Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 51. rész

1920 júniusa: Roób Józsefék hajója az Adeni-öblön át eléri a Vörös-tengert. A Szuezi-csatornát a szerző műszaki adatokkal és a világháborús állások leírásával örökíti meg. Port-Szaíd érintésével behajóznak a Földközi-tengerre. A trianoni országvesztés sokkoló valóságával már 1920. július 1-jén, a trieszti kikötőbe való megérkezéskor szembesül. Az első magyar szibériai hadifogoly-szállítmány a határtól kezdve mindenütt szeretetteljes, ünnepélyes köszöntésben részesül, amely a rövid inotai karantént követően Budapesten éri el csúcspontját. A fővárosban a hivatalos üdvözlés után Roób végleg elbúcsúzik a katonaélettől, hogy Miskolcra érkezve megkezdje új civil életét…

Jún. 12. Ahelyett, hogy csendesedne a tenger, napról napra jobban és jobban nőnek a hullámok. Már igazán nagyon unalmas a dolog. Úgy himbálózik a hajónk, hogy nagyon is kell vigyázni, hogy el ne essék az ember menet közben. A fedélzeten meg szintén kellemetlen a tartózkodás, mert nem tudja az ember, hogy mikor csap föl 1-1 hullám és akkor csurom víz lesz az ember. A nagy himbálózás folytán még éjjel sem lehet nyugodtan aludni. Én a magam részéről még elég jól állom, de sokan meglehetős rosszul érzik magukat. Nekem legföljebb az étvágyam nincs meg. Folyton csak savanyúság után kívánkozom. Különösen az édeset untam meg. Ma d. u. oly nagy hullámok csaptak föl a fedélzetre, hogy nemcsak elsodorták az ott levőket, hanem egy hullám még az előttünk levő csoport feljáróját is egészen szétzúzta úgy, hogy azt el is kellett zárni és most az ott lakók is a mi feljárónkat használják. Óriási ereje van az ily felcsapódó hullámnak. Magam is benne voltam egy ilyenben és láttam, amint dobálta az embereket és elragadta.

A Shunko Maru voltaképpen tehergőzös volt és eredetileg a csehek bérelték ki a japán kormánytól, hogy a Szibériában levő cseh légiókat hazaszállítsák.
(Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Shunko_maru.png )

Jún. 15. Ma reggel meghalt szívszélhűdésben egy galíciai zsidó. Reggel 4 órakor még kint járt és 6 óra tájban, mikor a szomszédja fel akarta költeni, már halva találták. D. e. 10 órakor volt a temetése, illetve vízbe vetése a hajó középső részéről. A hajó kürtje (sípja) szólt a vízbe bocsátásnál. A víz különben még mindig kellemetlenkedik és a hullámok folyton dobálják a hajót. Türelmetlenül várjuk már a csendesebb vidéket.

Jún. 16. Már nagyon az ember idegeire megy ez az utazás. A folyamatos himbálózás folytán nincs az embernek sehol egy nyugodt kis helye. Különösen kellemetlen ez reggel a mosakodás idején és az étkezésnél, amikor ugyanis megtörténik, hogy néha evés közben egyszerre csak megindul az egész asztal és gurul minden szerteszét, sőt még az asztal is fölfordult már ilyenkor. Éjjel szintén gyakran ébred fel az ember nagy csörömpölésre, amikor meg a polcokról szokott minden leesni és az ágyon meg ide-oda gurul az ember. Bizony megőrülni való helyzet ez sokszor. Emellett még e lassú hajózás, ami csak még inkább fokozza az idegességet.

Jún. 20. Most, hogy beértünk az adeni öbölbe, ma végre újból csendes tengert láthatunk. Tegnap este éjfélig még méltó képen vett búcsút tőlünk a háborgó tenger, mert oly nagy volt a szél és a hajó kilengése (max. 35° egyoldalt), mint eddig még sohasem. Az ablakon át becsapott a víz és a polcokról folyton esett a holmi.

Jún. 22. Az elmúlt éjjel bejutottunk a Vörös-tengerbe. Nagy a meleg, de még mindig tűrhető, főleg az árnyékos oldalon. Csurog ugyan rólunk az izzadság, de még mindig jobb, mintha háborgó tengeren kellene mennünk. Ma d. e. egy szigetcsoport között mentünk el. Szép volt a bal oldalon egy világító torony.

A következőkben följegyzem egy heti étlapunkat: jún. 13-án reggeli fekete kávé, ebéd paradicsomleves és galuska szilvaízzel, vacsora rizs dzsemmel; jún. 14-én reggeli tea, ebéd leves és konzervhús galuskával, vacsora babsaláta; jún. 15-én reggeli feketekávé, ebéd leves és makaróni cukros fahéjjal, vacsora borsófőzelék; jún. 16-án reggeli tea, ebéd bableves és kenyérgombóc paradicsom szósszal, vacsora rizs dzsemmel; jún. 17-én reggeli feketekávé, ebéd leves és babfőzelék galuskával, vacsora hideg konzervhús ecetes hagymával; jún. 18-án reggeli tea, ebéd bableves és makaróni cukros fahéjjal, vacsora borsófőzelék; jún. 19-én reggeli tea, ebéd leves és konzervhús galuskával, vacsora borsófőzelék; jún. 20-án reggeli feketekávé, ebéd leves és egy gombóc hagymaszószszal, vacsora rizs szárított gyümölcscsel.

Jún. 23. Ma ismét volt egy halottunk. D. e. 10 óra tájban halt meg és d. u. 2 órakor temettük, illetve engedtük be a tengerbe. Magam is láttam, amint beengedték a holttestet a tengerbe. Ez is egy galíciai zsidó volt, de már régebb idő óta beteg volt úgy, hogy az orvosok nem is ajánlották neki e hosszú utat. Egyesek szerint tüdő-, mások szerint szívbaja volt. Különben ma is jó meleg van, most már az inget is levetettem úgy, hogy csak rövid gatya van rajtam.

Jún. 25. Tegnap és ma is fújt a szél egy kissé, miértis a meleg egyáltalán nem volt kellemetlen, sőt este föl kellett húznom a felsőruhát is, mert különben fáztam. A hullámok most is szembejönnek, mi némileg hátráltatja az előhaladásunkat.

Jún. 26. Ma sincs meleg, mert nagy a szél, ami sajnos megint megnehezíti előhaladásunkat.

Jún. 27. Ma már oly hűvös a szél, hogy nem volt elég fölöltözködni, hanem még a szvettert is föl kellett vennem, ha az árnyékban akartam ülni. Reggel értünk a szuezi öbölbe. Közelebb járunk az afrikai partokhoz, mint az arábiaiakhoz. Mindenütt kopár, terméketlen a vidék, kultúrának semmi nyoma, homok, kő, hegyek. Malária ellen mától kezdve 3 napon át naponkint 2-2 kinint szedünk.

Jún. 28. Ma hajnali 3 órakor érkeztünk meg Szuezbe. Megint elég messze kötöttünk ki úgy, hogy csak azt láthattuk, hogy rendes nagy épületekből áll és a házak között fák is vannak. Reggel arabok jöttek föl a hajóra, de nem volt nagy vásár, mert kevés volt a holmijuk is. Árultak cigarettát (100 drb. 1 dollár és emellett nem jó), rózsafüzért és levelezőlapot.

Déli 12 órakor mentünk el innen, miután egy reflektort szereltek föl a hajóra, fölhúztak egy csónakot és fölszállott egy pilóta, aki átvezeti a hajót a csatornán. Itt jegyzem meg, hogy a Vörös-tengeren a hajó rendes japán legénysége fűtött és nem bennszülöttek, amint azt mondták egyesek. A város a csatornától balra, vagyis a nyugati oldalon fekszik és egy töltéssel van összekötve azon szigettel, amely közvetlenül a csatorna bejáratánál fekszik szintén bal kéz felől. A töltésen vasút is van. E szigetet egész közelről láttuk, nagyon szép rendes házak voltak rajta szép kertekkel. Nagy volt a tisztaság mindenütt. A kaszárnyák közelében sátrak voltak, ahol a katonák most tartózkodtak.

A Földközi-tengert és a Vörös-tengert összekötő mesterséges víziúton, a Szuezi csatornán áthaladó hajók csoportja
(Forrás: https://www.raeth.ch/Postcards_Suez_Canal.htm )

Maga a csatorna oldalt homokkővel van borítva. A kiásott föld, illetve homok a parton van elhelyezve, ami sok helyen a kilátás rovására van. A csatorna 1869-ben épült, hossza 160 km., mélysége 9 m., szélessége 70-110 m. és 38 m. alul. Építési költsége 19.000.000 ₤. Szépek a csatorna mentén levő őrházak is. A nyugati oldalon vasút vezet. Különben mindkét oldalon, de főleg a keletin nagy a kopárság, puszta, homok és sivatag. A csatorna két tavon is megy keresztül. A csatorna keleti partján mindenütt hever még a sok drót, mely a megerősítési munkálatoknál a drótkerítésekből maradt vissza. Helyenkint megerősített állások is vannak, sőt nagy beton fedezéket is láttam.

A Szuezi-csatornát és az egyiptomi Port Said városát ábrázoló képeslap, a csatornán várakozó gőzhajókkal. A város Mohamed Szaíd egyiptomi pasa nevét viseli, aki a Szuezi csatorna, mint mesterséges víziút építkezését engedélyezte és támogatta.
(Forrás: https://www.flickr.com/photos/salemstatearchives/13778273415/in/photostream/ )

Jún. 29. Ma reggel 4 órakor érkeztünk Port-Said-ba. Itt a part mellett kötöttünk ki, de amit a városból magunk előtt látunk, nem nyújt semmi különös látványt. A vásárlás főleg a cigarettára szorítkozik, de ebből sem hoznak valami jó fajtákat. Van még gyenge dinnye és még rosszabb narancs és savanyú szőlő. Látszik, hogy most egyiknek sincs a szezonja. Legjobban esett a fehér kenyér, amit ettem, mert már rég nem ettem jó kenyeret. A vízen és húson kívül 500 tonna rizst is fölraknak. Sürgönyöztem a gyárnak.

Jún. 30. Ma reggel 7 órakor hagytuk el Port-Saidot. Csak akkor láttuk a város igazi terjedelmét. Hasonlít Szuezhez. Az afrikai parton fekszik. A város szélén láttuk Lesseps szobrát, aki a csatornát építette. Az idő itt a Földközi-tengeren nagyon kellemes, nincs meleg, fúj kissé a szél. Megkezdődött tehát az utolsó felvonás.

Lesseps bronzszobrát – Emmanuel Fremiet (1824‒1910) francia szobrász 7,5 méter magas művét – 1899. november 17-én állították fel a Port-Szaíd-i móló bejáratánál; kőtalapzattal kb. 16,9 méter magas volt. Jobb kezével a csatorna bejárata – és az ázsiai/keleti kereskedelmi utak – felé mutatott, bal kezében pedig a víziút térképét tartotta. A szobrot az 1956-os szuezi válság idején, amikor Gamal Abden-Nasszer (1918–1970) egyiptomi elnök államosította a csatornát, az egyiptomi nacionalisták december 24-én dinamittal felrobbantották és ledöntötték a talapzatáról. A szobrot az Association des Amis du Canal de Suez restauráltatta és jelenleg egy hajógyárban található Port Fouadban, Egyiptomban. A 9,4 méteres kőtalapzat a mai napig üresen áll Port-Szaíd kikötőjében, turistalátványosság.
(Forrás: https://www.flickr.com/photos/salemstatearchives/13778271875/in/photostream/ )

A Shunko-Maru útján naponkint déli 12 órakor eszközölt megfigyelések: (1 tengeri mérföld = 1.853 m.)

Kelt
Északi szélesség
Keleti hosszúság
Napi út
Összes út
Óránk. sebesség átlag
Napi átlagos hőmérsék
Szél erőssége
 
 
 
tengeri mérföldben
 
 
V/15.
40° 7′
131° 9′
156
156
10
 
1
16.
36° 37′
130° 6′
246
402
10.2
15.6
4
17.
33° 14′
127° 51′
233
635
9.7
 
5
18.
30° 6′
124° 38′
250
885
10.3
21.1
2
19.
26° 28′
121° 25′
253
1.138
10.5
21.7
 
20.
23° 58′
118° 26′
243
1.381
10
24.6
 
21.
21° 30′
115° 1′
243
1.624
10
30
 
22.
17° 40′
113° 58′
238
1.862
9.9
31
 
23.
14° 14′
112° 25′
225
2.087
9.3
30.8
 
24.
10° 58′
110° 25′
229
2.316
9.5
30.8
 
25.
7° 39′
108° 27′
230
2.541
9.5
30.8
 
26.
4° 17′
106° 15′
241
2.787
10
31.9
 
27.
1° 30′
103° 46′
270
3.057
10.3
31.1
 
28.
Singapure
29.
30.
31.
2° 48′
101° 7′
200
3.257
9.7
30.0
 
VI/1.
5° 10′
98°
235
3.492
9.7
30
 
2.
5° 58′
94° 16′
236
3.728
9.7
31.9
 
3.
5° 54′
90° 2′
253
3.981
10.5
30.8
 
4.
5° 33′
86° 45′
197
4.178
8.2
 
 
5.
5° 36′
83° 56′
168
4.346
6.9
 
 
6.
5° 37′
81° 28′
149
4.495
6.2
 
7
7.
6° 19′
78° 41′
174
4.669
7.2
30.8
 
8.
7° 5′
75° 27′
198
4.867
8.2
31.1
3
9.
8° 28′
72° 48′
179
5.046
7.4
30.6
5
10.
9° 7′
70° 31′
141
5.187
5.8
30.6
9
11.
9° 45′
68° 16′
139
5.326
5.8
31
8
12.
9° 55′
66° 30′
105
5.431
4.4
31
8
13.
9° 47′
64° 53′
96
5.527
4
31
6
14.
10° 24′
62° 48′
129
5.656
5.4
30
5
VI/15.
11° 6′
60° 41′
132
5.788
5.5
30
6
16.
11° 45′
58° 32′
132
5.920
5.5
30
5
17.
12° 38′
56° 38′
157
6.077
6.5
30
4
18.
13° 59′
55° 29′
151
6.228
6.3
29.6
5
19.
13° 08′
52° 56′
159
6.387
6.6
30
6
20.
12° 42′
49° 27′
213
6.600
8.8
32.2
5
21.
12° 29′
45° 32′
230
6.830
9.5
34.4
1
22.
14° 11′
42° 42′
234
7.064
9.7
35.6
 
23.
17° 11′
40° 37′
218
7.282
9
35
 
24.
20° 13′
38° 34′
216
7.498
9
32.2
 
25.
23° 4′
37° 5′
190
7.688
7.9
30.6
 
26.
25° 30′
35° 36′
168
7.856
7
28.3
 
27.
27° 59′
33° 31′
188
8.044
7.8
27.2
 
28.
30° 3′
33° 28′
114
8.158
8.5
Szuez
 
29.
30° 58′
33° 21′
87
8.245
Port Said
 
30.
31° 40′
31° 50′
39
8.284
8.1
27.8
 
VII/1.
32° 58′
28° 7′
204
8.488
8.4
27.2
 
2.
32° 32′
24° 32′
202
8.690
8.3
27.8
 
3.
36° 57′
21° 2′
226
8.916
9.3
28.3
 
4.
40° 17′
19°
223
9.139
9.2
26.7
 
5.
43° 12′
15° 48′
227
9.366
9.4
28.3
 
6.
45° 38′
13° 20′
199
9.565
 
Trieszt
 

A hazai sajtó fénykép híján címlap-rajzon mutatta be a közönségnek a várva várt foglyok leendő hazatérését egy japán hajó fedélzetén: Friss Ujság, 1920. január 1.

Széltáblázat. (Szél erőssége.)

0. Szélcsend

1. Zephir

2. Egészen gyönge szellő (Briese.)

3. Gyönge szellő.

4. Mérsékelt szellő.

5. Élénk szellő.

6. Erős szellő. (streng.)

7. Mérsékelt szél.

8. Elénk szél. (frisch.)

9. Erős szél (streng.)

10. Nagy szél (stark)

11. Zivatar. (Sturm.)

12. Orkán.

Júl. 2. Ma egész nap Kréta szigete mellett mentünk el. Hegyes kopár vidéket lehetett látni, 2 magasabb hegység tetején egyes szakadékokban még havat lehetett látni. A tenger elég csendes és az idő kellemesen hűvös.

Júl. 5. Holnap végre elérjük Triesztet és ha fel akarnám jegyezni, hogy mily érzelmekkel közeledem a hosszú távollét után az otthonhoz, úgy csak azt mondhatom, hogy egy nagy bizonytalanság áll előttem. 1917 óta nincs hírem, hogy ennélfogva szüntelen csak arra gondolok, hogy hogy is fogom viszontlátni édeseimet és a míg erre nézve nem lesznek megnyugtató híreim, azt hiszem, hogy addig nem is fogok tudni igazán örülni a hazaérkezésemnek.

Júl. 6. Ma d. e. 10 órakor érkezünk meg Triesztbe. A bizottság, mely 2 tagból állott, már itt várt bennünket. A hajóra még azzal a hírrel jött az egyikük, hogy az osztrákok a Magyarország ellen indított bojkott miatt nehézséget akarnak gördíteni a területükön való átmenet elé, amennyiben mindaddig nem akarnak mozdonyt adni, míg Magyarországtól a szükséges szenet nem kapják meg. Később azonban, amint kikötöttünk, már azt hallottuk, hogy az ügy el lett intézve.

Júl. 7. D. e. 10 órakor indultunk el a vonattal a trieszti hajóállomásról, de 12 óra lett, amíg végre elhagyhattuk a várost. További útirány volt Monfalcone, Görz, Udine. Az egyes városokban erősen lehetett látni a háború okozta károkat.

Júl. 8. Reggel indultunk el Tarvisból, majd a következő városokon mentünk át: Villach, Feldkirchen, St.-Veit, Judenburg-Zeltweg-Leoben. Élveztük a szép vidéket és a hazai kosztot, amit magyar emberek főznek a vonaton.

Nagyságos Roób Józsefné úrnőnek Diósgyőri Vasgyár Borsod m.

Feladó: Roób József hadnagy Inota (Veszprém m.)

Édes jó Iduskám! E sorokat már a vonatról írom. Most utazunk Ausztrián át és holnap reggel reméljük elérni a magyar határt, ahol Szt.Gotthárdon állítólag ünnepélyes fogadtatásban lesz részünk. Innen azután Inotára visznek bennünket a táborba, ahol – amint mondják – még nyolcz napot kell töltenünk. Nincs azonban kizárva, hogy e 8 napot esetleg 3-ra csökkentik, miután megbetegedés egész hosszú utunk alatt egyáltalán nem fordult elő. Ily módon remélhető, hogy f. hó 15-20-ka körül fogok Dgy.-be érkezni. A pontos megérkezésemet az útról lehetőleg meg fogom sürgönyözni. Nem ismerem ugyan a szándékodat és nem is akarnám elrontani esetleg az örömödet, de a magam részéről legjobbnak tartanám, ha nem utaznál elém, hanem legföljebb a miskolczi pályaudvaron várnál édes gyermekeinkkel együtt. Ellenben értesíts e sorok vétele után azonnal sürgönyileg hogylétetek felől, mert hisz 1917. óta nincs hírem Rólatok. A most már közeli viszontlátás reményében csókol benneteket szerető Józsid

1920. VII/8.

Roób József utolsó hadifogoly-lapját már hazafelé adta postára. – A Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal által kiadott magyar-francia-orosz feliratú Vöröskeresztes levelezőlap hadifoglyok részére – ennek megfelelően a katonai rang, alakulat és a Serbie kifejezés ceruzával át van húzva a címzésben. Zöld ceruzás kézi cenzúra („C”), piros portómentesítő bélyegzés, valamint elmosódott érkezési bélyegzés: 1920. július 10.
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.38/KE)

Júl. 9. Reggel Bruck a /M. állomáson voltunk, délben pedig Grácban. Mindkét helyen meglehetős hosszú várakozás. Este 8h 20’-kor értük el a magyar határt, majd Szt.-Gotthárd állomáson volt az első nagyobb ünnepélyes fogadtatás és megvendégelés. Itt voltunk 12 óráig.

A hazai sajtó országszerte hírt adott a hazatérők első csoportjáról, a fogadtatásról. Nagy igény lett volna rá, hogy a hazatérők teljes névsorát is közzétegyék, de erre csak a Budapesti Hírlap és a Pesti Napló vállalkozott: Az Ujság az „inséges papirviszonyokra” hivatkozva az Inotára érkezés idején elállt ettől, viszont a Friss Ujság 1920. július 2-i, 11-i és 16-i számában folyamatosan tájékoztatta a hazatérés stációiról olvasóit.

Júl. 10. Reggel 8-kor értünk Szombathelyre, hol szintén nagy fogadtatás és vendégelés volt. Ezután a nap folyamán még a következő helyeken volt fogadtatás és vendégelés: Sárvár, Celldömök, Devecser és Jutas. Ez utóbbi helyen várt a honvédelmi miniszter kiküldöttje is, ki a későn kapott értesítés folytán nem tudott egészen a határra jönni, amint az tervezve volt. Igazán nagyon kedvesen érintett az őszinte öröm eme megnyilvánulása. Emellett persze sok szomorú dolgot is kellett hallanom hazánk sorsáról.

Júl. 11. Ma reggel szálltunk ki a vonatból Inota állomáson és mentünk az itt levő táborba. Elhelyezés és koszt jó. Ma d. u. fürdés és fertőtlenítés volt. Nagyon várok már valami értesítést Iduskámtól, mert amíg az nem jön meg, nem leszek teljesen nyugodt.

Júl. 12. fertőtlenítés.

Júl. 14. D. e. meglepett látogatásával Lipót. Nagyon megörültem neki. Ugyancsak d. e. kivitték poggyászunkat az inotai állomásra, mert úgy volt, hogy d. u. elutazunk, de ebből nem lett semmi, hanem d. u. elvitték a csomagunkat a várpalotai állomásra, ahol az éjszakát is töltöttük a vasúti kocsiban. Szerencsére Lipót délben elment a személyvonattal.

Júl. 15. Ma reggel 8 óra tájban indultunk el a várpalotai állomásról. D. e. 9‒11 óra között Székesfehérvárott nagy fogadtatás volt. Itt gr. Károlyi József főispán fogadott. D. u. 4 óra tájban Budapestre értünk, ahol különösen díszes volt a fogadtatás. Itt volt Horthy Miklós kormányzó úr is. Soós honvédelmi miniszter tartotta a fogadó beszédet. Még más miniszterek is voltak itt.

A kor híres fotográfusa, Müllner János (1870–1925) természetesen több fényképen is megörökítette a budapesti eseményt, amelyek közül Tolnai Világlapja 1920. augusztus 1-jén két felvételt is felhasznált.

Este fölkerestem Bandit a Rókus-kórházban és utána vele vacsoráltam. A hadifogoly gyűjtőotthonban voltam megszállva.

Júl. 16. Reggel 9 órakor indultam el Budapestről. Végre az utolsó részlete az útnak. D. u. 3h 25’-kor érkezés Miskolcra.

A saját pénzen hazatért katonák 1924-ben próbapert indítottak az állammal szemben, hogy a családjuk által megelőlegezett összeget visszakapják – megnyerték. Az ezt követő, elhúzódó monstre-per 1927 decemberében bírósági megegyezéssel ért véget: az érintett 239 volt hadifogoly 90 dollárt kapott a kincstártól. A sajtó rendszeresen hírt adott az ügy állásáról: a próbaper megnyeréséről pl. Az Ujság 1924. október 17-i száma, lezárulásáról a Pesti Napló 1927. december 14-én a 6. oldalon számolt be.