Labdarúgás és világháború. 12 magyar sportemberről fog szó esni, akik egy válogatottat is alkothattak volna. A közös bennük, hogy mindannyian a boldog békeidők futballistái voltak és szomorú sorsuk egy–egy lap a Nagy Háború fekete könyvében.

Kapus: Knapp Miksa (1890-1918), Magyar Testgyakorlók Köre

A nyolcszoros válogatott hálóőr az MTK-ban védett, 4 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet ünnepelhetett. Knapp zászlós rendfokozatban szolgált a világháborúban. Sorsa nem a fronton érte utol, az 1918-ban felbukkanó nagy spanyolnátha járvány győzte le mindössze 10 nap alatt.

Knapp Miksa az MTK mezében.
(Forrás: magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/444/knapp_miksa)

Knapp Miksa emléktáblája a rajkai sportpályán.
(Forrás: mtkbudapest.hu/hu/hirek/emlektablat-avattak-knapp-miksa-emlekere)

Hátvéd: Jancsarek Lajos (?–1915), Ferencvárosi Torna Club

A FTC védője. 1915. november 2-án esett el. A dátum fekete nap az FTC történetében, az egyesület Blum II. Miklóst is elveszítette, aki szintén hősi halált halt. (Miklós fivére, Blum I. Zoltán szintén ferencvárosi legenda, 38-szoros válogatott.)

Hátvéd: Steiner Bertalan (1881–1914), 33 Football Club

A magyar futball első hősi halottja. 1902-ben pályára lépett a magyar válogatott első hivatalos mérkőzésén az Ausztria elleni „házirangadón”. A magyar csapat 5-0 arányú vereséget szenvedett a bécsi WAC pályán, mely az osztrák csapatnak is az első hivatalos nemzetközi mérkőzése volt. Érdekesség, hogy a magyar válogatottban a pályán volt Hajós Alfréd is, aki balösszekötőt játszott.

Steiner az óbudai 33 FC labdarúgója, ahová 1906-ban tért vissza Boszniából. Az 1910-es években már a szervezésben is szerepet vállalt, a 33-asok lapja már intézőként ír róla. 1913-ban A Délmagyarország lapban arról cikkeznek, hogy a Szegedi AK új trénere. Játékát ma az univerzális szóval illetnénk: „Egyesületében a kapusposzton kívül szinte minden helyen játszott, ügyesen szerelt és jól adogatott, és társai körében nagy népszerűségnek örvendett, mert nagyon szépen énekelt.” Steiner Bertalan 1914. szeptember 1-jén esett el.

A 33 FC 1900-ban, felső sor balról az első játékos Steiner Bertalan.
(Forrás: Sporthírlap, 1925. december 12., 7. o.)

Fedezet: Simon Ferenc (1886-1919), Budapesti Torna Club

Simon Ferenc a BTC válogatott labdarúgója volt. Ha szigorúak akarunk lenni, akkor Knapp Miksához hasonlóan szintén nem az első világégés áldozata: „A Budapesti Torna Club balfedezete szintén egyszeres válogatott labdarúgó volt. Az […] Anglia elleni rekordméretű vereséget szenvedett csapatban lépett pályára. Előnyeként tartották számon, hogy játékát lendület és határozottság jellemezte, viszont hátránya volt, hogy csak jobb lábbal kezelte megfelelően a labdát. A Tanácsköztársaság idején vöröskatonaként harcolt a román csapatok ellen, amikor egy folyami átkelés során a Tiszába fulladt.”

Angol-magyar csapatkép az 1908-ban lejátszott mérkőzésről. A képen Simon Ferenc az angolok álló sor alatt középen guggol. Előtte Rónay Zoltán, Koródy Károly az ülő sorban, jobbról második játékos. A posztban a későbbiekben őket is bemutatjuk majd.
(Forrás: magyarfutball.hu/data/upl/2017/10/1506873660_1908._maang_07.jpg)

Fedezet: Borisz Győző (1890-1916) Törekvés Sportegyesület

A Törekvés vasutascsapat labdarúgója: „A fiatal Borisz Győző bíztató tehetségként tűnt fel közvetlenül az első világháború előtt. 1914. június 14-én egy válogatott mérkőzésen szerepelt Svédország ellen Stockholmban (5-1) melyen gólt is szerzett. [[A kaput ezen a meccsen Knapp Miksa védte.]] A mozgósítások során azonban ő is a harctérre került, ahol 1916 táján nyomtalanul eltűnt.” A források különbözőek, zászlósként és hadnagyként is említik. A legtöbb eltűntként jelöli meg, de van, amelyik fogságba esését írja meg. Az viszont közös, hogy a helyszínként egyformán a volhíniai Griva falut állapítják meg.

Borisz Győző
(Forrás: magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/141/borisz_gyozo)

Fedezet: Lissauer Lipót (1885-?), Ferencvárosi Torna Club

Szintén FTC játékos, kétszeres magyar bajnok, a védelemben is bevethető játékos. Az FTC első bajnokcsapatának tagja. A Fradi mezét 41 alkalommal viselte. A Sporthírlap 1914 novemberében közölte, hogy Przemyślnél elesett.

A Ferencvárosi Torna Club első bajnokcsapatának tagjai (1903), Lissauer Lipót a középső sor jobb szélén.
(Forrás: Nagy Béla: FTC napló 1899-1910.)

(Utólagos szerkesztőségi kiegészítés: Lissauer Lipót mégsem halt meg, hanem hadifogságba került, ahonnan 1920-ban szerencsésen hazatért. A Sportlap 1920. október 13-ai száma szerint „Lissauer Lipót az FTC régi fedezet játékosa öt évi hadifogságból hazaérkezett”. 1957-ben hunyt el Budapesten. Köszönjük az információt Sőregi Zoltán állandó szerzőnknek!)

Jobbszélső: Rónay Zoltán (1888-1920), Ferencvárosi Torna Club

„Az FTC fürge, ügyes és szorgalmas jobbszélsője a már említett angolok elleni 7-0 arányban vereséget szenvedő csapat tagja. A meccs érdekessége, hogy a magyar válogatott sem előtte, sem utána nem szenvedett ennél nagyobb arányú vereséget […] így ez a mérkőzés is része a magyar futballtörténelemnek. Bár csak rövid ideig játszott az első osztályban, mégis háromszoros magyar bajnoknak és egyszeres Ezüstlabda kupagyőztesnek mondhatta magát. A világháborúban hadifogságba esett. A háború után családja hazahozatta, azonban utazása közben súlyosan megbetegedett. Az állomásról egyenesen a járványkórházba szállították, ahol kétheti szenvedés után meghalt, anélkül, hogy családtagjait viszontláthatta volna.” Budapesten a Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.

Rónay az egyetlen válogatottbeli szereplése alkalmával.
(Forrás: magyarfutball.hu/data/upl/2017/10/1506873660_1908._maang_07.jpg)

Jobbösszekötő: Koródy II. József (1890-1918), Ferencvárosi Torna Club

Szintén FTC játékos. A háborúban betöltött szerepéről keveset tudunk. A Koródy család két fiút is veszített a háborúban. Testvérével együtt sohasem tért haza.

A Koródy testvérek egyenruhában. Balra a nagyobb pályát befutó Károly, jobbra József.
(Forrás: labdarugo.be/Korody%20Karoly.html)

Középcsatár: Koródy I. Károly (1887-1917), Ferencvárosi Torna Club

A posztban szereplők közül a legtöbb eredményt elért labdarúgó. 229 alkalommal vette fel az FTC mezét, amelyeken 177 gólt szerzett, beceneve Madár Náci. A legendás Schlosser után a korszak második legeredményesebb játékosa. „A gyors, erélyes és gólképes csatár 1908 és 1911 között tizenöt alkalommal játszott a válogatott csapatban, és hét gólt szerzett. A magyar középcsatárok közül ő törekedett először a korszerű összjátékra. A mezőnyben is sokat vállalt magára és ügyesen osztogatott. Klubjával hétszer ünnepelhetett bajnoki címet, ezen kívül háromszoros Ezüstlabda kupagyőztesnek és egyszeres Magyar Kupa győztesnek mondhatta magát.”

A Koródyak családi kriptája Balatonszárszón volt, a sírbolt felszámolása után Koródy I. mellszobra a Fradi múzeumba került. A szobor katonai egyenruhában ábrázolja az támadót. Háborús szerepvállalásáról, eltemetésének helyéről nem sokat tudunk.

Koródy I. Károly.
(Forrás: Wikipédia)

Koródy I. Károly mellszobra a Fradi Múzeumból.
(Forrás: Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 40. „Mi ferenczvárosiak vagyunk”. Az első Fradi góltól – az ezüstlabdáig, 1901-1903 (Budapest, 2003)

Balösszekötő: Fekete Miklós (1892-?), Terézvárosi Torna Club

„Terézvárosi TC fiatal középcsatára klubjában roppant gólképesnek bizonyult, ezért 1912-ben egy alkalommal a válogatottba is meghívót kapott, méghozzá ő is az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdíj győztes magyar együttesnek lehetett a tagja. Fekete az 1912. július 3-i, Németország elleni (3-1) elődöntő mérkőzésen szerepelt címeres mezben. Erősségének a nagy lendületét és lövő erejét tartották. Az első világháború alatt fogságba esett, ahol fertőző betegség következtében ismeretlen időpontban meghalt.”

Balszélső: Puskás Ferenc (1898-1916), Ferencvárosi Torna Club

Ha Puskás Ferenc és a Fradi kapcsolata szóba kerül, akkor sokan tudják, hogy „igen, a mexikói túrán Öcsi is a Fradit erősítette.” Pedig volt az FTC-nek egy „saját” Puskás Ference is, igaz jóval korábban. Puskás 1915 őszén futballozott Ferencvárosban. Decemberben még pályára lépett a Hadikupában, majd hamarosan a frontra került. 1916. március 27-én a Sporthírlap már halálhíréről számolt be: „Puskás Ferenc, az FTC kiváló képességű fiatal balszélső csatára, a harctéren szerzett betegségben hősi halált halt. A (…) játékos elvesztése fájdalmas csapás az FTC-re, a mely Puskásban látta Borbás dr.-nak méltó utódát. Puskás Ferenc csak néhány hónappal ezelőtt került katonasorba, rövidesen már a fronton volt, a hol gyilkos betegség támadt reá, és kioltotta ifju, kedves életét”

Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc (1875-1916)

Gillemot volt Magyarország első szövetségi kapitánya, 1902–1904. között látta el a csapatnál a kapitányi feladatokat. Akkoriban még nem játszottak annyi mérkőzést, mint ma, így ez az időszak mindössze 5 mérkőzést takar. A „sportpolihisztor” Gillemot a világháborúban az 1. népfelkelő gyalogezrednél látott el századparancsnoki beosztást, tartalékos főhadnagyi rendfokozatban. A román betörés után a Petrozsény környéki Moldovisulon érte a halál.

„1916. november 9-én a hatodik ellenséges rohamnál a több mint ötvenszázalékos veszteséget szenvedett csapatait erélyes fellépésével kitartásra buzdította, és a magaslatot ismét visszafoglalta, mely támadás során hősi halált halt. […] Gillemot főhadnagy tetemét két napig cipelték hordágyon a bajtársai, hogy a völgyben temethessék el. Utána vitték és vele temették el a két összelőtt géppuskáját a »Pistát« és »Miklóst«. E két, sok vihart látott fegyvert hősi halált halt a sógorairól nevezte el.” 1917-ben a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Gillemot a megszerzett érmeivel.
(Forrás: Wikipédia.)

A 11 főszereplő, az akkor használt 2-3-5 felállásban. A mai fociban már avit fogalmak a fedezet vagy az összekötő posztok. Majdnem sikerült mindenkit az akkori posztjára illesztenem. Egy kis „karmesteri szabadságot” engedtem meg magamnak Borisz Győzővel kapcsolatban, akit szélsőből fedezetbe vontam vissza.

Aki az összeállítást vizsgálja, annak rögtön szembetűnik a fővárosi, azon belül is a „népligeti” fölény és a vidékiek hiánya. Ez természetesen nem elfogultság részemről, hiszen a század eleji válogatottak és a bajnokok is rendre a pesti alakulatokból kerültek ki. Sokszor Budapest bajnoka automatikusan országos bajnok is lett. A területi alapon szervezett vidéki bajnokságot 1907-ben írták ki. A vidék bajnoka és a budapesti bajnok 1909-től meccselt az országos bajnoki címért. Ekkoriban a Kassai AC és a Győri ETO számított erősebb vidéki csapatnak. A budapestiek hegemóniáját az akkor még vidéki Újpest tudta megtörni 1930-ban, ha őket és a Csepelt nem számítjuk és „ténylegesen” vidéki csapatot keresünk, akkor 1944-ig kell kutakodnunk. Ekkor a Nagyvárad tudta elsőként, – a fővárosi csapatok előtt – megnyerni a pontvadászatot.

Kiváló sportemberek tucatjai nem tértek vissza a pályára. A 8 Órai Újság 1931. április 5-i száma az egyesületekre lebontva 2 hasábon sorolja az elesetteket, és ez a lista közel sem teljes. A foci hőskora iránt érdeklődőknek ajánlom Kiss Balázs: Békebeli futball a háborús Magyarországon (1914–1918) című, a Hadtörténelmi Közleményekben 2012-ben megjelent remek munkáját, amely számomra is fontos és sokszor idézet forrás volt. Ezek mellett nagyon jó gyűjtemény – nem csak a Ferencváros szimpatizánsoknak – a tempofradi.hu oldal, amely a korabeli válogatotthoz is számos érdekességgel szolgál.

A fentiek alapján újra bizonyítást nyer, hogy a Nagy Háború mindent és mindenkit érintett valamilyen módon, nincsen család, közösség, ami nem szenvedett volna hatalmas veszteséget a vérfürdőben. Így volt ezzel a labdarúgás magyarországi tábora is.