Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 49. rész

1920 márciusa – Roób felháborodva olvassa az újonnan alakult Csehszlovákia melletti állampolgári hűségnyilatkozatot. A foglyok saját szakállukra kezdenek akciókba, a nemzetközi segélyszervezetekkel és hajózási vállalatokkal egyezkedve próbálnak megfizethető helyeket szerezni az Európába induló gőzösökre. Roób kézhez kapja a hazatéréshez szükséges papírokat. Áprilisban a tábor közvetlenül a vörös oroszok és a támadó japán csapatok frontvonalába kerül. Az osztrák foglyokkal elindul hazafelé az Arlow-csoport első tíz idős, rokkant katonája. Április 25-én Roób és társai végleg maguk mögött hagyják Nyikolszk-Usszurijszk barakkjait és behajózásra készen megérkeznek Vlagyivosztokba…

Márc. 21. Ma sikerült megszereznem azt a nyilatkozatot, melyet a csehekhez átlépettek kiállítani kötelesek voltak a belépés alkalmával. Szövege a következő: „Nyilatkozat. Hivatalosan értesültem, hogy az eddigi Csehország, Morvaország, osztrák Szilézia és a magyarországi tótság területeiből meg alakult a Cseh-Szlovák köztársaság. Az én lakóhelyem …… ezen a területen fekszik és mint ezen Cseh-Szlovák köztársaság területén fekvő község lakosa kívánom, hogy a Cseh-Szlovák köztársaság állampolgárának tekintessem és kötelezem magamat állampolgári kötelezettségeimet e köztársasággal szemben úgy teljesíteni, amint azok ez erre feljogosított közegekkel megállapítva lesznek. Kelt…. Aláírás. Illetőségi lakhely: … Születési helye, éve, napja: … Hozzátartozók címe: …. Állapot: … Nemzetiség: …. Iskolai végzettség: …. Foglalkozás: …. Nyelvismeret: …. Ezred és rang: ….”

1920. március 11-én a Magyar kir. Posta 1,5 millió példányban három címletből álló, Helbing Ferenc (1870–1958) grafikus, litográfus tervezte bélyegsorozatot bocsátott ki a még hadifogságban sínylődő magyar katonák hazahozatalának anyagi támogatására. A „SEGÍTSÜK HAZA VÉREINKET! – HADIFOGLYAINK JAVÁRA” feliratú bélyegeket március 31-ig a Honvédelmi Minisztérium Hadifogoly Osztályán és a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) helységeiben árusították, majd 1920. április 1-től 1921. augusztus 31-ig valamennyi postán forgalmazták. A jótékony célra a 2 korona névértékű sorozat megvásárlásakor további 8 korona felárat fizettek a vásárlók: a 40 filléresért 1, a 60 filléresért 2, az 1 koronásért 5 korona felárat, mint ez a bélyegen is olvasható. A sorozat népszerűsítését a sajtó is messzemenően felkarolta.
(Forrás: https://belyegbarat.hu/index.php/belyegkiadasok/93-1920-hadifogoly )

Márc. 25. A hazautazáshoz szükséges hajók megszerzése tárgyában megkezdődtek a mozgalmak, csak az a baj, hogy ahelyett, hogy az illetékes körök mind összefognának és együtt dolgoznának, azt látjuk, hogy mindenki külön dolgozik. Montandon állítólag ez ügyben elutazott Japánba, az amerikai keresztény ifjak itteni képviselője azon dolgozik, hogy amerikai segéllyel szerezze meg a táborunk elszállításához szükséges hajókat és ezért a jövő héten Vladivosztokba készül, a vladivosztoki dán képviselőnk pedig azt a tervet vetette föl, hogy legalább a saját költségükön haza utazni akarókat szállíts[ák] el minél előbb és e tárgyban tárgyalásokat is kezdett már egy hajóvállalattal, amely 1.000-1200 ily utast kb. 3 hét múlva elszállíthatna 250 dollár befizetése ellenében.

Kotzián I. karikatúrája az Amerikai Egyesült Államok jól ismert megszemélyesítőjét, Uncle Samet ábrázolja csillagos kék zakóban, piros-fehér csíkos nadrágban és a jellegzetes magas, csillagos-sávos cilinderben, aki az óceánon keresztülgázolva hazaviszi a vállán az apró, foltozott egyenruhás magyar hadifoglyot. Az akvarell a Walter Teeuwissen YMCA-lelkésznek ajándékul készített album egyik illusztrációja.
(Forrás: http://suzanneteeuwissen.free.fr/Hungarian%20Prisoner%20of%20War%20art.html )

Az utóbbi javaslattal kapcsolatban összeírtuk az ily saját költségen hazautazni szándékozókat, azonban sajnos itt a mi 2 táborunkban csak kb. 100 jelentkező akadt és ezeknek is átlag legfeljebb 300 yenjük van. Megválasztottunk 2 tagot, akik ez ügyben Vladivosztokba fognak menni és 2 tagot, akik itt fogják a további teendőket elintézni. Ez utóbbiak közé engem is beválasztottak. A Vladivosztokba menő 2 úrnak az lenne a dolga, hogy ottan érdeklődjenek az iránt, hogy kb. 300 yen útiköltségért nem sikerülne-e esetleg egy kisebb társaságnak is elindulnia, avagy nem lesz-e [a] japán kezelés alatt álló táborban nagyobb számú jelentkező. A legjobb volna azonban, ha minde mozgalmakra nem lenne semmi szükség és a kormányunkhoz intézett sürgönyünkre megjönne az a válasz, hogy megbíznak egy Vladivosztokban levő vöröskeresztes bizottságot a hajók beszerzésével addig is, amíg a mi jelzett bizottságunk. megérkezik. Remélhetőleg nehány nap múlva megjön e válasz. – Az étkezésünk ez idő szerint kielégítő úgy mennyiségileg, mint minőségileg. Nemcsak, hogy kapunk vöröskeresztes támogatást, de az orosz is már kb. 50 rubelt fizet naponkint és személyenkint és ebből már lehet valamit főzni. Emellett csodálatos, hogy most, amióta a vörösek vannak uralmon, rendesen kapjuk meg e fizetéseket, sőt visszamenőleg az összes hátralékokat is kifizetik még, amik a múlt évről is származnak. A régi fehér uralom alatt pedig a hátralék folyton csak növekedett. Most átlag minden nap eszünk egyszer húst is és az étel zsírosabban készül. Hazai híreket most az újságok alig hoznak, úgyhogy meglehetős tájékozatlanak vagyunk ez irányban.

Márc. 26. A japánok és az oroszok között a viszony napról napra feszültebbé kezd lenni. Ma pl. reggel óta nagy az izgatottság az egész városban. Itt látjuk az orosz kaszárnyákat magunk előtt, ahol a d. e. folyamán riadó volt és láttuk aztán kivágtatni a város felé őket. A városban mindenki össze-vissza szaladgál és az oda kiment hadifoglyok ennélfogva sietve jöttek vissza onnan. Hogy a japánoknak tulajdonképen mi a szándékuk, igazán nem tudni. Én azt hiszem, hogy a tengermelléki részt nem igen fogják többé visszaadni az oroszoknak. Bennünket, akik már annyi politikai változáson mentünk itt keresztül, már meglehetősen közönyösen hagynak az ilyféle mozgalmak, illetve átalakulások.

Márc. 27. Ma kaptam meg a vladivosztoki orosz parancsnokságtól és a nemzetközi vöröskereszttől kiállított okmányokat, amelyek alapján, mint invalidus elhagyhatom Oroszországot. Ezek megszerzése is vagy 400 rubelbe jött. A vasúton elmehetnék már velük, ha szabad volna a pálya. A hajón való elutazáshoz még kellenek egyéb igazolványok is.

Márc. 31. A saját költségen hazautazás tárgyában f. hó 28-án egy újabb ajánlatot kaptunk, nevezetesen a szibériai lett bizottságtól. E szerint 200 darab harmadosztályú hely van a mi részünkre egy legkésőbb ápr. 25-én elinduló hajón fenntartva személyenként 300 yenért. Ápr. 1-ére várják a válaszunkat és 15 yen letétbe helyezését személyenként a dán képviselőnknél. Tegnap e tárgyban elutazott a megbízottunk Vladivosztokba 92 jelentkező nevében. Épp ez ajánlat beérkezése késleltette előbbi elutazását.

Ápr. 3. Az osztrák kormánytól megjött a sürgöny, miszerint felhatalmazza Montandont, hogy hajókat béreljen és megkezdje az osztrák hadifoglyok hazaszállítását. A saját költségen haza utazni szándékozók képviselője ott van Vladivosztokban, ahol a dán is, de főleg Montandon szépen támogatja a mozgalmunkat.

Ápr. 5. Húsvét hétfő. Ma reggel úgy ¾ 7 óra tájban egyszerre csak egy ágyúlövésre ébredünk föl, majd követi az elsőt több egymás után és egyidejüleg fegyver és gépfegyver ropogást is hallunk a közelben. Kitekintve az ablakon látjuk az előttünk levő kaszárnyákból kiszaladni a fölfegyverzett oroszokat. A szokatlan ébresztő arra késztetett bennünket, hogy valami kevéssel a szokottnál előbb keljünk föl az ágyból. Amint az öltözködés után kimentem az udvarra, hallottam a táborunk fölött elrepülő ágyúgolyó süvítését. Noha nem is valami nagyon kellemes emlékeket ébresztett fel bennem e hang, mégis minden hadifogoly és közöttük magam is kíváncsian nézzük, mint hagyja el az orosz a kaszárnyákat és megy a táborunkon keresztül ki a városból. A tőlünk oldalt fekvő dombon ropog a fegyver és látni a rajvonalakat. 8 óra után a harci zaj inkább a kórházunk irányában hallatszik és körülöttünk csendesebb lesz. A hadifogoly persze kíváncsi és áll a barakkok előtt és várja a további fejleményeket. Most, amikor e sorokat írom, 10 óra van és az ágyú- és fegyver-lövések még mindig hallatszanak. A napon sütkérezve hallgatjuk mindezt, valamint az ilyenkor elmaradhatatlan hadifogoly híreket, melyek szerint Vladivosztok az éjjel 2 órakor esett volna japán kézbe. A d. e. előtt folyamán még tartott a lövöldözés, de d. u. elhallgatott és már csak japánokat lehetett látni, amint egyrészt fölállították az előőrsöket a közelünkben levő dombon, másrészt megszállották a mellettünk levő kaszárnyát. Hozzánk nem jött senki sem. Érdekes, hogy az Iduskámnak ma írott kártyát d. e. az ágyúzás közepette kellett megírnom, mert ma van a levelezési napunk. Azt mondják, hogy a másik táborban és a kórházunkban történt megsebesülés is. A tényállást azonban nem ismerjük.

Ápr. 7. Tegnap és ma már csend van. Azt mondják, hogy a tegnapelőtti lövöldözés alkalmával a másik táborban egy hadifogolynak átlőtték az egyik karját, a hadifogolykórházban azonban 8 sebesülés volt már, amelyek közül 3 igen súlyos. Amint ugyanis már előbb említettem, e helyen nagyobb harc fejlődött ki. A kórház épületébe úgy ágyú-, mint fegyver- és gépfegyver-lövések is estek. Most csak az a baj, hogy a vasút-összeköttetés is megszakadt Vladivosztokkal, mert állítólag egy alagutat fölrobbantottak volna és ennélfogva el vagyunk zárva Vladivosztoktól, ami pedig bennünket, akik most tárgyalásokban állunk a lett hajózási vállalatokkal, közelebbről érdekel. Azt mondják, hogy a japánok vesztesége 5-ikén 100 halott és sok sebesült, az oroszoké pedig 800 halott és aránylag kevés sebesült, mert a japánok állítólag a sebesülteket is leszúrták.

Ápr. 9. Ma újból beoltattam magam egyszer himlő ellen.

Ápr. 14. Ma jött vissza Vladivosztokból Görög, mint a saját költségen hazautazni szándékozók egyik kiküldöttje és a következőkben számolt be az ügyek jelenlegi állásáról. A lett-szibériai hajós társasággal e napokban kellene megkötni a szerződést, csakhogy e terv ellen némi akadály merült fel, mert Montandon egy másik tervvel lépett elő épp most az utolsó órában és e tervet minden áron keresztül szeretné vinni annyira, hogy e cél érdekében szinte a mellünknek szegezi a kést, azt kívánva a saját költségen hazautazóktól, hogy támogassák az ő tervét, mert különben ő a lett hajón való utazáshoz nem igyekszik megszerezni a szükséges útleveleket és ennélfogva kérdésessé teszi egyáltalában az ez úton való utazás lehetőségét. Montandonnak ugyanis fölajánlottak a csehek egy hajót, melynek május elseje előtt kellene elindulnia Vladivosztokból és amelyen ők, t. i. a csehek ez idő szerint nem szállíthatnak csak 200 obcsani-t (önkéntes polgár, tehát nem legionista). Miután pedig 1200 utas utazhat e hajón, a hiányzó 1000 utast Montandon hadifoglyokból szeretné összehozni, csakhogy annyi pénze nincs neki, hogy e szállítmányt ő maga állítsa össze, ennélfogva ez 1000 embert a következőképen gondolja összehozhatni: a saját költségen utazók száma kb. 300, az amerikai zsidó alap küld 60-t, az amerikai vöröskereszt elküld 150 oly hadifoglyot, akik eddig náluk voltak alkalmazva, 300 invalidus elszállításához pedig Montandonnak volna pénze úgy, hogy még kb. 200 hely hiányoznék, amelyeket oly egyénekkel szándékozik betölteni, akiknek csak 100-300 yenjünk van, amihez a különbséget ő pótolná. Miután pedig e cseh hajón egy személy elszállítása 330 yenbe kerülne, míg a lett hajón csak 300-ba, Montandon a saját költségen utazóknál is megfizeti a 30 yen különbözetet. Ezenkívül, miután az osztrák kormánytól már megvan a felhatalmazás a hajók bérlésére, a saját költségen utazó osztrákoktól az utazási költséget csak kölcsönveszi írásbeli kötelezvényt állítván ki arra nézve, hogy ez utazás költségét otthon az osztrák kormánytól még a f. év végéig vissza kell kapnia. A saját költségen utazó magyarok részére nem tud ugyan ily kötelező iratot adni, miután a magyar kormánytól még nem kapta meg a felhatalmazást hajók bérléséhez, de morális kötelezettséget itt is vállal arra nézve, hogy a saját költségen utazók szintén visszakapják a magyar kormánytól az útiköltségeket, miután most tulajdonképpen egy általános szállítmánnyal mennénk és ennélfogva a saját költségen való utazás bizonyos előnyeiről lemondunk. Az érthetetlen e dologban csak az, hogy a csehek miért nem szállítják e hajón az ő embereiket, mikor tulajdonképen oly hajóhiány van. Erre választ nem tudnak adni.

A román családból származó kolozsvári újságíró, Macsellár Gyula (1886–1966) 1915-ben esett orosz fogságba. 1920 áprilisában a nikolszk-usszurijszki táborból írt a hazaszállítás csekély lehetőségéről elkeseredett levelet, amelyet Az Est 1920. augusztus 18-i száma közölt le. Addigra a hazakerült, Erdélyből repatriált hírlapíró már a 8 Órai Újság törvényszéki rovatánál dolgozott.

Egyesek szerint lehet annak politikai oka is, amennyiben az entent visszatartaná a cseheket egyidőre a japánok ellen, akik itt a tenger mellékén már egészen berendezkednek. A másik baj az, hogy egyesek attól tartanak, hogy e fölajánlott hajón esetleg bizonyos cseh parancsnokság volna fölöttük. Ennélfogva mi saját költségen utazók kijelentettük, hogy csak abban az esetben megyünk e hajón, ha az nem megy cseh lobogó alatt és cseh fegyveres katona nincs rajta, egyszóval, hogy ott semmiféle cseh ne parancsolhasson nekünk. A vezetés egy választott bizottság kezében lenne, melyben a 200 cseh alattvaló csak a számarányának megfelelően lenne képviselve.

Ma mentek el az itteni táborból az első magyarok, akik hajón fognak hazautazni és pedig azok, akiket a németek visznek magukkal az e napokban elinduló második német szállítmánnyal. Mindössze vagy 10 magyar lehetett, egyrészt invalidusok, másrészt öregek vagy olyanok, akik Németországban laktak. Igy ment el Arlov, Egry, Schätz, Bartha, Horváth, Plesz(?) az ismerősök közül.

Ápr. 16. Ma ment Bokor Vladivosztokba elvivén magával az általunk befizetett második 150 yent és a 100-300 yen fölött rendelkezők által befizetett összegeket.

Ápr. 19. Tegnap Bokortól azt az értesülést kaptuk, hogy a minimális összeg, amit be lehet fizetni nem 100, hanem 150 yen és ennélfogva ma összeírtuk azokat, akik a 100 yent 150-re tudják kiegészíteni. Azonkívül arról is értesített Bokor bennünket, hogy a lett hajóból nem lett semmi sem, mert a lettek nem tudtak hajót bérelni, ellenben a csehek által átengedett hajó e hó 26-án fog elindulni Vladivosztokból. Ma este az a hír jött Vladivosztokból, hogy Magyarország háborút üzent Csehországnak és ennélfogva most ismét aggódva tekintünk a jövő elé.

Ápr. 20. Ma este a hírt kaptuk Bokortól, hogy a cseh hajó még e hó folyamán elindul Vladivosztokból és hogy Montandon nem tud a hadüzenetről semmit sem, de szerinte még az esetben is, ha ez tény lenne, e szállítmány mégis el fog menni. A Bokor zavaros leveléből azt is ki lehet olvasni, hogy e hajó cseh zászló alatt fog menni (persze a japán zászlón kívül), ami újból nagy gondot ad nekünk. Szerinte a Vladivosztokban levő hadifoglyok belementek abba is és ennélfogva valószínűleg nekünk is bele kell nyugodnunk. Csak el innen Szibériából, ezt tartom én.

Ápr. 21. Ma este kapott értesítés szerint a hajó f. hó 26-án indul el Vladivosztokból úgy, hogy nekünk legkésőbb 25-én el kell mennünk a vonattal. Úgy van, hogy 24-én jön Vladivosztokból egy vonat egy futárral értünk. A futár hozza el aztán csak a végleges névsort az elutazókról.

Ápr. 24. Ma d. u. bevagoníroztak. Kb. 450-480 megyünk az itteni táborból.

Ápr. 25. Ma reggel indultunk el Nikolszk-Uszuriszkból és d. u. 3 órakor érkeztünk Vladivosztokba.

Képeslap, amely a vlagyivosztoki kikötőt, a Zolotoy Rog (Arany-szarv) öblöt ábrázolja madártávlatból, 1918-1920 körül. A cirill orosz, majd angol felirat és a harmadik sorban lévő kínai/japán írásjegyek arra utalnak, hogy a képeslapot a Távol-Keleten állomásozó nemzetközi erők vagy külföldiek számára nyomtatták. A vízen jól láthatók a horgonyzó, többkéményes gőzhajók és az antant szövetségesek (amerikai, japán, brit, kanadai és francia) hadihajói.
(Forrás: https://siberianexpedition.ca/story/why_siberia.php.html )