Írások dr. Walter Géza harctéri naplójából ‒ 5. rész

Dr. Walter Géza budapesti 1-es honvédek között átélt harctéri élményeinek többsége a Doberdó-fennsíkon, a Monte San Michelén játszódik. A mai részben egy furfangos felderítés történetét ismerhetjük meg.

Monte San Michele, 1916. január.

Feltűnt, hogy sokat fészkelődik a talián. Vagy támadásra készül, vagy felváltás volt odaát. Pár nap múlva a következő parancsot továbbítják századról-századra:

»Az olaszoknál váltás volt. Fontos, hogy megtudjuk, milyen számú az új olasz megszálló ezred. Önkéntes jelentkezőkből járőr alakuljon és próbáljon egy olasz foglyot behozni legalább is egy olasz sapkát. A sapkán rajta van az ezred száma Csak önkéntes jelentkezők mehetnek. Eredmény esetén a járőr tagjai kis ezüst vitézségi érmet és kétheti szabadságot kapnak.«

Mosolyogtam a dolgon. Hogy képzelik azt ott hátul. Behozni egy foglyot, vagy sapkát, nem könnyű dolog az. 50-60 lépés mindössze a távolság a két rajvonal között és itt a megszálló ezred, mint ilyen óvatos és vigyáz. Szitává lövik, aki kimerészkedik. Kötelességszerűen kihirdettem a parancsot, az emberek vállat vontak és nem mozdult senki. Igazuk is van.

Este küldönc jött értem, hívat a zászlóaljparancsnok Bartóffy százados.

— Na, mit szólsz a parancshoz, nem volna kedved?

— Nem bizony!

— Miért?

— Mert még élni szeretnék egy kicsit. Őrültség most kimenni. A talján éber, minden neszre felfigyel és lő. Halál fia, aki kimozdul.

Magyarázza a dolgot Bartóffy és erősen kapacitál. Egész haditervet dolgoz ki a kaverna mélyén, amit nekem kellene végrehajtani. Van eszembe!

Végre azt mondja:

— Talán félsz?

— Százados úr! Parancsra kimegyek, de önként nem!

— Nem lehet, csak önként jelentkezők mehetnek ki és kapacitál erősen.

Hirtelen egy gondolat rebben át a fejemen villámsebesen.

— Elég lesz egy olasz sapka is?

— Sapka, vagy fogoly mindegy.

— Százados úr! Kimegyek és reggelre hozom a sapkát!

Boldogan ölel át Bartóffy százados és jelenti telefonon a hadosztálynak, hogy van már önkéntes jelentkező.

Megyek vissza a századomhoz, szólítom Csontos Imre tizedest. — Meghagyom neki, szedje össze azt a hat embert, kiket ismételten, de hasztalan terjesztettem fel kitüntetésre. Várjanak, míg visszajövök.

Csontos Imre már szakaszvezetőként.
(Forrás: Magyar hősök 1914‒1916.)

Én meg lesietek a III. zászlóaljhoz és megkeresem Strazimir Milán zászlóst. Fiuméban végezte a gimnáziumot, kitűnően beszél olaszul.

— Te Milus fordítsd le nekem olaszra a következőket:

»Kedves Bajtárs!

Szabadságra megyek. Szeretnék a kisfiamnak valami harctéri emléket hazavinni. Tudod mit? Itt van az én sapkám, dob vissza cserébe a te sapkádat! ÖIel Balogh István honvéd.«

Strazimir megérti a dolgot, nagyot kacag. És már írja is az olasz szöveget:

— Igazad van testvér!

Cara mia Amico!

Megyek vissza az emberekhez, közlöm velük halálos titoktartás terhe alatt a tervemet. Becsavarom a levelet egy honvédsapkába, egy darab követ kötök hozzá és megindulunk. Avizálom jobbra, balra, hogy járőrbe megyünk, ne lőjenek.

Megvárom éjfél elmúlását és felhúzódom a hat emberrel a Csücsökbe. Rajvonalunk a 11. Bienében egy erős kiugrót képez az olasz felé, ezt kereszteltük el Csücsöknek. Veszedelmes hely, itt a két rajvonal között csak 25—30 lépés a távolság, minden szó áthallatszik.

 A m. kir. budapesti 1. honvéd gyalogezred állásai a Monte San Michelén 1916 tavaszán. A vázlat bal oldalán jól látható az események helyszíne, a 11. védőszakaszban a kiugró „csücsök”.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, II.166, M. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály iratai.)

Átkiáltok halkan az olasz rajvonalba: Attandi! Figyeljetek! — Odaát elnémul a szó, halálos csend. Most előveszem a kipreparált sapkát és behajítom az olasz állásba. Visszafojtott lélegzettel figyelünk a szívünk a torkunkban ver.

Egyszerre kacagás és futkosás odaát. Attandit súgják az olasz rajvonalból, nyomban utána repül valami sötét tárgy felénk. Megvárom a robbanási időt, majd odarohanok és felkapom: olasz sapka, egy levéllel egy citromhoz csavarva.

Megparancsolom az embereknek hogy tüzeljenek, ahogyan csak tudnak, hadd higyjék azt, hogy micsoda fene nagy harcban vagyunk. A tüzelést viszonozzák az olaszok, majd átveszi az egész frontszakasz és másfél órás félelmes, egyben ártalmatlan puskatűz-harc remegteti az éjszakát.

Repró olasz tábori sapka ezredszámmal.
(Forrás: https://www.warmilitaria.it)

Megvárom, míg csillapodik a tüzelés és rohanok Strazimir zászlóshoz. Már türelmetlenül vár. Olvassa az olasz levelet:

»Kedves Bajtárs!

Itt küldöm a sapkámat, add át a kisfiadnak és csókold meg helyettem is. Mulass jól odahaza és tudod mit? Maradj otthon! Ne gyere vissza! Ölel és csókol, Beppo Lazart.«

És ott van az olasz sapka, rajta az annyira óhajtott ezredszám: 312.

Viszem a sapkát Bartóffynak és jelentem, hogy Csontos tizedes ment ki hat emberrel, a fogoly útközben megszökött, de a sapkát elhozták, itt van!

Harmadnap Csontos tizedes 6 emberével szabadságra ment, — két hét múlva ezredparancsban jelent meg a kitüntetésük. Megérdemelték.