A zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet által gondozott, Délvidékiek a nagy háborúban sorozat kilencedik köteteként jelent meg a Történelemmé vált tegnapok – Pacsér és a pacsériak a nagy háború forgatagában című kötet, amelynek szerzői Laki Kolozsi Ildikó, Papp László és Szép Ferenc helytörténészek.

A sorozatban eddig Molnár Tibor szerkesztésében megjelent könyvekhez hasonlóan, az általa kidolgozott mintát követve a kiadvány megrendítő időutazásra invitálja olvasóját a közép-bácskai falu történetébe: bemutatva annak múltját, lakóinak első világháborús küzdelmes sorsát.

A kötet borítója.

A falu nevével 1409-ben találkozunk először Pacher alakban. A hódoltság során elpusztult, lakatlan pusztaként tartották nyilván. A XVIII. század első évtizedeiben új fejezet nyílt Pacsér történelmében: 1770-ban 40 család települt a pusztára, ők tekinthetők a ma ismert település alapítóinak.

A XIX. század második felében, amikor áttértek korszerű földművelésre, a falu lendületes fejlődésnek indult, ami a lakosság lélekszámának növekedésében is megmutatkozott: 1880-ban már 4470 lakosa volt, majd az 1910-es népszámláláskor 5052 főt írtak össze. A magyar többségű faluban több felekezet élt békében: fele arányban református, míg negyed-negyed arányban római katolikus és görögkeleti hívők lakták.

Pacsér a XX. század elején.
(Korabeli képeslap.)

Békeidőben a hadköteles pacséri férfiak zöme a cs. és kir. szabadkai 86. gyalogezredben, kisebb hányaduk a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezredben, vagy a cs. és kir. 8. huszárezredben szolgálta le katonaidejét.

A „boldog békeidők” dolgos hétköznapjainak, a gazdasági-társadalmi fejlődésnek az 1914-es szarajevói merénylet, és az azt követően kirobbanó első világháború vetett véget, derékba törte a pacsériak addig ismert világát.

A faluban 1914‒1918 között történteket Arany Gusztáv református lelkész jegyezte le. A tiszteletes úr és a felesége – a falu női közösségével összefogva – tevékenyen részt vettek a helyi hadikórház megszervezésében és működtetésében: a háború során több száz sebesültet ápoltak itt.

A rézmozsarakat kiváltó, vasból készült, ún. szükség-mozsarak az első világháború idejéből
(Kép a kötetből.)

Az utókor számára feljegyzésre kerültek a háborúba vonultak és hozzátartozóik adatait is!

A pacséri katonák az első világháború szinte valamennyi hadszínterét megjárták, amelyeken osztrák‒magyar csapatok küzdöttek. A fellelhető források felhasználásával a krónikásoknak 145 hősi halott, valamint 469 háborút megjárt veterán adatait sikerült összegyűjtenie. Megállapítható, hogy legalább 614 pacséri férfi részt vett a háborúban – ez a szám talán nem teljes, de nagyon közelít ahhoz.

Megyesi Ferenc (1896‒1916) honvéd síremléke a pacséri temetőben
(Képe a kötetből.)

A két adattár valamennyi feltárt adatot tartalmazza. A 145 hősi halott közül 84 katona esetében lehetett biztosan megállapítani, hogy a református egyházhoz tartoztak.

Katonai alakulat szempontjából a hősi halottak közül 64-en a cs. és kir. 86. gyalogezrednél, 39-en pedig a m. kir. 6. honvéd gyalogezrednél szolgáltak.

A m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezred II. zászlóalja 6. századának egy szakasza 1912 novemberében
(Stipan Požarković tulajdonában. Kép a kötetből.)

A legszomorúbb az életkor szerint kimutatás: 120-an a 21–40 éves korosztályhoz tartozó férfiak voltak, akiknek elvesztése – a családi tragédiákon túl – a közösség számára is komoly demográfiai és gazdasági nehézséget okozott.

A személyes hagyatékokból közölt fényképek, tábori- és képeslapok, levelek és családi történetek rajzolják meg a pacséri katonák és családjaik megrendítően hiteles portréját, küzdelmes sorsát, háborús életútját.

Külön érdekesség, hogy Hermann Antal, községi pénztárnok lejegyezte háborús visszaemlékezéseit, amelyek nyomtatásban is megjelentek.

A háború végeztével bekövetkezett az impériumváltás, a Trianoni békediktátum értelmében pedig Pacsér – Bács-Bodrog vármegye területének zömével együtt – a létrejött délszláv államhoz került.

A pacséri hősi halottak csontjai – több százezer bajtársukéhoz hasonlóan – szülőföldjüktől távol – Galíciában, az Isonzó, vagy a Piave mentén, esetleg Oroszországban – porladnak, ezért a leszármazottak sírjukon – ha egyáltalán jutott nekik! – nem tudják elhelyezni a kegyelet virágait. Ezért a kötet az első világháborúban küzdött és hősi halált halt pacsériak jelképes emlékműve azzal a szándékkal, hogy elismerjük a közös haza iránt tanúsított áldozatvállalásukat, amelyért vérüket és életüket áldozták. A kései utódok ezzel igyekeznek emléküket megőrizni nem csak a családi, hanem a közösségi emlékezetben is.

A Tűzharcos Székházépítő-bizottság oklevele Rózsa Sándor részére.
(Fodor Rebeka tulajdonában. Kép a kötetből.)

A kötet olvasószerkesztője Hajnal Jenő, műszaki szerkesztője pedig Beszédes István. Megjelenését a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, a Topolyai Önkormányzat, a pacséri Helyi Közösség és a Megyesi-Daku Alapítvány támogatta.

Laki Kolozsi Ildikó – Papp László – Szép Ferenc: Történelemmé vált tegnapok. Pacsér és a pacsériak a nagy háború forgatagában. Délvidékiek a nagy háborúban 9. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2026. 163. o. ISBN 978-86-80644-75-2