalább a ládikán. A köpeny zsebében volt egy üres cigaretta doboz, mellette azonban a zsebben elszórva egy kis dohány, miből gondos összegyűjtés után nagy nehezen összehozhattam egy fél cigarettát, de ez is jól esett, mert hazai és most különben is gyalázatos komisz dohányt szívunk. Sokszor nagyon el fog a kétségbeesés, nem tudok ilyenkor remélni, elvesztek minden hitet, máskor meg néha megint kezdek remélni. Ez utóbbi azonban nagyon ritkán van és akkor sem tart sokáig.

Aug. 13. E napokban újra megbolondult egy társunk. Neve Figura és tartalékos főhadnagy. Láttam őt díszlépésben még bemenni a kórházba és hallottam eközben ordítani. Állítólag ma viszik Omszkba az őrültekházába.

Szept. 11. A mostani reménytelen helyzetünkben még ahhoz sincs semmi kedvem, hogy e naplóba írjak néha nehány sort. Összes reményünk valami csodába összpontosul, csakis ilyentől várhatunk szabadulást. A csehek eljutottak a Volgáig és a vörösek nem képesek semmi eredményt elérni. Harctól tehát nem lehet várni döntést. Csak valami kiegyezés-féle segíthet rajtunk. Amennyire azonban az ilyen bekövetkezhetik az egyik napról a másikra, ép oly kevéssé látható az ilyen előre. Emellett a különféle betegségek állandóan dühöngenek. Tífusz már régóta van. A kórházban állandóan fekszenek kb. 30-40 és gyakran minden nap van temetés, ahol a pap és kántor szerepét is hadifogoly tisztek töltik be. Tegnap a 15. sz. barakkot zárták el (ahol a tiszti legényeink vannak), mert állítólag fekete himlő megbetegedés volt ott és ma meg a 18 sz. barakkot zárták el állítólagos kolera eset miatt, mely utóbbi különben már kb. egy hónap óta van elterjedve a vidéken és városban. Emellett máris érezzük a hideget, mi lesz hát még télen, ha már most is fázunk. Tegnap kaptuk az oroszoktól az első fizetést, amióta itt vagyunk e városban. Én ugyan már ezt sem vártam úgy, hogy ez is meglepett. Különben a vöröskereszttől kapott segélyből és a szerzett kölcsönökből éltünk. Különösen fáj, hogy otthonról egyáltalán nem kaphatunk semmi féle hírt és nem is írhatunk. Különben a csehek állandóan garázdálkodnak. A pofozás és becsukás most is napirenden van.

 Fogoly-sírok
(Forrás: Hadifogoly magyarok története. Budapest, 1930. 2. kötet 87. o.)

Szept. 17. Ma értesültünk arról, hogy a chabarovszki kórház-szállítmány nehány nap óta itt áll az állomáson. Egyúttal arról is értesültünk, hogy május 24-ike óta vannak úton. Szép kis utazás! Arlow ezredest és még nehány egészségeset Berezovkán szállítottak ki. Útközben 13 haltak meg. Eddig tehát közel 4 hónapig voltak úton. Innen tovább aligha mennek. A hadifogoly élet jellemzésére le akarom írni nehány napon át a naponkint szőnyegre kerülő híreket. Ma pl. a következőket hallottuk. Egy a városi hadifogoly irodából jött hír szerint elvisznek bennünket Uszkamenogorszkba téli szállásra. E hely közel 100 km-re fekszik a vasútvonaltól Omszktól délre. Egy másik hír szerint pedig itt a városban lenne már kb. 1000 ember részére lakás készítve. Állítólag a tiszteket fogják oda vinni. Az itteni barakkokat ugyanis télen aligha lehet lakni. Híre jött azonkívül annak is, hogy 8 szállítmány japán katonát szállítottak ma át az itteni állomáson, amely az ő fogadtatásukra virággal van feldíszítve. Általában mint tényt beszélik már nehány nap óta a japán segítséget. Úgy látszik különben, hogy erre ez idő szerint szükség is volna, mert a vörösek most kezdenek először életjelt adni magukról, amennyiben elfoglalták Kazánt, Szimbirszket és Voloszkot (?) Ma ugyan már azt is hallottam, hogy a nehány nap előtt elfoglalt Kazánt a csehek már vissza is foglalták volna. Azonkívül híre jött annak is, hogy Amerika kezdeményezésére az általános béketárgyalások folyamatban vannak és pedig némelyek szerint Dániában, mások szerint Svájcban[[1918 szeptemberében az Osztrák–Magyar Monarchia valóban jegyzéket küldött Woodrow Wilson amerikai elnöknek egy semleges országban tartandó béketárgyalás ötletével, de ezt szeptember 17-én elutasították.].

Szept. 18. Mai újsághírek szerint Lucernben a béke-liga gyűlt össze tanácskozásra. Úgy látszik, e hírből ered a tegnapi békehír. Azonkívül még azt is olvasták, hogy tegnap egy cseh ezred vonult át az itteni állomáson a harctérre. Ezek voltak tehát a híresztelt japánok és az ő fogadtatásukra díszítették fel az állomást. Amint az újság írja, még 28 cseh szállítmány jön utánunk keletről és megy a nyugati harctérre. A Lenin és Trotzki között felmerült ellentétekről is ír az újság. Ma azt az örvendetes hírt is kaptuk, hogy elsejétől kezdve 50 rubel segélyt fogunk kapni a vöröskereszttől. Igazán ránk fér e segítség.

 Petropavlovszki foglyok által gyártott cigaretta- és fogpor-csomagoló-doboz
(Forrás: Hadifogoly magyarok története. Budapest, 1930. 2. kötet 317. o.)

Szept. 20. Egy mai hír szerint az itteni hadifogoly parancsnokság átírt a városi parancsnoksághoz és közölve vele azt, hogy az itteni barakk nem alkalmas téli szállásra, kéri a város intézkedését arra nézve, hogy vagy gondoskodjék a hadifogoly tisztek elhelyezéséről a városban vagy, ha az nem lehetséges, úgy elszállíttatásunkról más télre is alkalmas táborba. Igazán nem tudom, hogy hogy lennénk meg itt télen, mikor már most is nagyon didergünk és fázunk. Mindenki igyekszik magának télre ruhát előteremteni és evégből vásárolják rakásra a sok szőrmét, miután a téli ruhát a legtöbben eladták még a nyári utunk alkalmával, mikor mindenki haza remélt kerülni. Most drágán fizetik meg e téren is a csalódást, mert az árak folyton rohamosan emelkednek. Ismét csak örülök, hogy meg van a téli bundám, noha már én is közel voltam ahhoz, hogy eladjam a nyáron. Sapkát kivéve mindennel el vagyok látva a télre. Nem tudom, hogy feljegyeztem-e már, hogy mi a teát már rég óta cukor nélkül isszuk, sőt sokan már nem is isznak ilyet, mert nincs, hanem pörkölt árpából fekete kávét. Cukor és világítás egyáltalán nincs. A dohány pedig oly rossz, hogy naponkint nem szívunk többet 2-3 cigarettánál. Nem hinném, ha nem látnám, hogy mi mindent nem színak már az emberek, krumpli-, bab-levelet vagy priccsforgácsot. Este az a hír jött, hogy a vörösek elfoglalták Szamarát és Ufát és hogy dán képviselőnk azon fáradozik, hogy a szomszédos falvakban levő német telepeseknél helyezzenek el bennünket.

Szept. 21. Az újságok minden nap hoznak híreket a németek visszavonulásáról a nyugati fronton, sőt a mai hírek szerint a franciák már Metzet is lövik. Sokakra nyomasztólag hatnak e hírek, én bízom a németekben, erős a meggyőződésem, hogy tudják ők, miért vonulnak annyira vissza. Az egész visszavonulás tervszerűen lesz végrehajtva. Ufából megszökött az ott összegyülekezett tanács, mely hivatva lett volna orosz ország részére egy erős minisztériumot, illetve diktatúrát létesíteni. Úgy látszik, Ufa tényleg nagyon veszélyeztetve van már a vörösöktől. Ausztria-Magyarország állítólag különbéke irányában tett volna ajánlatot az ententnak.

Szept. 22. A Chabarovszkból ide érkezett kórházi szállítmánnyal megjött az előző r. k. papunk is (Drechsler birodalmi képviselő Tirolból), kit már is ide kihelyeztek a táborba. Már Chabarovszkban is nagyon szerettem hallgatni a beszédeit. Ma tartotta itt az első istentiszteletet és szent beszédet. Ez utóbbi annyira meghatott, hogy nem mulaszthatom el, hogy nehány sorban meg ne emlékezzem róla. Már ez is csodálatos véletlen, hogy hónapok múlva véletlenül újból találkozunk. E véletlen találkozással vezette be beszédét. Majd arra tért át, hogy örül e találkozásnak, mert úgy látja, hogy most még sokkal nehezebb helyzetbe jutottunk és ennélfogva még nagyobb szükségünk van az ő vigasztaló szavaira. Meg is hívott mindenkit e célból vasárnapi szt. beszédeire, hogy ott megvigasztaljon és erőt és kitartást öntsön belénk a még reánk várakozó további szenvedések elviseléséhez. A legjobban meghatott beszédének ama része, melyben arról emlékezett meg, hogy édeseink már hónapok óta hír nélkül vannak mi rólunk és ennélfogva bizonyára nagyon aggódnak, miért is imádkozunk érettük, amint bizonyára ők is imádkoznak érettünk és e kölcsönös ima folytán a telepátia révén meg fogják találni a vigaszt édeseink dacára annak, hogy nem kapnak levelet tőlünk. A misét is azzal végezte, hogy otthon levő édes hozzátartozóiért hangosan előimádkozott 1-1 Miatyánkot és Üdvözlégyet és pedig németül és magyarul, noha magyarul nem is tud.

Este a csillagok feljöttével szokás szerint megkezdődtek a rémhírek (bonkék). Ezek szerint nemsokára Binszkbe vinnének bennünket tiszteket innen. Egy másik verzió szerint pedig 180 versztnyire innen délre. Azon kívül Szamarából állítólag ide érkezett volna már az onnan megszökött polgári lakosság egy része és azok azt beszélték, hogy a vörösek a város elfoglalásánál iszonyú kegyetlenséget követtek volna el, amennyiben valódi vérfürdőt rendeztek.

Szept. 23. A mai első hír szerint a fehérek Jekaterinburgnál összeverekedtek a csehekkel. A nap folyamán beköltöztek a táborba a Chabarovszkból jött betegek, kikről már e napokban megemlékeztem. Lehetnek vagy 200 és ezek között vagy 80 tiszt. Viszontlátunk egy csomó ismerőst, mily kicsiny is a világ. Noha már az állomáson is alaposan átkutatták, illetve kirabolták őket, itt is a megérkezéskor újabb átkutatásnak voltak alávetve. Hogy mennyire nem kutatás, hanem inkább közönséges rablás volt az, mutatja, hogy a csehek közül mindenki azt szedte el, amit megkívánt. Igy elszedtek tőlük inget, pokrócot, gyertyát, cukrot, teát, dohányt, cigarettát, mindenféle konzervet, de még lavórt is, meg arany gyűrűt, órát, pénzt stb. Elszedték az összes gyógyszereket (kb. 40.000 rubel értékben) úgy, hogy a betegek teljesen gyógyszer nélkül maradtak. Azonkívül elvittek még vagy 20.000 rubel készpénzt az orvosoktól. A rablás végrehajtása után azonnal osztozkodtak a zsákmányon. Magam is láttam őket, amint egyenkint 1-1 pokróccal a hónunk alatt mentek ki a táborból. A szemüveges (egyik közismert alak közülük) pedig egy csomó holmit vitt fiatal feleségének a pékműhelybe. A fosztogatók között voltak oroszok is. A fővezérek azonban mégiscsak a csehek voltak, akik különben eddig tőlünk tisztektől még nem igen raboltak. Most már ők is ép oly rablók, mint az oroszok. Útközben 22 haltak meg. Sok közöttük az ágyban fekvő beteg és vagy 20 őrült is. Szerencsére még csendesek. Ép egy ily társaságot helyeznek el közös barakkban. Mondhatom, hogy örülök, hogy legalább egészséges vagyok, így mégiscsak elviselheti az ember még a mostani sorsunkat is. E tudat szinte megnyugtatólag hat. Este felé megint erősen elterjedt annak a híre, hogy a környéken levő falvakban fognak elhelyezni bennünket a télre.