Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 50. rész

1920. április: Roób József és hazatérésre váró társai Vlagyivosztokban 14 napig vesztegelnek a vagonokban, majd a Shunko Maru nevű japán hajón a szervezési hiányosságok, valamint a Csehszlovák Légió miatt. Május 14-én a hajó végre kifut velük, elindulnak Kelet-Ázsiából a klasszikus tengeri útvonalon Európa felé. Roób kedvtelve figyeli a tenger élővilágát és a trópusi tájat. A hajó érinti a Koreai-szorost és Tajvant, majd az Egyenlítőhöz közeledve eléri Szingapúrt. A japán szállítóhajó utasai gyorsan búcsút intenek a trópusi hőségnek, ahogy az Indiai-óceánon elérik a nyári monszunt, az utasok tengeri betegséggel küzdenek…

Ápr. 26. Várjuk a hajót.

Ápr. 27. Ma d. e. megjött a hajónk. A neve Shunko maru, egykéményes és kereken 180 lépés hosszú.

Május 1. A város föl van lobogózva vörös zászlókkal és az oroszok felvonulásokat rendeznek. Ezt – úgy látszik – még megengedik ez idő szerint a japánok, akik nap nap után újabb és újabb csapatokat szállítanak partra. A hajónkat rakják, de meglehetős lassan megy a berakodás és az elindulásunk ennélfogva folyton jobban és jobban kitolódik. Montandon kezdetben 200, majd 300 rubelt adott nekünk naponkint és személyenként élelmezésre. Most meg 75 yen-t ad, de ez mind meglehetős kevés, mert nagy a drágaság. Ebédelni eddig még rendszerint bejártam a városba, este és reggel meg főleg kolbászon élek.

„A Vöröskereszt egyik képviselője elmeséli, mit látott a fehérek és a vörösek között” – a l’Humanité 1922. december 19-i számában jelent meg a riport és a fénykép dr. Montandonról, Deux ans chez Koltchak et chez les Bolchéviques pour la Croix-Rouge de Genève: 1919 – 1921. című könyve megjelenése alkalmából.

Máj. 9. Végre valahára – úgy látszik – kezd mégiscsak komoly lenni az elindulásunk, amennyiben ma már a hajóhoz vittük a nagy poggyászunkat és holnap d. e. lesz a behajózásunk is és holnap d. u. induljon a hajó. De épp ideje is, hogy végre vége legyen a hosszú várakozásnak, már 2 hete, hogy itt ácsorgunk. A hajóra kezdetben vörösrezet raktak, állítólag 6000 tonnát, majd gyapotot, amely utóbbit még most is raknak. A hajó 11.000-12.000 tonna befogadó képességű. A Montandon-irodának azonban nagyon gyenge a szervezőképessége. Amikor ugyanis elhoztak bennünket Nikolszkból, azt mondták, hogy sürgősen kell eljönnünk, mert ápr. 26-án már elindul a hajó és íme, most már 2 hét óta várjuk ez elindulást. Nézetem szerint a szerződésünk teljesen egyoldalúan van megkötve, amennyiben nekünk minden napi késésért 5000 yent kellett volna fizetnünk, míg a csehek minden baj nélkül késhettek 2 hetet. Én mindeddig d. e. bementem a városba, megnéztem a pénzpiacot, majd megebédeltem és d. u. visszajöttem a vonathoz. Ily módon mégiscsak eltelt a nap valahogy. A 2 fogásos ebéd ára 300-400 rubel.

A Magyar Távirati Iroda jelentése nyomán a Friss Ujság és a Szózat is 1920. május 8-án közreadta Montandon vlagyivosztoki táviratának szövegét, miszerint a Shuno Maru április 30-val, fedélzetén 600 magyar hadifogollyal elindult hazafelé.

E jó hírről a miskolci Reggeli Ujság május 9-én is tudósított dr. Fűrész Jenő orvos hozzátartozóinak küldött május 1-jei táviratára hivatkozva azzal, hogy a Vlagyivosztok környékén elhelyezett miskolci hadifoglyok is már hajóra szálltak.

Máj. 11. Tegnapról mára virradó éjjel szálltunk föl a hajóra. Az elindulásból azonban ma nem lett semmi sem.

Máj. 12. Egész nap hiába vártunk megint az elindulásra. Azt mondják, hogy a csehek által szállított áru miatt van valami baj. Kezdetben a rézről volt szó, most meg a gyapotról azt mondják, hogy az oroszok a cseheknek is, meg a japánoknak is eladták volna azt és azért nem engedik azt elvinni a japánok. Mások szerint a csehek nem tudják igazolni, hogy kitől vették volna az árukat. Semmi biztosat azonban nem tudunk.

Máj. 13. Ma is hiába vártuk az elindulást. Igaza volt a kazáni zsidónak, amikor azt mondta, hogy Szibériába csak bejutni könnyű, de innen elkerülni szinte lehetetlen. A hajónkra rakott gyapot miatt van baj, mert ezt az oroszok eladták a cseheknek is, meg egy japán cégnek is. Azt mondják, hogy oly módon akarják most megoldani e kérdést, hogy e szállítmányt még elvihetik a csehek, de a raktáron levő többi gyapotot nem.

Máj. 14. Ma este 7 óra 44 perckor végre elindultunk. A hajónk szinte észrevétlenül kezdte meg az utat. Mindnyájan a fedélzeten voltunk, míg csak ki nem jöttünk az öbölből és el nem értük a világító tornyot. Szép csendes idő volt.

Máj. 15. Ma reggel fölkelve nem tudtuk elhinni, hogy a hajónk menjen, annyira nem érzett az ember semmiféle mozgást. Kimenve a fedélzetre láttuk, hogy bizony mégiscsak megyünk és nem látjuk többé a már annyiszor megátkozott Szibériát. Gyönyörű szép időnk van. Nincs felhő az égen és a tenger egészen csendes. Alig érezni a hajó mozgását. Mindnyájunkat igazi boldogító érzés tölt el. Élvezem az utazást. Csak azt sajnálom, hogy egyedül, édeseim nélkül élvezem mindezt. Egész nap a fedélzeten vagyok és lessük, hogy mikor bukik föl itt ott 1-2 delfin vagy más valami hal. D. u. alkalmam volt egy bálnát is láthatni, amint egymás után 3-4-szer föltűnt a távolban, elég messze volt ugyan, de az egyik fölbukkanásával mégis tisztán kivehettem a föllövelt vízsugarat is, amiről minden kétségen kívül bebizonyosodhattam arról, hogy csakugyan bálna. A nagy távolságban úgy tűnt föl, mint egy nagy csónak. Az étkezés elég jó. Különben én most mindennel meg vagyok elégedve, mert hisz hazamegyek édeseimhez és most csak arra gondolok. Rég nem éreztem magam ily boldognak, mint most.

A két Roób-gyermek: az 1907-es születésű ifj. József és az 1909-es Emma 1912-13 körül. A világháború alatt édesanyjukkal Resicabányán éltek annak szüleinél, ott jártak iskolába, míg 1917 őszén Jóska Kassára, a premontrei konviktusba került. A kialakult határok miatt Ida asszony csak 1919 nyarán, kalandos úton tudott fiáért menni, s vele visszatért Miskolcra, együtt fogadták a hazatérő Roób Józsefet. Emmuska Resicabányán maradt a nagyszülőknél, érte édesapja utazott el 1920 nyarán: „ez volt azonban életem egyik legnehezebb pillanata, amikor nem ismertem föl a hosszú távolét folytán saját gyermekemet és csak előzetes bemutatkozás után ölelhettem magamhoz”. – A hadifogoly hat év elteltével fiát 13 évesen, lányát 11 évesen látta viszont.
(Magántulajdon)

Máj. 16. Ma reggel balra tőlünk egy sziget volt látható (valószínűleg Miczu sima) kb. 4 órán keresztül. D. u. pedig jobbra a koreai partok tűntek elő. A tenger ma már nem volt oly tükör sima, mint tegnap, hanem kis hullámokkal volt borítva, de a hajó e hullámokat egyáltalában nem érezte meg, hanem teljesen nyugodt volt. Az idő nagyon szép volt ma is.

Máj. 17. Az elmúlt éjjel mentünk át a japán tengerből a keleti kínai tengerbe (Csuzima, ahol a nagy tengeri ütközet volt az orosz-japán háborúban). Ma is oly szép az idő, mint tegnap volt. D. e. nagytakarítás volt. A tengeri betegséggel még mindeddig nem volt baj. Csak némi rosszullétről panaszkodott nehány ember.

Máj. 18. Nagyon szép, derült csendes idő.

Máj. 19. Borult esős idő. A hajó himbálódzott, mert oldalt jött a szél, noha nem is volt erős. Egyesek rosszul érezték magukat. Nekem nincs még semmi bajom. Este kerültünk a Formosa áramba az e nevű sziget és a kínai partok között. A köd miatt a szigetet nem láttuk, csak a kínai partokon levő világító tornyot.

Máj. 22. Szép csendes időnk van állandóan. A nap ma a zeniten volt. Délben nem volt árnyék. Este látható a „déli kereszt” csillagzat, mely a déli égboltozat egyik legszebb csillagzata.

Máj. 23. Pünkösd vasárnap. D. e. a hajó orrán istentisztelet.

Máj. 25. Állandóan szép csendes időnk van.

Máj. 26. Ma d. u. az Anamba szigetcsoportot láttuk tőlünk balra.

Máj. 27. Ma d. u. 1h 45’-kor kikötöttünkSingapure-ban. Nem a parton áll azonban a hajónk, hanem kb. 1½ km-re a parttól úgy, hogy a városból nem sokat láthatunk.

A Johnston’s Pier – ez a móló volt Szingapúr akkori fő érkezési pontja a nyílt vízen horgonyzó hajók számára. Ide futottak be az árusok csónakjai is. A madártávlati képeken jól látszik, hogy a nagyobb óceánjáró hajók – pontosan úgy, ahogy a Roób írta – a sekély víz miatt kénytelenek voltak a parttól távolabb, a nyílt öbölben várakozni.
(Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=4182892651940502&set=pcb.4029853483937206 )

Kiszállni közülünk senkinek sem szabad, még ha be is szerezte Vladivosztokban az engedélyt. A rendőrségi felügyelőtől jött a hajóra azonnal a megérkezésünk után a rendelet, mely szerint oly állampolgárnak, ki oly államnak a tagja, amellyel az angolok ellenséges viszonyban voltak, nem engedheti a partraszállást csakis a gyarmatügyi miniszter, aki pedig Londonban lakik. Én nem kíséreltem kiszállni és nem is bánom, hogy senki sem megy ki, mert nézetem szerint egészségügyi szempontból ez mindnyájunkra nézve jobb, mert különben nem lett volna kizárva, hogy nem-e hurcoltak volna a hajóra valami betegséget. Érdekes, hogy a megérkezésünk után azonnal egy rendőrségi kis hajó jött a mi hajónkhoz, mely – úgy látszik – arra ügyel, hogy senki se szállhasson ki. Úgy látom, hogy az angol is épp oly militarista, mint a német és Anglia is egy rendőr-állam. Mielőtt bejöttünk volna a kikötőbe, már hosszabb időn át szigetek között jöttünk el, amelyek hegyekkel voltak borítva. Itt ellenben a város sík vidéken fekszik és csak kisebb dombok látszanak benne. Vannak szép nagy modern épületei és sok raktára. A tenger sem lehet nagyon mély a parton, mert csaknem az összes hajók távol állanak a parttól. Nagyon szép képet nyújtott a város az esti kivilágításnál. Amint megérkeztünk, rögtön jelentkeztek a hajónknál csónakokon kínai árusok és spárgára kötött kosarakban nyújtották föl az árut a hajóra. A fő cikkek a banán, ananász, kókuszdió, ezen kívül vásárolnak panama-kalapokat, úszónadrágot, kötött inget, szivart, papucsot stb. Hoztak majmokat és papagájokat is, de csodálatos, hogy ezekből még senki sem vásárolt. Ellenben kisebb madarakat már vettek. Itt szenet, vizet és élelmiszereket fogunk felvételezni. Egyes vontatóhajókon már meg is jelentek a bennszülött fekete bőrűek, de van közöttük barna bőrű is. Ezek malájok és hinduk. Vizet már este szivattyúztak a hajóra.

Máj. 28. Nagyon nagy a meleg. Amíg jöttünk, mindig volt legalább valami kis szellő vagy légáramlás, de itt a kikötőben ezt alig érezzük. Egy szál ingben és rövid gatyában járok csupán (már amióta meleg van), de most már az is sok. Sokan ennélfogva az inget is levetik. A lábakon meg csak egy japán talp van.

„Japán talp”, azaz a zōri: lapos, rizsszalmából font papucs. A fémtestű, zárt gőzhajókon – mint amilyen a Shunko Maru is volt – a tengerészek és a hadifoglyok ennek valamilyen változatát hordták, mert hagyta a lábfejet szellőzni, könnyű, olcsó és eldobható volt, a kicsapó hullámok, a trópusi esők és a takarítás miatt folyamatosan nedves, csúszós fedélzeten jobban tapadt, stabilabb mozgást biztosított. A szalmapapucsokat a matrózok maguk is könnyen megfonták rizsszalmából, filléres tucatáru volt. Ha a sós tengervíz tönkretette, egyszerűen behajították a tengerbe, és elővettek egy újat.
(Forrás: https://chidorivintage.com/products/japanese-traditional-footwear-warazori-rice-straw-sandals-jk921 )

Főleg étkezés közben érezzük a nagy meleget, ilyenkor csak úgy csurog az ember testén az izzadság. A bevásárlás ma is nagyban folyik. Érdekes megfigyelni, hogy mennyire szenvedélye a legtöbb embernek a vásárlás. Nem keresi, vajon van-e szüksége erre vagy arra, hanem vesz mindent, amit csak lát. Én végigkóstoltam az itteni gyümölcsöket és vettem azután 4 ananászt 50 cen-ért (japán), ezt is megosztottam Vetseyvel és azt hiszem, hogy ezzel be is fejeztem a bevásárlásaimat. Szivart akartam ugyan venni, de ma megkínáltak vele és túl nedvesnek találtam, úgyhogy még ennek a bevásárlásától is elment a kedvem.

Május 29. Szén-berakodás. Nagy a meleg. Jó lenne már minél előbb elmenni innen.

Máj. 30. D. u. 3h 30’-kor indultuk el Singapure-ból. Nagyon megörültünk már ennek és vártuk is, mert nagyon kellemetlen volt már a hőség (éjjel is). Menet közben még sincs oly meleg.

Jún. 2. Ma újból himbálózott egy kissé a hajónk. Most is oldalt jönnek a hullámok. Egyesek megint rosszul vannak. Egész nap tartott a himbálózás.

Jún. 3. Ma is elég erősen háborog a tenger. Emellett gyakori az eső.

Jún. 4. Ma is háborog a tenger és pedig még jobban, mint eddig. A hajóskapitány azt mondja, hogy valószínűleg monszun szelek vannak fejlődőben és ezek okozzák a háborgást. A legnagyobb baj az, hogy e szelek miatt már késik is a hajónk, mert vagy oldalt jön a szél, vagy elölről. Én még eddig elég jól bírom a hajó himbálózását, noha most már többen rosszul vannak. Néha az eső is esik.

Jún. 5. A hullámok ma még nagyobbak, mint eddig voltak és többnyire elölről jönnek. A szemben jövő hullámok nagyon hátráltatják az előmenetelt és gyakran fölcsapnak a hajóra is, főleg elől, a hajó orránál.

Jún. 6. Ma értük el Ceylon magasságát. A szigetből nem sokat láttunk, mert messze mentünk tőle, csak a magas hegyek még ép kivehető kontúrjait lehetett látni. A tenger ma valamivel csendesebb.

Jún. 7. Ma is háborog a tenger. D. e. volt a második próbariadó és miután ez nem volt előre bemondva, mint az első, kezdetben a kürtjel némi izgalmat idézett elő.

A napirend a hajón kb. a következő: Reggel felkelés 5-6 óra között, reggeli 6-7 óra között, ebéd 12-1 óra között, vacsora 4-5 óra között és lefekvés 9 órakor. Én ugyan rendszerint már 8 óra után megyek lefeküdni. Az üres időt különben többnyire a fedélzeten töltöm semmittevéssel és elnézegetem a tengert, annak sötétkék színét vagy a hullámokat. A tenger színe többnyire sötétkék és csak néha tengerzöld és pedig nézetem és tapasztalatom szerint akkor, ha nem nagyon mély. Ez idő szerint nagyon kevés a látványosság. Nappal nehány repülő halat látni, éjjel pedig a Szt. János bogárhoz hasonló fényű kis állatkák fényét.

A meleg most, amióta háborog a tenger, egyáltalában nem bánt bennünket, sőt egészen kellemesnek mondható, mert folyton lehet érezni a szellőt. A koszt ellen sok a panasz, kevés és az is gyenge. Reggel üres teát vagy fekete kávét kapunk, délben pedig vagy leves marhahússal és azután makaróni, rizs, árpadara vagy más ehhez hasonló vagy pedig leves és húskonzerv valamivel, mint pl. galuska. Miután azonban friss marhahúst csak 3-4 napra lehetett hozni, illetve a megállóhelyeken fölvételezni, nagyon rá lettünk volna utalva a húskonzervekre, ennélfogva hetenként csak háromszor adnak húskonzervet most és 4 nap nincs hús. Ez utóbbi esetben ebédre leves van és utána vagy makaróni, rizs, árpadara vagy galuska valami ízzel vagy szósszal. Vacsorára meg tea van és azonkívül megint makaróni, rizs, árpadara, bab vagy borsó. Ez utóbbi két főzelékkel azonban némi baj van, mert nem akar lágyra főni és így megtörténik, hogy sokszor már a konyhából egyenesen a tengerbe dobják.

A hajónkra nézve sikerült a következőket megtudnom: neve Shunko Maru, épült 1919 nov.-ben, Shunko japán szó, annyit jelent, mint tavaszi tájkép, tavaszi napsütéteses táj, kikelet vagy virány. A Maru pedig egyesek szerint hajót, mások szerint pedig láthatárt jelent. Brutto tonnage 6.786 tonna, Netto tonnage 5.077 tonna, Grosstonnage 10.906 tonna. Ez utóbbi a vízkiszorítása a piros vonalig. Brutto tonnage az áru súlya, most tehát a réz és gyapot. A hajó gépe 2793 lőerős, amibe nincs beleszámítva a szivattyú és világítás. Tartós óránkénti sebessége 10 csomó. Napi szénfogyasztása 45 tonna. Singapure-ban fölvett 1200 tonna szenet és 1200 tonna vizet.

A Shunko Maru-t 1919. június 20-án kezdték el építeni és november 4-én bocsátották vízre. – 1941-ben a Japán Császári Hadsereg kisajátította és utánpótlás-szállítóként vett részt a Fülöp-szigetek megszállásában, A hajó a második világháborúban a szállítójaként szolgált. 1942. október 14-én a Csendes-óceán középső részén, Palautól délre egy amerikai tengeralattjáró, az USS SKIPJACK két torpedóval elsüllyesztette. A legénység négy mentőcsónakban, köztük egy Dahaitsu bárkában hagyja el a hajót, áldozatok nem voltak.
(Forrás: https://picryl.com/media/japaneseshipshunkomaru1919-1920-e6804d )

Jún 8. Ma egy kissé csendesebb a tenger.

Jún. 9. Ma megint meglehetős hullámos a tenger. A 8-10 m. magas hullámok gyakran csapnak föl a fedélzetre. Gyakoriak a záporok és a levegő eléggé lehűlt. Amióta különben hullámzik a tenger, nem bánt a meleg úgy, hogy bizony nem érezzük, hogy az egyenlítő körül járunk. Ma d. u. a japánok is nagyobb előkészületeket tettek már, mert helyenkint beszedték a felső ponyvákat és lefedtek minden nyílást. A fő baj, hogy lassan haladunk minde miatt.

Jún. 10. Ma is kellemetlen, viharos napunk van. Már nagyon unom ezt és kezdek magam is némi rosszullétet érezni. Kint a fedélzeten nem ülhet nyugodtan az ember, mert fölcsap a hullám, bent pedig nagyon kellemetlen a himbálózás.