2026. május 8-án két új kötetünket mutattuk be az olaszországi San Martino del Carso településen, másnap pedig az olasz barátainkkal tartottunk közös megemlékezést a 110 éve a település határában zajlott események emlékére. Az 1915-1916-ban az egykori isonzói fronton a Doberdó-fennsíkon zajló harcok középpontjában fekvő falu napjainkra az olasz‒magyar‒szlovén első világháborús kutatások, szakmai eszmecserék és megemlékezések egyik meghatározó helyszíne lett. Ezt a két évtizede elindított folyamatot erősítették a május második hétvégéjén zajlott rendezvények is. Beszámoló a két napról.

San Martino del Carsóban és környékén nagyon sok embert ismerünk és visszatérő vendégeknek számítunk. A mostani rendezvények időpontja sem volt véletlen. 2002-ben Négyesi Lajossal jártam először a településen, s 2005 tavaszán szintén vele és kutatótársainkkal kutattuk fel a híressé vált, 1916. május 8-ai Heim Géza-féle aknarobbantás Kókay László naplójában is részletesen megörökített helyszínét. Ezt követően rendszeresen visszatértünk ide, s nagyon sok fórumon hírét adtuk a helynek, amelynek a neve az első világháború iránt érdeklődők körében napjainkra Kárpát-medence szerte ismertté vált. Az elmúlt két évtizedben a helyiekkel kialakított szakmai kapcsolatainkból számtalan további olasz‒magyar baráti és partneri kapcsolat nőtt ki. Azonban minden ott, abban a kertben indult 2005. április 15-én. Ezért is terveztük a könyvbemutató időpontját az aknarobbantás 110. évfordulójának a napjára.

A 2026. május 8-án San Martino del Carsóban bemutatott köteteink.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

Az alapítványunk kiadásában idén megjelent könyvek a helyi közönség számára is érdekesek. A köteteket jól ismerő régi kedves barátunk, Gianfranco Simonit is tudta ezt. A Komeni-fennsíkról írt kötetünk Juhász Balázs által fordított olasz összefoglalójának a szövegét lektoráló, Gruppo Speleologico Carsico di San Martino del Carso szervezet vezetője már Kemény Gyula fotóalbumát és annak az angol nyelvű verzióját is régebben kézbe vehette. Az ő kezdeményezése volt a kettős könyvbemutató, amelyet ő nyitott meg 2026. május 8-án, pénteken este 20 órakor az egykori iskola, napjainkban rendezvényhelyszínként szolgáló épületében. (Az iskola egyébként az első világháborús osztrák‒magyar vázlatokon is rendszeresen jól megfigyelhető, felirattal ellátott épület volt. Fontos tájékozódási pont volt 110 éve is.)

Gianfranco Simonit nyitotta meg a könyvbemutatót és köszöntötte a vendégeket.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

A civilszervezet után a települési önkormányzat vezetője, Marco Vittori polgármester úr is köszöntötte a jelenlévőket, majd a könyveket kiadó szervezet nevében röviden én is szóltam a megjelentekhez, majd kezdetét vette a kötetek szakmai bemutatása.

A Honvédezredek a Komeni-fennsík védelmében, 1917 kötetünkről először a könyv egyik szerzője és szerkesztője, Strencinger Norbert beszélt, ismertetve a tematikáját, szerkezetét, újdonságait, s az általa feldogozott m. kir. szatmári 12. honvéd gyalogezred történetének a sajátosságait. Őt a másik jelenlévő szerző, Bartók Béla követte, aki kitért a könyvben tárgyalt alakulatok sok nemzetiségű jellegére, ami különösen az általa megörökített m. kir. dési 32. honvéd gyalogezredre volt jellemző.

A Honvédezredek a Komeni-fennsík védelmében, 1917 kötetünkről a jelenlévő szerzők beszéltek és a háttérben a Babos Krisztina által a kötet képanyagából készített vetítés futott.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

Az elhangzottakat szerzőként és a kötet társszerkesztőjeként kiegészítettem azzal, hogy a könyvünk a korábban Rózsafi Jánossal és Stencinger Norberttel írt, a helyiek által jól ismert, az ezen a környéken játszódó Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében könyvünk 2. bővített kiadásának a közvetlen folytatása. Megjelenésében és belső struktúrájában is ahhoz hasonló, de azt meghaladó tudományosabb színvonalú munka, amit fejezetenként jegyzetapparátus egészít ki. A négy tárgyalt ezred ‒ a már az említetteken túl m. kir. nagykanizsai 20. (Pintér Tamás) és m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred (Rózsafi János) ‒ harcainak a középpontjában Kostanjevica na Krasu település áll, amely 1917-ben a Komeni-fennsíkon hasonló szerepet töltött be, mint San Martino del Carso 1915‒1916-ban a Doberdó-fennsíkon.

Megtelt a terem olasz és szlovén érdeklődőkkel a könyvbemutatóra. Juhász Balázs fordította olasz nyelvre az elhangzottakat.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

Dr. Kemény Gyula Szike és fényképezőgép, angolul Scalpel and Camera főcímmel kiadott fotóalbumára térve előbb bemutattam a naplóíró és fényképeket készítő ezredorvost, majd a kötet egyik szerkesztője, Babos Krisztina ismertette meg a Kincses Károllyal közösen szerkesztett könyvvel a hallgatóságot. Bemutatta Kemény Gyulát, mint fotóst, a képeit, s a kötet képanyagának a válogatási szempontjait és annak a nehézségeit.

Babos Krisztina, a kötet egyik szerkesztője mutatta be a dr. Kemény Gyula fotóiból készült albumunkat.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

Az ismertetőket követően a rendezvény vidám hangulatú, kötetlen beszélgetéssel, dedikálással barátainkkal közös fotók készítésével folytatódott.

Közös fotó régi kedves történész barátainkkal, Elisa De Zannal és Marco Mantinivel, valamit az új könyveinkkel.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

Másnap San Martino del Carsóban a Via Vanisella út 6. számú háznál, Marino Visintin kertjében gyűltünk össze magyarok és olaszok. Kedves barátunk kertje volt 1916 tavaszán és nyarán az osztrák‒magyar 16. védelmi szakasz, ahol a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred Heim Géza főhadnagy parancsnoksága alatt álló 6. százada volt védelmi állásban, amikor a földalatti „vakondháború” kitört a Doberdón. Ennek az aknaharcnak a legemlékezetesebb eseménye zajlott itt, amikor az áprilisban indult olasz aknatámadásra válaszul fúrt folyosóból 1916. május 8-án három órakor történt aknarobbantás. Az ezt követően keletkezett aknatölcsért az előzetesen kiadott parancsot megszegve Heim Géza a szegediekkel elfoglalta és a heves olasz támadások közepette is megtartotta.

Ezt a helyet találtuk meg 2005. április 15-én. Az elmúlt évek során emlékhellyé vált kertben elhelyezett kopjafa előtt Marino Visintin szólt először a magyar és olasz egybegyűltekhez.

Marino Visintin köszöntötte a megjelenteket.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

A házigazda elmesélte a kert történetének a megismerését, amiben 20 éve mi voltunk a családja segítségére. A községi önkormányzat polgármestere, Marco Vittori szólt ezt követően a megemlékezőkhöz, majd az alapítványuk nevében én ismertettem röviden az aknatölcsér egykori helye megtalálásának a történetét.

A megemlékezésen jelen volt Heim Géza egyik unokája, Nyitrainé Heim Judit és dédunokája Nyitrai Levente is, akik nagy- illetve dédszüleik megismerkedését is ennek a helynek köszönhetik. Elmeséltem a hallgatóságnak, hogy a terület Heim Géza számára nem csak a korszak legmagasabb katonai kitüntetése, s az azzal járó bárói cím, valamint San Martino-i előnév elnyerése szempontjából volt fontos, de a feleségét és a családját is ennek köszönheti. Itt találkozott és barátkozott össze ugyanis azzal a Molnár Miklós hadnaggyal, aki az aknaharc során szerzett sebesülését követően meghívta magukhoz Bakonyszentlászlóra lábadozni, ahol megismerkedett a bajtársa özvegy nővérével, Molnár Margittal, amely ismeretségből szerelem, majd házasság lett.

Heim Géza unokája is szólt ezt követően a jelenlévőkhöz és megköszönte a lehetőséget, hogy a családja és a magyar közönség felkeresheti a helyet és leróhatja tiszteletét az ősei és az egykor itt harcoltak emléke előtt. Ezt követőn a család, majd az alapítványunk képviselői is koszorút helyeztek el a kopjafánál.

Nyitrainé Heim Judit és Nyitrai Levente koszorút helyezett el a kopjafánál.
(Fotó: Juhász-Kiss Regina)

A megemlékezés a kert felső részén, az egykori aknarobbantás helyénél folytatódott, ahol megemlékeztünk az aknaharc betemetett olasz áldozatairól is, akik közül néhány katona ma is a beomlott aknafolyosóban, a föld alatt alussza örök álmát.

Az egykori aknatölcsér betemetett helyén a megemlékezők egyrésze.
(Fotó: Juhász Balázs)

A megemlékezés a házigazdák által a ház teraszán szervezett állófogadással és kötetlen beszélgetéssel zárult.

Ezt követően Heim Géza leszármazottjainak megmutattuk még az egykori védőszakasz megmaradt emlékeit, majd a Templomdombon a nagyváradi 4-es honvédek emlékgúláját, mellette a „Halálréttel”, s végül a helyi kis múzeumban fejeztük be a közös programot.

Pintér Tamás az egykori parancsnoki kavernában Heim Géza unokájával és dédunokájával. A századparancsnok együtt lakott itt Molnár Miklós hadnaggyal. A kavernában kezdődött a barátságuk, s Heim Géza későbbi családjának a története.
(Fotó: Pintér Tamás)

Csoportunk ezúttal is felkereste a Doberdó-fennsík kulcspontjának számított Monte San Michelét, ahol a múzeum kiváló VR filmjeinek a megtekintése utáni sétát követően a 275-méteres magaslat csúcsán megnéztük az 1916-ban emelt híres, a halálban testvérekké váló olasz és magyar katonákról szóló olasz emlékművet, ami mellett közös fotót is készítettük.

Csoportkép a Monte San Michelén álló emlékműnél.
(Fotó: Juhász Balázs)