A zentai Habram-család XIX. század utolsó két évtizedében született gyermekei valamennyien értelmiségi pályára léptek. Közülük Habram János 1916-ban végzős gimnazistaként a Nagy Háború forgatagába került. A harctéren megfogadta: ha túléli, orvos lesz…

A XIX. század második fele a Bácskában is a polgárosodás időszakát jelentette. A mezőgazdaság fejlődése – amelynek alapját a kiváló minőségű termőföld képezte – növekvő terméshozamokat eredményezett. A mennyiség minőséggel is párosult, ezért az értékesítés sem okozott gondot: a gabonakereskedők közreműködésével a bácskai búza utat talált a Monarchia piacaira. Ez lehetővé tette nem csak a földbirtokosok vagyonosodást, hanem valamennyi mezőgazdaságból élő bevételének növekedését. Ennek következtében a fogyasztás is növekedett, ami kedvezett a kereskedőknek és iparosoknak.

A növekvő életszínvonal újabb igények megjelenését eredményezte, ami társadalmi felemelkedést kívánt: a földbirtokosok és tehetősebb iparosok igyekeztek gondoskodni gyermekeik iskoláztatásáról, ennek következtében egyre többen léptek értelmiségi pályára. Ezt az irányvonalat képviselte a zentai Habram család is.

A római katolikus vallású Habram István csizmadia (Habram József és Dányi Erzsébet fia) – aki földbirtokkal is rendelkezett, hiszen kisbirtokosként is említik – és Göblös Julianna (Göblös János és Olajos Mária leánya) 1885. november 17-én Zentán kötött házasságot. A házaspárnak hét gyermeke született: István (1887‒1892), Emília (1888‒1943), Katalin (1892‒1964), Julianna (1894), Nándor Péter (1895‒1978), János (1898‒1986) és Erzsébet (1900‒1916).

A Habram-fiúk közül az 1898. január 27-én Zentán született János járta meg az első világháború harctereit.

Habram János elemi iskolai tanulmányait követően, az 1909/10-es tanévben a kiskunhalasi református főgimnáziumba íratták be, ahol az első négy osztályt végezte. Az 1913/14-es iskolaévtől a kalocsai érseki főgimnázium ötödik osztályába járt.

Kalocsa korabeli képeslapon a XX. század elején.
(Magángyűjtemény.)

A nyolcadik osztályt az 1915/16-os iskolaévben végezte, és 1916 júniusában sikeres érettségi vizsgát tett.

 A kalocsai érseki főgimnázium értesítője az 1915/16-os iskolaévre a hadiérettségit tettek névjegyzékével, köztük Habram János is.

1916. június 28-án bevonult a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezredhez, ahol augusztus 15-ig újonckiképzésben részesült. Ezt követően az isaszegi tartalékos tiszti iskolába vezényelték. A tiszti tanfolyam elvégzése után 1916. november 1-jén visszakerült Szabadkára, ahol rajparancsnokként az újoncok kiképzésében vett részt.

1917 februárjában az ezred 27. menetszázadával Husztra irányították, ahol szakaszparancsnokként a kiképzőcsoportnál tevékenykedett. 1917. április 27-én került ki az orosz front Bukovinában húzódó szakaszára, ahol a szabadkai 6-os honvédek az oroszokkal szemben Kirlibabánál kialakított védelmi állásokban harcoltak.

 Kirlibaba, ahol 1916‒1917 során a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezred súlyos harcokat vívott.

1917. augusztus 5-én megsebesült, aminek következtében szeptember 30-ig a szatmárnémeti barakk-kórházban ápolták.

Felépülését követően az olasz hadszíntérre vezényelték. 1918. február 1-jei rendfokozattal léptették elő tartalékos hadnaggyá. Az olasz fronton részt vett az 1918. június 15-én a Piave mentén vívott csatában, amely az osztrák‒magyar haderő részéről az első világháború során indított utolsó támadó hadművelete volt, és amely 1918. június 22-én kudarccal végződött.

A háború végén, 1918 novemberében szerelt le. Háborús kitüntetései: 1. osztályú Ezüst Vitézségi Érem (amit 1918-ban kapott meg), a Károly Csapatkereszt, valamint a Sebesülési Érem.

 Dr. Habram János katonafotója.

Még a háború során megfogadta, ha túléli azt, akkor orvos lesz: „Kint abban a pokolban megfogadtam […] hogy kihúzom magam: elől lőttek, de hátul, a kórházban csendesebb volt a helyzet. Elhatároztam hát, hogy elmegyek orvosnak…” – emlékezett vissza döntésére 1985 decemberében, a szabadkai Hét Nap című hetilap újságírójának adott interjúban.

Az elhatározást tett követte: a háborút követően beiratkozott a budapesti orvosi egyetemre és 1924-ben diplomát szerzett. Az 1924/25-ös tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem fogászati tanszékén gyakornokoskodott, ahol fogorvosi és szájsebészi képesítést szerzett.

Tanulmányai végeztével visszatért Zentára, ahol 1926 februárjában megnyitotta saját fogorvosi rendelőjét. 1944 végéig rendelt itt.

1930. június 8-án Óbecsén Gyarmathy Borbálát vette feleségül, akivel már a háború idején is levelezett.

A két világháború közötti időszakban dr. Habram tevékenyen kivette részét a magyar közösség szerveződéséből: választmányi tagja lett az 1936-ban újonnan alakult zentai Magyar Közművelődési Egyesületnek. Szenvedélyes vadászként a helyi vadászegylet vezetőségében is szerepet vállalt. Remek céllövőként agyaggalamblövő versenyeken is indult: az 1938 júniusában megszervezett zentai versenyen második helyezést ért el. Felesége a zentai Katolikus Nőegylet választmányában fejtett ki társadalmi tevékenységet.

Az 1941-es impériumváltást követően, első világháborús érdemeire való tekintettel, 1941 júliusában vitézzé avatták. 1942. február 21-én megkapta a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetést is. A M. kir. Honvédség 1942-ben tartalékos hadnagyként tartotta számon, orvosként a második világháború során is alkalmazták.

A második világégést követően 1962-ig a zentai Egészségházban a felnőtt pácienseket kezelte, később gyermekfogász lett. 1968 februárjában vonult nyugdíjba.

A vadászatot csak az 1970-es évek elején hagyta abba, de továbbra is termesztett gyümölcsöt és méhészkedett.

1973-ban Budapesten átvette arany-, tíz évvel később pedig a gyémántdiplomát is. A zentai közösség dr. Habram iránti megbecsülését jelzi, hogy 1985 decemberében ő nyithatta meg a zentai egészségház új épületét.

Dr. Habram János 88 éves korában, 1986. november 1-jén hunyt el.

 Dr. Habram János gyászjelentése
(Magyar Szó, Újvidék. 1986. november 9.)

Habram Jánosné szül. Gyarmathy Borbála 1988. január 6-án hunyt el. Dr. Habram gyermekei is orvosok lettek: dr. Habram Kosiczki Eleonóra (1931‒2016) gyermekgyógyász, dr. Ivačić Habram Magdolna (1938‒2005) pedig fogszakorvos.

 A Habram-család síremléke a zentai Felsővárosi temetőben
(A szerző fotója.)