Póla, horvátul Pula neve az adriai turizmus kedvelői mellett az osztrák‒magyar haditengerészeti múlt iránt érdeklődők számára is jól ismert. A városban található katonai temető több érdekes síremléket is rejt. Itt nyugszik a francia Curie tengeralattjáró két matróza is, amelynek az 1914. december 20-án történt elsüllyesztésében az újpesti Petőcz Lajos vártüzér szakaszvezető is szerepet játszott.

Az Isztriai-félsziget déli csücskénél fekvő Póla, horvátul Pula népszerű turisztikai célpont: a gyönyörű tengerpart mellett az Amfiteátrum, az Augustus-templom, a diadalív vagy a 17. században épült erőd, melynek falai között jelenleg az Isztriai Történeti és Tengerészeti Múzeum működik, kihagyhatatlan látnivaló a városba érkezők számára.

Az Osztrák‒Magyar Monarchia öröksége a város körüli erődök sora. Közismert, hogy Pólában hajógyár működött, ezen kívül a Monarchia fontos haditengerészeti kikötője volt.

A belvárostól néhány perces autóúttal érhető el a Stoja városrészben, a tengerpart közelében kialakított haditengerészeti temető, a K.u.K. Marinefriedhof. Az 1862-ben létesített, 22 ezer négyzetméter alapterületű temetőben karbantartott utak, gondosan ápolt növényzet és tisztaság fogadja a látogatót. A jelenlegi állapot az 1989 és 1991 között végzett felújításnak is köszönhető, amiről háromnyelvű (horvát, német, olasz) emléktábla tájékoztat. A sok egyszerű, egyen kőkereszttel ellátott sírhely mellett számos kifejezetten díszes síremlékkel, nagyméretű sírbolttal is találkozhatunk. Döntő többségük nem látogatott, csak néhánynál láthatóak az emlékezés virágai, koszorúi.

Részlet a pólai haditengerészeti temetőből.
(A szerző felvétele.)

A tengerészek védőszentjéről, Szent Miklósról elnevezett kicsiny templom falán Janko Vukovic de Podkapelsky sorhajókapitány emléktáblája tekinthető meg, aki az SMS Viribus Unitis csatahajó utolsó parancsnoka volt és a hajó felrobbantásakor vesztette életét. Az olasz „parcellában” az 1918. november 16-án aknarobbanás következtében elsüllyedt olasz hadihajó, a Cesare Rossarol hősi halált halt tengerészeinek névsora olvasható.

Néhány síron megfakult nemzeti színű szalag látható, utalva az ott nyugvó magyarságára.

Az 1914. április 4-én elhunyt Toroszek Ferenc sírja.
(A szerző felvétele.)

Stanislaw Broz sírkeresztje elé fényképpel ellátott tábla került, ami az 1917-ben elhunyt tengerészről való megemlékezés megható példája.
(A szerző felvétele.)

A temetőt két részre osztó falszakasz szélén kétnyelvű (francia, német) emléktábla és az előtte elhelyezett friss koszorúk keltik fel a figyelmet. Két francia tengerész nyugszik itt, akik a Curie nevű francia tengeralattjáró legénységéhez tartoztak. Pierre Chaillez (helyesen: Chailley) és Maria Angelus Lebon a Curie 1914. december 20-án történt elsüllyedésekor vesztette életét.

A két francia tengerész sírja.
(A szerző felvétele.)

A jól dokumentált esemény kiindulópontja az a francia törekvés volt, hogy a pólai hadikikötőben süllyesszék el az osztrák‒magyar hadihajókat. A vakmerő feladat végrehajtása a John Joseph Gabriel O’Byrne (1878-1917) sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt álló, 1912-ben vízre bocsátott Curie tengeralattjáróra várt.

A Curie 1914. december 18-án érkezett Póla elé, itt 19-én reggelig a hajóforgalmat figyelte, majd másnap hajnalban indult el, hogy behatoljon a hadikikötőbe. Az aknamezőn és a drótkötélből font első zár alatt sikerült átjutni, de a következőn már nem. A hajó kapitánya öt órán keresztül próbálta kiszabadítani a fennakadt Curie-t, de nem járt sikerrel. A szénmonoxid elárasztotta az alsó részeket, a dőlés következtében az akkumulátorokból kifolyt a sav, a klórgőzben a legénység fuldoklott. A parancsnok ezért a felemelkedés és a megadás mellett döntött. Eközben az aknamezők ellenőrzéséről visszatérő 63 T torpedónaszád felfedezte, hogy az egyik barikád nem fekszik rendesen a helyén. Időközben a Satellit torpedóhajó is csatlakozott a 63 T-hez. Az egyik matróz megpillantotta a mélyben a Curie periszkópját, ezért leadták а a tengeralattjáró-veszély jelét. Több hajó mellett a Punta Christo erőd is tüzet nyitott. Ezalatt a tengeralattjáró elkezdett kiemelkedni a vízből, majd egy matróz ugrott ki belőle zöld lámpát lóbálva, akit a többiek is követtek. Ekkor a támadást irányító Lenoch korvettkapitány beszüntettette a tüzelést. A Punta Christo erőd még egy utolsó lövést adott le, amely a Curie parancsnoki tornya mögött csapódott be és a naszád a 39 méteres mélységbe süllyedt.

A kimentett tengerészek közül a sebesültek kórházba kerültek, egyikük, Lebon kormányos néhány órával később belehalt sérüléseibe. A Curie kiemelésekor találták meg Chailley (1886‒1914) másodtiszt holttestét. A tengeralattjáró sérüléseit kijavították és mint U14-es, 1915. június 1-jén szolgálatba állították. A Curie U-14-ként Georg Ritter von Trapp parancsnoksága alatt 11 ellenséges hajót süllyesztett el. A háború után a franciák kapták meg, s ismét Curie néven 1928-ig állt szolgálatban, majd szétdarabolták.

A sebesülten fogságba esett O’Byrne sorhajóhadnagy a gondos ápolás ellenére nem épült fel. Egy fogolycsere következtében visszatérhetett Franciaországba, ahol 1917-ben elhunyt.

John Joseph Gabriel O’Byrne
(Forrás: https://parcoursdeviesdanslaroyale.fr/officiers_obyrne.htm)

Paul Etienne Pierre Chailley
(Forrás: https://parcoursdeviesdanslaroyale.fr/officiers_chailley_paul.htm)

A Curie elsüllyesztésének magyar vonatkozása lelhető fel az 1939-ben megjelent A magyar tüzér című kiadványban. Az emlékkönyvből megismerhetjük az Újpesten született Petőcz Lajos (1889‒1960) tűzmester katonai szolgálatának fontosabb állomásait. Eszerint tényleges katonai szolgálatra 1910. november 10-én vonult be Pólába a cs. és kir. 4. vártüzérezredhez. 1913 decemberében szakaszvezetőként szerelt le.

Petőcz Lajos 1911-ben Pólában.
(Forrás: Varga Andrásné.)

Csoportkép a katonai szolgálat időszakából. Valószínűleg az első sorban középen ülő személy Petőcz Lajos.
(Forrás: Varga Andrásné.)

1914. július 27-én ismét bevonult a kikötőbe, ahol 1914. december 20-án „kitüntetésképpen tűzmesterré lépett elő, mivel e napon egy ellenséges francia Curie-tengeralattjáró behatolását vette észre és azt elsüllyesztette. Ezért hadparancsban dicsérő elismerést is kapott.” 1916 júniusától mint cséplőgépészt felmentették.

Petőcz Lajos fotólapja. Érdekesség, hogy a hátoldalon olvasható írás szerint a szülőknek szánt kép 1914. december 20-án, vagyis a Curie elsüllyedésének napján készült Pólában.
(Forrás: Varga Andrásné.)

A méltatás említést tesz Árpád nevű testvéréről, aki tüzérönkéntesként küzdött az olasz harctéren a Doberdó körül és az ott szerzett betegségében 1920. februárban elhunyt. (A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint az 1895. június 14-én született Petőcz István Árpád 1920. február 19-én hunyt el, a halál oka tüdővész volt.)

Petőcz Árpád 1915-ben készült portréja, a képet levelezőlapként a szüleinek küldte.
(Forrás: Varga Andrásné.)

Sajnos Petőcz Lajosról nem maradtak fenn katonai dokumentumok, ezért további információval nem rendelkezünk, de minden bizonnyal az 1914. december 20-án zajlott események jelentették katonai szerepvállalásának csúcsát.

Petőcz Lajos 1921-ben szerzett fűtői bizonyítványa.
(Forrás: Varga Andrásné.)

Petőcz Lajos igazolványképe 1932-ből.
(Forrás: Varga Andrásné.)

Petőcz Lajos 1915. szeptember 9-én vette feleségül Paár Máriát, házasságukból két fiúgyermek született, 1919-ben Lajos, 1920-ban András. 1960. szeptember 23-án hunyt el, Újpesten, a Megyeri úti temetőben nyugszik.

A Petőcz család sírja az újpesti temetőben.
(A szerző felvétele.)

Felhasznált források:

Bánsági Andor: Az Osztrák‒Magyar Monarchia tengeralattjáró-beszerzései, 1906‒1918. Hadtörténelmi Közlemények, 2008. 3-4. szám.

www.mg.hr

uboat.net/wwi/ships_hit/search.php

memorial-national-des-marins.fr/o/9157-o-byrne-john-joseph-gabriel