Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 46. rész

1919. szeptember végén, fogsága hatodik évében Roób hadnagy vasúton Mandzsúria virágzó, élelmiszerben gazdag vidékén keresztülutazva végül a tengerparthoz és a hazatérés lehetőségéhez oly közeli Nikolszk-Usszurijszk egyik orosz irányítású barakktáborába érkezik. Egyre több régi társától szakad el, a nemzetiségi keveredés a barakkokban megszokottá válik. A partvidéken ismét érződik a polgárháborús infláció. Élesen érzékelhető az orosz és a japán hadifogság túlélési esélyei közti különbség. A hazatérés helyett az egészség megőrzése, a napi megélhetés, a munkavállalás kerül újra előtérbe. Roóbot mindenképp kiütéses tífuszosnak akarják diagnosztizálni, s a kórházban majdnem felül is fertőződik hastífuszos szomszédjától…

Szept. 27. Egész nap szép hegyes vidéken mentünk át. Nagyon szép az őszi kép a maga sokszínűségével, melyek között erősen van képviselve a vörös. Reggel és este sokáig nagy füstben mentünk, mert égett az erdő. A vadszőlő az erdőben terem, ott kúszik fel a bokrokra, most szép sötétvörös a levele, a gyümölcsét az állomásokon árulják, kis fekete szőlő savanykás ízzel. A kínaiak egyfogatú szekereik elé rendszerint 4 lovat fognak és pedig hármat elöl és egyet hátul. A kínaiak „högya” megszólítással nagy lárma között kínálja mindenütt a portékáját.

A harbini vasútállomás szecessziós épülete, a város jelképe
(Forrás: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/13467581.2023.2165401#d1e286 )

Szept. 28. Jó, hogy már az utunk vége felé közeledünk, mert már nagyon unom az utazást és az ezzel járó étkezést. Meglehetős nagy a meleg és ennélfogva a zsíros dolgokat már meguntam. Tegnap már el is ajándékoztam egy nagy darab füstölt oldalast és ma alig eszem valamit, mert igazán nem kívánok meg semmit sem. Érdekes a pénzzel való manipuláció itt egész Mandzsúriában. A mostani szibériai pénzt ugyanis vagy egyáltalában nem akarják elfogadni, vagy csak a negyedét adják annak, amit különben a régi cári pénzért adnak. A régi pénznél is az a fontos, hogy teljesen sértetlen legyen, mihelyt kissé el van szakítva vagy nem fogadják már el, vagy csak kisebb értékben.

1918-as kelet-szibériai 25 rubeles elő- és hátoldala. Az Ideiglenes Kormány (1917) által kibocsátott bankjegy előoldalán Oroszország nőalakja, kezében átmeneti címerpajzzsal; a hátoldalon középen a korona és jelvények nélküli kétfejű sas, közepére, a sasra és a mintázatra ráütve látható a nagyméretű, piros színű, keretes felülbélyegzés, amelynek alsó sorában határozott, vastag cirill betűkkel olvasható a „ПРИБАЙКАЛЬЯ” (Pribajkalja – Bajkál-mellék) felirat. Ezzel a bélyegzéssel tette Kolcsak a pénzt helyileg legálissá, miszerint ezt a bankjegyet a Bajkál-régió ideiglenes hatalma szavatolja, és elfogadása a helyi kereskedők számára kötelező.
(Forrás: https://gottonumizmatika.hu/amikor-a-tortenelem-felulbelyegezve-beszel-az-1918-as-kelet-sziberiai-25-rubeles-allami-hiteljegy-titkai?srsltid=AfmBOoq_kbRfmRf-ZpSftii-0-tmon1ZNs4aaw_OaNYkB6riDF62HeVq )

Szept. 29. A mai egész napot itt töltöttük Nikolszk-Uszuriban. Az amerikai vöröskeresztes szállítmányt, melyet Karimszkaja állomáson, hol az Irkutzkban hozzánk kapcsolt vörösöket lekapcsolták, hozzánk csatolták, lekapcsolták a mi vonatunktól. Miután az első szállítmányt itt kivagonírozták, mi is el voltunk készülve arra, hogy itt maradjuk, de most azt halljuk, hogy már több hely nincs és bennünket ennélfogva Szpaszkojeba vinnének holnap, aminek még mindig jobban örülök, mintha Imánba vinnének, hol állítólag csak vörös hadifoglyok vannak és dühöng a kiütéses tífusz. Itt beváltottam 50 régi cári rubelt 20 mostani szibériai rubelért. Egy nehányan itt leszálltak és elmentek Vladivosztokba szerencsét próbálni, hátha sikerül nekik onnan haza kerülni.

Okt. 2. Lukjanov orosz alezredest már ismerjük Chabarovszkból. 1917-ben ott összegyűjtött egy sereg hadifogoly tisztet és most ezt teszi itt Nikolszk-Uszuri-ban. Miután ideérkezésünkkor nem volt itt, azt hittük, hogy továbbmehetünk innen, de a dolog nem ment oly egyszerűen, mert neki azt meg kellett előbb sürgönyözni Vladivosztokba, honnan ő azt válaszolta, hogy a visszaérkezéséig tartsanak vissza bennünket, mert ő most sem enged ki a karmai közül egy szállítmányt sem. Most végre meg is jött és ma aztán akként intézkedett, hogy mi is itt maradjunk. Talán jobb lett volna Szpaszkojeban, de azt sem bánom, hogy itt maradunk, mert még ezt is jobbnak tartom Imánnál. Itt legalább nem lesz oly nagy hideg és ragályos betegség sem dühöng, már pedig a fő az egészség megtartása. A drágaság igen nagy, de ha mások megélnek, majd csak megélek én is. Csak már kimehetnénk a vagonból, mert már nagyon is meguntam. Ma itt az állomáson ment keresztül egy orosz tisztekből álló hadifogoly szállítmány, mely Konstantinápolyban lett hajóra szállítva és onnan 72-74 napig jöttek Vladivosztokig. Azt mondják, hogy Európában már nincs több orosz hadifogoly. E tudat sokakat nagyon elkeserített közülünk. Tehát csak nekünk nincs kilátásunk hazajutáshoz. Ma megfürödtem itt egy patakban a szabadban, még mindig elég meleg volt, miértis bízom benne, hogy itt nem lesz túl erős a tél sem.

Okt. 5. Tegnap jöttünk be a Nikolszk-Uszuriiszki III. sz. táborba. Egyelőre állítólag 3 napig egy külön barakkban vagyunk elhelyezve.

Frau Ida Roob Resiczabánya. Hungary – Hongrie.

Feladó: Lt. Josef Roob Nikolszk-Uszuriiszki.

Meine Liebe Iduska! Nach einer vierwöchentlichen Reise bin ich gestern da glücklich angekommen. Unser früheres Lager wurde evakuirt. Ich bin gesund und aus der Hoffnung Euch meine Liebsten einmal wieder zu sehen, schöpfe ich meine Kraft zum weiteren Kampf. Ich bin wegen Euch sehr besorgt, da ich ohne Nachricht bin. Ich erhielt blos deinen an das ung. Ministerium gerichteten Brief vom Nov. 18.; die beigelegte Karte jedoch nicht. Ich möchte so sehr wissen, wo Du Dich und unsere l. Kinder sich befinden, Viele Küsse v. deinen Józsi

Nikolszk-Uszuriiszkii 1919. X/5.

Kedves Iduska! Négyhetes utazás után tegnap szerencsésen megérkeztem. A korábbi táborunkat kiürítették. Egészséges vagyok, és a további küzdelemhez abból a reményből merítek erőt, hogy Benneteket, legszeretettebbjeimet egyszer viszontláthatlak. Nagyon aggódom értetek, mivel nem kapok hírt rólatok. Csak a november 18-i, a magyar minisztériumnak írt leveledet kaptam meg; a mellékelt levelezőlapot azonban nem. Nagyon szeretném tudni, hol vagytok te és a mi kedves gyermekeink. Sok csók a te Józsidtól.

Roób József feleségének írt lapja. Orosz-angol-német nyomtatott feliratú „Via America War Prisoners Mail” vöröskeresztes levelezőlap hadifoglyok részére – elmosódott lila nikolszk-usszurijszki és lila vlagyivosztoki cenzúrabélyegzéssel (No. 6.).
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.32/KE)

Okt. 11. Okt. 7-én átköltözködtünk a többi barakkokba, ahol a már ott levők között szét lettünk szórva. Mi kezdetben öten készültünk egy közös terembe, de amikor már az átköltözködésre került a sor, Sätz anélkül, hogy nekem csak egy szót is szólt volna, elment egy külön szobába. Maradtunk tehát most négyen. 9-ikén azonban ismét Csőke vett búcsút tőlünk és elment ugyancsak egy szobába, holott épp ő volt az, aki összeállította csoportunkat. Most vagyunk tehát még hárman és pedig Fülöp, Stiaszny és én. Egyelőre még nem vagyunk egymás mellett, de 15-ikén állítólag a mi termünkből 7 elmegy a csehekhez és akkor aztán egymás mellé kerülünk. A mi barakkunkban nincsenek priccsek, hanem deszkákból csináltunk magunknak ágyat. Nagyon jól esett még e kemény fa-ágy is (szalma ugyanis még nincs), mert nem éreztem folyton a szomszédaim minden fordulását, amint az a priccseknél megvan. Általában meg vagyok elégedve a lakással és főleg nagyon megnyugtat az a tudat, hogy abból a ragályos fészekből elkerültünk. Itt az egészségi állapotok teljesen kielégítők. A koszt ízletesebb, mint volt a régi, de nem oly kiadós és venni meg alig lehet valamit, mert egyrészt nem kapni, másrészt oly drága, hogy nem lehet megfizetni. Különösen a kenyér nagyon rossz, keserű és dohos. Sok a főzelék, aminek örülök, de kevés a hús és tészta. Egy tábor japán kezelés alatt is áll, de alig nehány tisztünk [van] ott és valami kevés legénység. E tábor ugyanis már akkor itt volt, amikor a japánok ide jöttek. A többi hadifogoly mind később jött ide és azért nem akarják a japánok az ily később jötteket a kezelésük alá venni. Az ily később jöttekből alakult aztán 3 tábor, melyek közül az 1-2 sz. együtt van tulajdonképpen és mi vagyunk a 3. sz. Ez utóbbi áll 8 fa- és 1 kő- barakkból, 1 tiszti és 1 legénységi kávéházból és a megfelelő mellékhelyiségből. Itt kb. 800 tiszt és talán ugyanennyi legénység van.

Az orosz közigazgatás alatt álló nikolszk-usszurijszki tábor Dell’Adami Géza: Megváltás Szibériából. Budapest, 1925. c. könyvében.
(Forrás: https://elbidaprojekt.hu/2021/06/megvaltas-sziberiabol.html )

Különösen annak is örülök, hogy itt sokkal rövidebb a tél. Most is pl. még nagyon kellemes az idő. A virágok még virítanak. Japán kezelés alatt mindössze ez ittenin kívül csak a Krasznaja-Recskai és a Pervaja-Recskai tábor áll. Itt a tisztek 48 yent kapnak, ami most az orosz pénz szerint kb. 3000 rubelt jelent. Mi pedig ezzel szemben 100 rubelt kapunk. Ilyen a földi igazság! Szerencsére e két tábor igyekszik az ittenieket jelentékenyen támogatni. Magam is kértem pénzt Erdélyitől. Most pedig Pavlánszky barátommal próbálgatunk valami állás után nézni éspedig Japánban, avagy esetleg Amerikában.

Via America. War Prisoners Mail.

Frau Ida Roob Resiczabánya Hungary.

Feladó hadifogoly: Leutnant Josef Roob Off. Batt. III. Nikolszk-Uszuriiszkii Primorszkaja Oblaszt.

Meine liebe Iduska! Vor einigen Tagen verlangte ich von Dir im Wege des Vereines der amerikanischen christlichen jungen Leute, die uns derzeit zu unterstützen trachten, zehn Dollar. Mehr traute ich nicht, da ich mit Geldsendungen bisher meistens schlechte Erfahrungen machte. Sende mir nur dann Geld, wenn Du aus über dessen Ankommen sicher bist und auch dann nur entweder amerik. Dollars oder japan. Yens, da der Kaufwert des Rub. sehr gering ist. Ich hoffe jetzt von der Diósgyőrer Erdélyi Brüder pekuniär unterstützt zu werden, die im Chabarovszk unter japan. Aufsicht stehen und sehr gut versorgt sind. Es küsst Euch alle vielmals Dein Józsi

19/X. 19.

Kedves Iduskám! Néhány napja az Amerikai Keresztény Fiatalok Egyesülete útján, akik jelenleg támogatni próbálnak minket tíz dollárt kértem tőled. Ennél többet nem mertem, mivel a pénzküldeményekkel eddig többnyire rossz tapasztalataim voltak. Csak akkor küldj nekem pénzt, ha biztos vagy benne, hogy megérkezik, és akkor is vagy amerikai dollárt vagy japán jent, mivel a rubel vásárlóereje nagyon csekély. Remélem, hogy most anyagilag támogatni fognak a diósgyőri Erdélyi testvérek, akik Habarovszkban japán felügyelet alatt állnak és nagyon jól ellátottak. Sokszor csókol mindnyájatokat a Te Józsid.

Roób József feleségének írt lapja. A Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal által kiadott orosz-francia-magyar feliratú vöröskeresztes nyomtatott levelezőlap hadifoglyok részére, amelyet Roób a „Via America” felirattal egészített ki. – Elmosódott orosz lila cenzúrabélyegzéssel, a Dán Vöröskereszt elmosódott koppenhágai lila továbbító bélyegzésével (1919. december 9.), a Magyar Vöröskereszt Egylet vörös feladóbélyegzésével, fekete nagyváradi román cenzúrabélyegzéssel.
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.33/KE)

Okt. 27. Ma 2 hete, hogy rosszul kezdtem magam érezni és pedig hideg borzongás fogott el és fájt a fejem. Csak az ágy után vágyakoztam. Ma 2 hete feküdtem is aztán egész nap a barakkban. Igy ment az nehány napig és a hét végén már jobban éreztem magam. Szombaton azonban hájat olvasztottam és azt hiszem, hogy e közben ismét megfáztam és a következő napon aztán megint rosszabbul éreztem magam. Hétfőn vagyis 20ikán aztán elmentem beteg vizsgálatra. Elpanaszolva a bajomat az orvos (egy idősebb medikus) nem akarta először elhinni, hogy lázam van és csak nagy nehezen ment bele, hogy nehány napra befogadjon a gyengélkedő szobába. Amint azonban d. u. bementem, akkor meg az első kérdése az volt, hogy volt-e már kiütéses tífuszom és láttam a kezelésen, hogy mindenáron azt akart megállapítani. Kezdetben nem nagy súlyt fektettem minderre, de miután a következő napokon az egyik medikus jött a másik után és mind azzal a meggyőződéssel látszott elmenni, hogy csakugyan kiütéses tífuszban vagyok és miután lázam is meglehetős nagy volt, már magam is kezdtem leszámolni azzal a gondolattal, hogy csakugyan most kaptam meg e kiállhatatlan betegséget, a melytől ideérkezésemkor megszabadulva gondoltam magam és aminek különösen örültem, hogy ide kerültem. A lázam 20-ikán este 38.5°, 21-én reggel 37.8° este 38.9° és 22-ikén r. 37.2° e. 38.6, 23-án r. 36.6° e. 38.1°, 24-én r. 36.6° e. 38.1, 25-én r. 36.9° e. 37.1° és 26-án r. 36.2°. Emellett a medikus mindennap azt mondja, hogy be akar küldeni a kórházba, csakhogy ott nincs hely. Végre 26-ikán, amikor már nem volt lázam és jól éreztem magam, megjött az értesítés, hogy van hely a kórházban és ezen a napon d. u. be is jöttem ide a kórházba, ahol most írom e sorokat. A betegszobában nem ettem csak tejet éspedig 2 üveget naponkint, amiből az egyiket én fizettem. Képzelhető, hogy e táplálkozástól meglehetősen legyengültem. A medikus most már főleg azért küldött a kórházba, hogy itt egy kissé föltápláljanak. Amint azonban idejöttem, itt a medikus megint csak azzal fogadott, amikor megtudta, hogy Petropavlovszkból jöttem, hogy vajon van-e kiütés a testemen. Itt is tehát minden áron kiütéses tífuszt keresnek. E tekintetben nyugodt voltam nagyon, de emellett oly beteg (1 tiszt és 1 legény) mellé kerültem, kiknek 40° körül volt a lázuk és így természetesen erősen gyanúsak voltak. Ma aztán a legénységit elvitték innen, a tisztről pedig megtudtam, hogy hastífuszban van. Ez remélem talán mégsem oly ragadós, mert úgy látom, hogy minden szobában van hastífuszos. Úgy látszik, e betegség most itt nagyon járványos. Ma sincs lázam, csak érzem, hogy nagyon gyenge vagyok. Emellett azonban mégis megnyugodva tekintek a jövő elé.

Okt. 28. Lázam nincs. Eddig feküdtem, de ma már felkeltem. Jól érzem magam, csak kissé gyenge vagyok.

Nov. 3. Ma kerültem ki a kórházból, aminek már örültem is, mert sehogy sem szeretem a kórházi levegőt. Teljesen jól érzem magam. A tiszti kávéházi barakkban lettem elhelyezve csupa osztrák között.

Nov. 7. A mai napon ismét beálltam munkába. Most ún. fejtörőket csinálunk. Minden nap mennek a táborból külső munkára. Vannak, akik szabók, suszterek, asztalosok, kőművesek, napszámosok, betegápolók, kocsisok, szakácsok, szolgák, tanárok, írnokok, nevelők stb.

„Én nehány társammal kis faformákat készítettem, melyekkel különböző idomokat lehetett összeállítani (Ún. Kopfzerbrecher)” A „Kopfzerbrecher” – ami szó szerint „fejtörő”, de a köznyelvben egy nehéz szellemi feladatra utal – az Anker logikai játékok sorozatának első darabja volt. A gyártó, F.A. Richter biztosra akart menni, ezért egy olyan ismert kirakós játékot választott, amely már az 1860-as években is sikeres volt Amerikában és Európában (és több ezer éve Kínában): a tangramot, amely 7 hét geometriai alakzatból áll, és a játék célja ezen elemek összeillesztése különböző figurák kirakásához. A rudolstadti Anker-gyárakban készült kirakós játék új nevet kapott: angol nyelvterületen Anchor Puzzle néven vált ismertté.
(Forrás: https://welt-der-geduldspiele.blogspot.com/2023/09/anker-geduldspiel-nr-8-kopfzerbrecher.html )

Via America. War Prisoners Mail.

Frau Ida Roob Resiczabánya. Hungary.

Feladó hadifogoly: Leutnant Josef Roob Nikolszk-Uszuriiszkii Primorszkaja Oblaszt Off. Batt. III.

Nikolszk-Uszuriiszkii, 1919. XI/10.

Liebe Iduska! Um unseren jetziges Leben halbwegs charakterisieren zu können, Teile ich Dir mit, dass jeden Tag einige Offiziere unser Lager verlassen um irgendwelche Arbeit zu nehmen. Manche werden Schneider, Suszter, Tischler, Lehrer, Ingeniure, Schreiber, die anderen Maurer, Taglähner, Kranken-Wärter, Köche, Diener, Kutscher, Eisenbahnarbeiter etc. Ich arbeite da im Lager und zwar derzeit machen wir Spiel-Waaren (die so genannten Kopf-zerbrecher.) Die Noth zwangt zu allen. Handküsse an unsere l. Eltern. Viele Küsse an Dich u. unsere l. Kinder von Deiner Józsi

Kedves Iduska! Hogy félig-meddig jellemezni tudjam jelenlegi életünket, tudatom veled, hogy minden nap néhány tiszt elhagyja táborunkat, hogy valamiféle munkát vállaljon. Néhányan szabók, cipészek, asztalosok, tanárok, mérnökök, írnokok lesznek, mások pedig kőművesek, napszámosok, betegápolók, szakácsok, szolgák, kocsisok, vasúti munkások stb. Én a táborban dolgozom, noha jelenleg játékokat készítünk (az úgynevezett „fejtörőket”). A szükség rákényszerít mindenre. Kézcsók kedves szüleinknek. Sok csók Neked és kedves gyermekeinknek a te Józsidtól.

Roób József feleségének írt lapja. A Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal által kiadott orosz-francia-magyar feliratú vöröskeresztes nyomtatott levelezőlap hadifoglyok részére, amelyet Roób a „Via America” felirattal egészített ki. – Elmosódott orosz lila cenzúrabélyegzéssel, a Dán Vöröskereszt elmosódott koppenhágai lila továbbító bélyegzésével, a Magyar Vöröskereszt Egylet vörös feladóbélyegzésével.
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.34/KE)

Hogy mily gyenge a kosztunk, azt a legjobban mutatja a következő napok étrendje:

Nov. 24. E hónap elején még 2 font kenyeret kaptunk, de egy idő óta nem csak hogy 1 fontot kapunk, de több ízben előfordult már, hogy 3-4 napon át egyáltalában nem kaptunk kenyeret. Hogy ily körülmények között igazán éheznünk kell, azt az előző étlap után talán fölösleges is mondani. Én még naponta veszek mindig ezen kívül valami hurka- vagy parizer-félét, de oly nagy a drágaság, hogy 15-20 rubel ára uzsonna is csak épp annyi, hogy nyugodtan megenne az ember utána mégegyszer annyit. 10 deka parizer pl. most 9 rubel. Igazán csodálkozom, hogy hogy jövök még ki mindig a tartalék pénzemmel. De az volt a jó, hogy a tartalékom főleg cári pénzből állott, amiből az utolsó 30 rubelt a 10szereséért vagyis 300 rubelért váltottam be. Azonkívül idejövetelünk alkalmával Mandzsúriában elláttam magam nehány hónapra dohánnyal. A tüzelőanyagot, a kőszenet szintén rendetlenül kapjuk úgy, hogy most pl. már 4 nap óta nem fűtünk tüzelőanyag-hiány miatt, pedig épp most beállott egy hidegebb időszak kb. –8 –10° hőmérséklettel. Igazán a legnagyobb nyomorban vagyunk. A dán képviselőnkhöz fordulva azt a választ kaptuk, hogy rövidesen segíteni fog helyzetünkön az ententnak Vladivosztokban levő bizottsága. Csak tudnók, hogy miből fog állni e segítség, de a tapasztalataink után nem sok bizalmunk van hozzá. Egyedüli segítség most itt csak az volna, hogy ha a japán vagy az amerikai venne át bennünket és az élelmezésünkhöz szükséges anyagot ők adnák, mert vásárolni még pénzért is bajos. Míg idejövetelünk alkalmával 1 yenért még csak 50-60 szibériai rubelt adtak, addig ma már 160-170-t adnak. Mindenki szabadulni akar a szibériai pénztől, mert elvesztette bizalmát a mostani kormány iránt, amióta Omszk is már a vörösek kezében van.

Via America. War Prisoners Mail.

Frau Ida Roob Resiczabánya. Hungary

Feladó hadifogoly: Leutnant Josef Roob Nikolszk-Uszuriiszkii Primorszkaja Oblaszt Off. Batt. III.

Nikolszk-Uszuriiszkii, den 16/XI. 1919.

Liebe gute Iduska! Nie hätte ich es gedacht, dass unsere Heimkehr nach so einer langen Gefangenschaft so sehr verzögert werden kann. Wie wir hörten, soll man zuerst die Soldaten und Gefangenen der mit der Entente befreundeten Staaten nach Haus transportieren. Die zu Böhmen gehörenden werden dem zufolge auch schon separat gruppiert, jedoch noch nicht abtransportiert und wird man auch weiterhin nur in dem Maasse an den Abtransport arbeiten, so kommen wir gewiss auch das nächste Jahr noch nicht an die Reihe. Traurige Aussichten! Es küsst Euch alle vielmals Dein Euch sehr liebende Józsi

Kedves jó Iduska! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú fogság után hazatérésünk ennyire elhúzódhat. Amint hallottuk, először az antant-államokkal baráti államok katonáit és foglyait szállítják haza. A Csehországhoz tartozókat ennek megfelelően már külön csoportosítják, de még nem szállítják, és ha a továbbiakban is a szállításon csak ilyen mértékben dolgoznak, akkor biztosan jövő évben sem kerülünk még sorra. Szomorú kilátások! Sokszor csókol mindnyájatokat a titeket nagyon szerető Józsid.

Roób József feleségének írt lapja. A Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal által kiadott orosz-francia-magyar feliratú vöröskeresztes nyomtatott levelezőlap hadifoglyok részére, amelyet Roób a „Via America” felirattal egészített ki. – Ceruzás lila „C” cenzúrabélyegzéssel, fekete lugosi román cenzúrabélyegzéssel.
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.35/KE)

E hó 18-20ika között Vladivosztokban volt valami zavargás, de leverték a zavargókat és vezetőiket. A csehek Gajdát hajón elszállították haza. Hogy a táborban levő nyomor mennyire viszi az embereket ki munkára, azt nagyon mutatja a következő eset, mely e napokban történt. Kerestek ugyanis valahol 9 pincért, mire 190 pályázó akadt.

Via America. War Prisoners Mail.

Frau Ida Roób Resiczabánya Hungary

Feladó hadifogoly: Leutnant Josef Roob Nikolszk-Uszuriiszkii Primorszkaja Oblaszt Off. Batt. III.

Nikolszk-Uszuriiszkii, den 23/XI. 1919.

Liebe teure Iduska! Seit unserer langen Gefangenschaft geht es uns nur immer schlechter und schlechter. Derzeit sind wir schon auf die Unterstützung unserer Kameraden angewiesen, die unter Japanischer Bewachung stehen und im Verhältniss zu uns bedeutend besser versorgt sind. Sie trachten uns auch so weit zu helfen als es ihnen nur möglich ist. Ich erhielt so von den zwei Erdélyi Brüdern aus Diósgyőr, die neben Habarovszk sind schon fünf Yen und ein Paquet mit Tabak und ein Winterhemd. Man versprach uns zwar derzeit eine baldige Hilfe, wir haben jedoch kein Vertrauen mehr. Es küsst Euch alle Dein treue Józsi

Kedves, drága Iduska! Hosszú fogságunk óta egyre rosszabb és rosszabb a helyzetünk. Jelenleg már azon bajtársaink támogatására vagyunk utalva, akik japán őrizet alatt állnak és lényegesen jobb ellátásban részesülnek, mint mi. Ők igyekeznek is segíteni nekünk, amennyire csak tudnak. Így kaptam például a Diósgyőrből származó két Erdélyi testvértől, akik Habarovszk közelében vannak, már öt jent, egy csomag dohányt és egy téli inget. Bár mielőbbi segítséget ígértek nekünk, már nem bízunk benne. Mindnyájatokat csókol hűséges Józsid.

Roób József feleségének írt lapja. A Hadifoglyokat gyámolító és tudósító hivatal által kiadott orosz-francia-magyar feliratú Vöröskeresztes nyomtatott levelezőlap hadifoglyok részére, amelyet Roób a „Via America” felirattal egészített ki. – Orosz lila nikolszk-usszurijszki cenzúrabélyegzéssel, a Dán Vöröskereszt koppenhágai lila továbbító bélyegzésével (1920. február 17.), a Magyar Vöröskereszt Egylet vörös feladóbélyegzésével, fekete nagyváradi román cenzúrabélyegzéssel.
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.37/KE)

Igy folytatódik az étlap továbbra is, miértis fölöslegesnek tartom azt itt leírni. Hogy ily étkezés mellett elgyengülünk és ellenálló képességünk még jobban csökken, az természetes. Csak ne jöjjön valami ragályos betegség. Amikor Petropavlovszkban elveszett az evőkésem, nem érezhettem annak hiányát, mert arra nem igen [volt] szükség, most azonban a villára sincs szükség, egyedüli evőeszközöm a kanál lévén.

Via America Frau Ida Roob Resiczabánya Hungary. Hongrie.

Leutnant Josef Roob Nikolsk-Usuriiski

Nikolsk-Ussuriiski, den 30/XI. 1919.

Meine liebe teure Iduska! Die Zeit vergeht und die Aussichten für eine Erlösung wollen sich noch immer nicht bessern. Das schrecklichste ist ohne Nachricht zu sein. Es sind jetzt bereits zwei Jahre, dass ich nichts weiss von Euch. Dieser Gedanke quält mich nicht nur beim Tag, sondern auch in der Nacht. In den Träumen suche ich fortwährend unseren lieben Sohn und kann ihn nie finden, noch erkennen. Ich bin nicht abergläubisch, aber trotzdem möchte ich schon so sehr wenigstens ein Lebenszeichen von Euch erhalten. Hoffentlich habt Ihr es besser in dieser Hinsicht. Es küsst Euch alle Dein Józsi

Kedves, drága Iduskám! Az idő telik, de a megváltás kilátásai még mindig nem javulnak. A legszörnyűbb az, hogy nincs hír rólatok. Immár két éve, hogy semmit sem tudok rólatok. Ez a gondolat nemcsak nappal, hanem éjszaka is gyötör. Álmaimban folyton drága fiunkat keresem, és soha nem találom őt, sőt, fel sem ismerem. Nem vagyok babonás, de ennek ellenére oly nagyon szeretnék már legalább egy életjelet kapni tőletek. Remélem, nektek jobb a helyzetetek ebben a tekintetben. Mindnyájatokat csókolja a te Józsid.

Roób József feleségének írt lapja. „Adjatok vissza családunknak! Szabadítsatok ki a fogságból!” Magyar, német, angol, francia nyelvű nyomtatott – feltehetőleg vlagyivosztoki kiadású, az intervenciós erőkhöz köthető, ritkaságszámba menő – hadifogoly-levelezőlap elmosódott orosz lila cenzúrabélyegzővel és temesvári lila cenzúrabélyegzővel.
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.36/KE)

Dec. 8. E napokban elment a csehországi németeknek is a legnagyobb része. Ruszkii Osztrofnak nevezett szigeten gyűjtik őket és ott várják be majd a hajót. A hajón való szállítás a kapott hírek szerint azonban még mindig nagyon lassan megy, ily módon csak az ő elszállíttatásuk is eltartana 1 évig. Most a Bukovinában és Erdélyben illetőségűeket írják össze és azt mondják, hogy ezeket a franciák szállítanák haza. Úgy látszik, mi reánk szegény magyarokra a legkésőbb kerül majd a sor.

Folytatást l. a III. sz. füzetben.