108 évvel ezelőtt, 1918. augusztus 30-án a bécsi Hofburg 1. számú postahivatalában egy különleges levélcsomagot adtak fel René de Parma herceg, császári és királyi lovassági százados, Zita császárné és magyar királyné öccse címére. A küldemény egy, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkereszteseinek háború végi, utolsó nagyobb szabású avatási ünnepségén készült fényképsorozatot tartalmazott. Az eredetileg 70, sorszámozott felvételből álló gyűjtemény azonban soha nem jutott el a címzetthez. René herceg ugyanis ekkor nem tartózkodott családi birtokán, Schwarzau am Steinfelden, így a küldeményt átvétel hiányában visszaküldték a Hofburgba. A fényképsorozat különleges értékét nem csupán a hivatalos ceremóniáról készült felvételek adják. A képeken az uralkodócsalád tagjai mellett a korábban kitüntetett és a frissen avatott lovagkeresztes tisztek is feltűnnek, sokszor a hivatalos eseményektől távol, kötetlen beszélgetések közben. A küldemény így nemcsak egy fontos történelmi esemény dokumentuma, hanem egy ritka pillanatfelvétel is az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó hónapjainak világából.

A Habsburg Birodalomban, majd 1867-től az Osztrák–Magyar Monarchiában a katonai pálya egyik legmagasabb presztízsű elismerésének az 1757-ben Mária Terézia által alapított Katonai Mária Terézia Rend számított. A rend nem csupán a hadi érdemek legjelentősebb kitüntetése volt, hanem a társadalmi felemelkedés egyik eszközeként is szolgált. A rend három fokozata – a nagykereszt, a parancsnoki kereszt és a lovagkereszt – valamennyi tiszt számára elérhető volt, amennyiben hadműveletek során olyan harctéri érdemeket szerzett, amelyek megfeleltek a rend statútumaiban rögzített feltételeknek. A renddel járó kiváltságok közül különös jelentőséggel bírt a magyar vagy osztrák bárói cím, valamint a nemesi előnév lehetősége, amely a kitüntetés társadalmi presztízsét is tovább növelte.

Az uralkodó katonái között a hivatalos fotózás előtt. 1918. augusztus 17.

A rend nagymestere (Großmeister) hivatalból mindenkor az uralkodó volt. E tisztséget a leghosszabb időn keresztül I. Ferenc József töltötte be, aki 1848 decemberétől 1916. november 21-én bekövetkezett haláláig állt a rend élén. Halálát követően a méltóságot utóda, Károly – a későbbi I. Károly osztrák császár, IV. Károly mint magyar király – vette át. A rend irányítása ugyanakkor nem kizárólag a nagymester hatáskörébe tartozott. Az adminisztratív és döntéshozatali feladatok ellátásában három további vezető tisztségviselő működött közre, miközben a rend káptalanának tagjai – vagyis a korábban kitüntetett rendtagok – tanácskozási és szavazati joggal rendelkeztek az egyébként ritkán összehívott káptalan ülésein (174 év alatt 50 alkalommal). A rendi kancellár (Ordenskanzler) tisztségét 1917 és 1925 között Conrad von Hötzendorf tábornagy töltötte be. A káptalani tanács elnöki (Präses des Ordenskapitels) feladatait pedig 1916 és 1918 között Frigyes főherceg, valamint a rend titkárának (Ordensgreffier) hivatalát ebben az időszakban (1922-ig) Karl Edler von Kailer címzetes altábornagy viselte, aki csaknem tizennégy éven át irányította a rend adminisztratív ügyeit, ezzel a tisztség egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő személye volt.

A Katonai Márai Terézia Rend frissen kitüntetett tagjai Károllyal. Balról-jobbra első sor: Johann Boreiu vezérőrnagy, Dáni Balázs altábornagy, I. Károly császár, Karl Bardolff altábornagy, Tadeusz Jordan-Rozwadowski altábornagy, Nagy Pál altábornagy, Franz Schöbel ezredes. Második sor: Lehár Antal ezredes, Johann Haas ezredes, Ungár Károly főhadnagy, Josef Wächter ezredes, Wilhelm Cavallar százados.

A Katonai Mária Terézia Rend adományozásait folyamatos sorszámozással tartották nyilván, így az első világháború alatt és az azt követő időszakban 172. – 195. közötti számon történtek. Az adományozási eljárás minden esetben a jelöltek kérelmének benyújtásával kezdődött, amelyet a szükséges dokumentumok csatolása, majd a rend káptalana által lefolytatott, gyakran több évig elhúzódó vizsgálat és elbírálás követett.

Frigyes főherceg a kitüntetések átadására megjelent tisztekről tájékoztatja a császárt.

Az első világháború során tanúsított hadi érdemek elismeréseként 1931-ig összesen 131 személy részesült a rend valamely fokozatában, közülük 123-an a Monarchia fegyveres erejének tagjai, nyolcan pedig külföldi államok hadseregének tisztjei, uralkodói voltak. A csaknem négy és fél évig tartó háború eredményeként 11 nagykeresztet, 10 parancsnoki keresztet és 110 lovagkeresztet adományoztak.

IV. Károly uralkodása alatt (1916. november 22. – 1918. november 11.) három nagykereszt, hét parancsnoki kereszt és harminchét lovagkereszt odaítéléséről született döntés. A három nagykereszt közül az egyiket maga az uralkodó, a rend nagymestereként kapta meg, míg a hét parancsnoki kereszt egyikét Anton Haus főadmirális részére már posztumusz ítélték oda.

A kép előterében Károly császár és király, valamint Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg. A háttérben a kitüntetettek egy csoportja, jobbra egy fotós munkában.

A nagykeresztek és a parancsnoki keresztek átadása I. Károly császár alatt – egyetlen kivételtől eltekintve – rendszerint uralkodói audienciák keretében történt, nagyobb nyilvánosság nélkül. Ezzel szemben a lovagkeresztek átadását ünnepélyes ceremóniák kísérték. IV. Károly uralkodása alatt két ilyen alkalomra került sor. Az első ünnepséget 1917. augusztus 17-én, az uralkodó 30. születésnapja alkalmából rendezték meg, amikor húsz tiszt vehette át a lovagkeresztet, míg négyen – Arz von Straussenburg vezérezredes, Kövess Hermann tábornagy, Viktor Dankl vezérezredes és József Ágost főherceg tábornagy – a parancsnoki kereszt kitüntetésében részesültek. A második ünnepélyes adományozás 1918. augusztus 17-én történt, amikor tizenegy tiszt személyesen, egy további kitüntetett pedig posztumusz részesült a lovagkeresztben. A jelen írásban közölt fényképfelvételek is e ceremónia eseményeit örökítették meg.

Eduard Bőhm-Ermolli tábornagy és Frigyes főherceg tábornagy mögött Szurmay Sándor gyalogsági tábornok.

A Monarchia katonai összeomlását közvetlenül megelőzően, 1918. október 2-án további öt tiszt számára ítélték oda a rend lovagkeresztjét, azonban a politikai és katonai helyzet gyors romlása miatt ünnepélyes átadásukra már nem kerülhetett sor.

Az 1917. és 1918. évi ünnepségeknek a reichenaui Villa Wartholz adott otthont. Az alsó-ausztriai kastély 1918 nyarától a császári és királyi udvar (Kaiserlich und Königlicher Hof) ideiglenes székhelyéül is szolgált. Nem mellékesen ebben a kastélyban született Habsburg Ottó trónörökös is, aki 1973-ig a kastély tulajdonosa is volt.

I. Károly császár a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét adományozza Ungár Károly főhadnagynak, balra az uralkodó családja.

De kik is szerepelnek a képeken? 1918. augusztus 17-án 11 leendő rendtagot vártak a kastély udvarára több magasrangú katonai vezetővel együtt, négyesi Szepessy András őrnagy már nem tudott megjelenni, hiszen 1916-ban Bukovinában hősi halált halt. Neki már csak egy koszorún elhelyezve posztumusz adhatták át a kitüntetést. Felterjesztője Szurmay Sándor gyalogsági tábornok és Nagy Pál altábornagy volt.

Négyesi Szepessy András őrnagy posztumusz lovagkeresztje. A m. kir. budapesti 30. honvéd gyalogezred századosaként és zászlóaljparancsnokaként érdemelt ki a magas rangú elismerést.

1937-ben Kövess Géza, mint főhadnagy, Kövess Hermann fia egy rövid brossúrát készített a rendbe 1914‒1918 közötti tevékenységükért felvételt nyert személyekről. A kiadvány az érintettek neve mellett feltüntette a felvétel időpontjában viselt rangjukat és beosztásukat, továbbá a fegyvertény időpontját, valamint az akkori rendfokozatukat is. Ez utóbbi adat különösen fontos, mivel a felvételt nyert tisztek rangemelésben is részesülhettek. 1917-ben ez Szurmay Sándor, 1918-ban pedig Nagy Pál lépett egyet a ranglétrán. Az összefoglaló munka előszavát Conrad von Hötzendorf tábornagy már 14 évvel korábban, 1923. augusztus 18-án megírta. Ennek alapján a 12 főből 5 fő tekinthetünk magyar származásúnak, azaz a kitüntettek 41,6 %-át. A már említett Szepessy András őrnagy (fegyvertény időpontjában százados, m. kir. budapesti 30. honvéd gyalogezred) és zászlóaljparancsnok, Ungár Károly főhadnagy (fegyvertény időpontjában főhadnagy, cs. és kir. szombathelyi 83. gyalogezred), Lehár Antal ezredes (fegyvertény időpontjában őrnagy, előbb a cs. és kir. szombathelyi 83. gyalogezred, majd a m. kir. pozsonyi 13. honvéd gyalogezred), Nagy Pál altábornagy (fegyvertény időpontjában vezérőrnagy, 73. honvéd gyalogdandár parancsnoka) és Dáni Balázs altábornagy (fegyvertény időpontjában vezérőrnagy, cs. és ki. 62. gyalogdandár parancsnoka).

Az egy évvel korábbi ünnepségen a 20 lovagkeresztesből szintén 5 fő volt magyar származású, de ez még akkor is 25 %-os képviseleti arányt eredményezett. Akkor Willerding Rudolf altábornagy (fegyvertény időpontjába vezérőrnagy, cs. és kir. 28. gyalogdandár parancsnoka), Lukachich Géza altábornagy (fegyvertény időpontjában ezredes, cs. és kir. 1. hegyidandár megbízott parancsnoka) Szurmay Sándor gyalogsági tábornok, mint a róla elnevezett Szurmay-hadseregcsoport parancsnoka (fegyvertény időpontjában altábornagy), Heim Géza százados (fegyvertény időpontjában főhadnagy, cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred) és Cumin Artúr főhadnagy (fegyvertény időpontjában tartalékos hadnagy, cs. és kir. eperjesi 67. gyalogezred) kapta meg.

Ungár Károly főhadnagy Wilhelm Cavallar százados, Lehár Antal ezredes és Franz Schöbel ezredes társaságában.

Frigyes főherceg fogadja Ungár Károly cs. és kir. szombathelyi 83. gyalogezredbeli főhadnagy jelentését.

Az 1918-as fotósorozaton feltűnően sokat szerepel Szurmay Sándor gyalogsági tábornok, Nagy Pál altábornagy és Frigyes főherceg tábornagy mellett Ungár Károly is. Ungár a felvételeken láthatóan otthonosan mozog a magas rangú katonatisztek között: kedélyesen beszélget velük, de Zita társaságában is feltűnik. A Monarchia szárazföldi haderejének vezető képviselői mellett természetesen jelen vannak a császári és királyi haditengerészet, valamint a szövetséges Német Birodalom katonai vezetői és képviselői is. Különösen érdekes az uralkodócsalád rokonságának népes jelenléte. A ceremónián nem csupán a felnőttek kaptak szerepet: Károly és Zita három gyermeke – Ottó, Adelhaid és Róbert – is aktívan részt vett a kitüntetések átadásában. A fiatal főhercegek és főhercegnő édesanyjuk, Zita császárné mellett állva fogadták a hódolatokat, így maguk is szerves részévé váltak az ünnepélyes eseménynek. A fényképek ebből a szempontból is különleges kordokumentumok: a hivatalos ceremónia mellett megmutatják az uralkodói család és a katonai elit személyesebb, közvetlenebb pillanatait.

Zita császárné és Josef Wächter ezredes, a cs. és kir. budweisi 88. gyalogezred parancsnoka.

A császárné és Wilhelm Cavallar von Grabensprung a cs. és kir. komotaui 92. gyalogezred századparancsnoka. A háttérben Lehár Antal ezredes, az előtérbe pedig Ungár Károly főhadnagy.

Ungár Károly főhadnagy Zita császárné társaságában.

A kisebb ünnepség a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetésének egyik utolsó, kiemelkedő jelentőségű rendi eseménye volt, amely a világháború utolsó időszakában a katonai erények és a rend hagyományainak méltó megjelenítését szolgálta. A különleges fotósorozat jelenleg a Habsburg Ottó Alapítvány Fotóarchívumának (HOAL-I-5-a-13-41) gyűjteményében található, amely a kutatók számára is hozzáférhető.

Felhasznált irodalom:

Ranglisten des Kaiserlichen und Königlichen Heeres 1917-1918.

Habsburg Ottó Alapítvány. Fotó- és audiovizuális gyűjtemény (HOAL-I-5): HOAL-I-5-a-13-41.

Géza Kövess: Die Militär-Maria Theresien-Ordens-Ritter des Weltkrieges 1914-1918. Wien, 1937.

Balla Tibor: A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai – Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok. Budapest, 2010.

Balla Tibor: A Nagy Háború Osztrák-Magyar tábornokai – Altábornagyok. Budapest, 2019.