Jelvénykutatás és frontkutatás a tolmeini hídfőben

A cím rögtön magyarázatot igényel. A Nagy Háború osztrák-magyar sapkajelvényeit gyűjtöm. Sok szép jelvény van, aminek a jelentését nem könnyű megfejteni. Érdekes elfoglaltság ezeket a feledésbe merült jelentéseket, helyeket az eredeti helyszíneket bejárva kideríteni. ‒ Szanyi Miklós olvasónk újabb írása. Nem nevezném magamat „csatatérkutatónak”, de azért, ha módom van rá, mert olyan helyen nyaralok, megnézem […]

„Eresztenének bennünket haza…”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 19. rész 1878 októberében az okkupációs harcok ugyan véget értek, a gyakorlatozás azonban nem. Hősünk töretlenül elégedetlen az ellátmánnyal, mert amíg a legénység fél adag kenyeret kap, addig a tisztek minden nap libacombot esznek. Néhány évfolyamot leszerel a hadvezetés, de az övé nincs közöttük. Sófalvy egészsége megromlik, […]

Felhívás egyetemisták részére a Roberto Visintin nevét viselő ösztöndíjra – 2025

A Roberto Visintin nevét viselő ösztöndíj magyarországi kuratóriuma pályázatot hirdet egyetemisták részére. Az ösztöndíjra pályázni első világháborús és/vagy olasz vonatkozású, 19–20. századi témával foglalkozó, elsődleges forrásokon alapuló, magyar vagy olasz nyelvű szakdolgozatokkal, lektorált tanulmánnyal lehet. (Lektorált tanulmányt abban az esetben tudunk befogadni, amennyiben a beadója hallgatói jogviszonyban áll, mivel a felhívás kizárólag egyetemistáknak szól.) A […]

A gorlicei áttörés

110 éve történt! 1915 elejére az Osztrák–Magyar Monarchia óriási erőfeszítésekkel ugyan, de megállította az orosz gőzhengert, átütő sikert azonban nem tudott elérni. A pozitív fordulat eléréséhez Conrad vezérkari főnök kénytelen volt német kollégája, Falkenhayn segítségét kérni. 1915. májusában a német hadsereggel közösen indított gorlicei offenzíva végre áttörést hozott a galíciai fronton. A második háborús esztendőt […]

Egy majdnem repülős története

Schmidt Pál zentai gimnazista egyéves önkéntesként a háború végén Szegedre vonult be gyalogosnak. A frontszolgálatot elkerülendő jelentkezett a repülősökhöz, ahol együtt szolgált Páger Antallal, a későbbi színészfejedelemmel… Schmidt Pál Schmidt Fülöp református vallású gimnáziumi tanár és az ágostai evangélikus hitvallású Papp Erzsébet legidősebb gyermekeként, 1899. november 4-én született Kiskunhalason. Apja vallását örökölte, a református gyülekezetben […]

„Ez a mai marsch volt az utolsó…”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 18. rész 1878 októberében hősünk megpróbáltatásai véget értek. A harcok lassan elcsendesedtek Bosznia-Hercegovina területén, az okkupáció véget ért. Sófalvyra és bajtársaira még egy utolsó nagy menetelés vár Travnik felé, amely során faluról falura vezet az útjuk. Hősünk gyönyörködhet a tamburazenében és egy kitüntetésátadási ünnepségnek is tanúja lesz. […]

„Kihűlt pokolban”

Lukachich Géza emlékútjai az Isonzó mentén – 2. rész Lukachich Géza tábornok 1925 tavaszán maganemberkét látogatott el Olaszországba, ahol végiglátogatta az Isonzó mentén egykor megvívott, általa vezetett harcok helyszíneit. A tábornok tíz évvel később, 1935 nyarán, immár a NYUKOSZ hivatalos delegációjának vezetőjeként tért vissza az egykori olasz hadszíntérre. A látogatásról a korabeli lapok is beszámoltak. […]

„Bosnia occupatioja bevégeztetett”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 17. rész 1878. szeptember 28-án folytatódik Livno ostroma. A helyőrség azonban hamarosan megadja magát. A hadosztály dísszemlét tart a siker örömére. Hősünk pár napnyi pihenőjük alatt tanúja és krónikása lesz egy újabb kivégzésnek. Mikor már azt hinnék, hogy Dalmácia felé végre haza juthatnak újabb menetelés vár rájuk […]

„Kő kövön nem maradt…”

Lukachich Géza emlékútjai az Isonzó mentén – 1. rész Napjainkban egyre többen keresik fel az első világháború harcainak emlékhelyeit, útjukkal tiszteletüket kifejezve azok emlékének, akik ott harcoltak. Ez azonban nem újkeletű dolog, mert amint a lehetőségek megengedték, már a két világháború között egyre többen látogatták meg az egykori harcmezőket, sok esetben így emlékezve elesett bajtársaikra. […]

„Semmi reményem nem volt…”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 16. rész 1878. szeptember 23-án a menetelés folytatódik Livno felé. Hősünknek meg kell küzdenie Bosznia hegyes vidékével. A bosnyák városhoz közeledve rajta is elhatalmasodik a félelem és a reménytelenség, s megírja a végrendeletét, amelyben meghatározza, hogyha elesne, a naplóját ki juttassa vissza a családjának. Szeptember 27-én ők […]

Wulff Olaf hazatér

2025. május 21-én, a Honvédelem Napján teljes katonai díszpompával temetik újra a norvég származású Wulff Olaf magyar vezérfőkapitányt, aki az első világháború idején sorhajóhadnagyként a Száva belgrádi aknazárjának az áttörésével kiérdemelte a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét. A tengerésztiszt élete később is bővelkedett a fordulatokban. Wulff Olaf, teljes nevén Wulff Olaf Richárd 1877. február 8-án […]

„Livnónál nem hiszi, hogy pimasz fejét ott ne hagyja”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 15. rész Hősünk alakulata 1878. szeptember 18-án Fojnicára ér, ahol ferences szerzetesek köszöntik őket. Innen úttalan utakon indulnak tovább nyugat felé. Útközben el is tévednek. Néhol a víz hiánya, máshol meg a bősége kínozza őket. A Bistrica folyó völgyébe érve gyönyörű tájon haladnak tovább Livnó felé. Gornji […]

„Meghalt a hazáért Bileknél”

A nagykanizsai Lustig József története Régóta foglalkoztat a nagykanizsai születésű, s a hercegovinai Bileken, a helyiek nyelvén Bilećán hősi halált halt és helyben, majd szülővárosában is eltemetett, zsidó származású egyéves önkéntes őrvezető különleges története. Lustig József a nagyváradi 37/IV. zászlóaljban szolgált, amelyikben dr. Kemény Gyula ezredorvos is. A blogunkról jól ismert doktor 1914. szeptember 19-én […]

„Isten tőled Seralyevó”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 14. rész 1878. szeptember 14-én hősünk a már megszokott tejrekvirálás közben konfliktusba keveredik az őt kevésbé szívélyesen kiszolgáló helyiekkel, majd egy csapat fegyveres bosnyákot vesz észre. A csoport hatalmas termetű tagjainak az igazoltatása után újra a borzalmas minőségű kosztról olvashatunk. Szeptember 16-án végre elhagyhatják Szarajevót, de az […]

Legfrissebb hozzászólások

@Pintér Tamás // 2025.06.14. 15:06„Eresztenének bennünket haza…”

Eddig nyomtatásban még sehol. Érdekelné könyv formában is?

@NAGYZS11@GMAIL.COM // 2025.06.11. 23:06„Eresztenének bennünket haza…”

Jó napot, hol jelent meg nyomtaasban a visszaemlékezés?

@Szőts Zoltán Oszkár // 2025.06.07. 15:06Nők a fronton – a Monarchia ápolónőiről

Kedves Zoltán, köszönöm az elismerő szavakat. Ami a kérdést illeti: ha jól emlékszem, akkor ezt a cikket a hivatkozott ápolónői kiskönyv alapján írtam annak idején, és ebben volt a jogszabályi hivatkozás. A jogszabályt magát nem olvastam. A dokumentum az OSZK állományához tartozik, így ott lehet az eredetijét megnézni. A jogszabályt a Kriegsministerium rendeletei között keresném németül, ha frissiben el kellene olvasnom.

@Zoltan Molnar // 2025.06.07. 13:06Nők a fronton – a Monarchia ápolónőiről

Tisztelt Szerző! Kiváló cikk, olvasmányos, mégis rendkívül informatív. A nők szerepét kutatom az első világháborúval kapcsolatosan, a doktori disszertációmhoz tanulmányoznom kellene a tanulmányban szereplő:császári és királyi hadügyminisztérium 1915. évi 29445/14. számú rendeletét. Esetleg hozzáférhető valahol? Nagyon szépen köszönöm!

@Bálint Ferenc // 2025.06.05. 08:06Honvéd őrmester díszruhában

Örömmel jelenthetem, hogy a véletlennek köszönhetően sikerült azonosítani a képen látható katonát. A későbbiekben ugyanis szerzett egy I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet is, így vitézzé avatták, ugyanez a képe szerepel a Vitézek Albumában. Fehér János őrmester és valóban nem a 19., hanem a 17. honvéd gyalogezredben szolgált, Osztopánban született.

@Stencinger Norbert // 2025.06.01. 12:06„Kihűlt pokolban”

Kedves Levente! Igen, Dr. Nyáry Miklós fényképekkel illusztrálva írt az útról "Zarándok-út a Monte San Michelére" címmel az 1-es honvédek emlékalbumában. Egy, 1936-ban szintén a Monte San Michelén tett látogatásról olvashatunk megható sorokat a 17-esek emlékalbumában "20. év után" címmel.