Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 20. rész
1916 júliusában a tiszti csoport az erdei kolostor és környéke lakhatóbbá tételén fáradozik, Roób József vaságyat és matracot vásárol magának, a hidegebb időjárás miatt már korábban befűtenek. Fényképet, csomagot kap otthonról, de hangulata csak átmenetileg javul, mert a hústalan napok bevezetése őket is érinti, s ijesztő híreket hall: komolyabb lázongásokról szólnak a beszámolók. Augusztus végén hírét veszik, hogy Románia is hadat üzent a Monarchiának, s aggódhat, tehetetlenül: vajon veszélyben van-e kis családja?
ВЕНГРІЯ – Hongrie
Frau Ida Roób Resiczabánya Krassó-Szörény m.
Feladó: Leutnant Josef Roób Gruppe A.
Tobolsk, 1916. VI/25.
Meine liebe gute Iduska! Ich habe die 50.- R. dankend erhalten und habe mir auf das hinauf ein eisernes Bett mit Matrazze um 15.- R. gekauft. Sei so gut, sende mir jetzt aber kein Geld mehr, nur wenn ich verlangen werde, da ich genügend habe. Zu leichterer Beförderung der Postkarten, sei so gut nach ausser der üblichen Adresse unten auf den Karten auf die zwei starken Striche unterhalb der russischen Anschrift die folgenden zwei Wörter hinzufügen: Тобоьск Сибирь. (Tobolsk, Sibirien) Viele Küsse von Deinen Józsi
Bin gesund.
Kedves jó Iduskám! Köszönettel megkaptam az 50 rubelt, és vettem magamnak belőle egy vaságyat matraccal 15 rubelért. Légy oly kedves, most már ne küldj nekem több pénzt, csak ha kérem, mert elegendő van nálam. A levelezőlapok könnyebb kézbesítése érdekében kérlek, légy olyan kedves, és a képeslapok alján szokásos címzésen kívül az orosz cím alatti két vastag vonalhoz a következő két szót írd be: Тобоьск Сибирь (Tobolszk, Szibéria). Sok csók Józsidtól. Egészséges vagyok.
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.30/KE)
ВЕНГРІЯ – Hongrie
Frau Ida Roób Resiczabánya Krassó-Szörény m.
Leutnant Josef Roób Gruppe A.
Tobolsk, 1916. VI. 29.
Meine liebe gute Iduska! ich bin gesund und verbringe den einen Tag so wie den anderen. Meine Haupttätigkeit ist meine Gesundheit zu bewahren und die Zeit trachten irgendwie zu verbringen. Ich hätte nie gedacht, dass das Nichtsthuen eine solche schwere Sache ist. Und wir müssen uns noch immer weitere Kraft sammeln um Geduld zu haben, da das erwartete End noch immer nicht sichtbar wird. Ich küsse Dich und unsere lieben Kinder sehr vielmal und verbleibe dein dich liebender Józsi
Kedves, jó Iduska! Egészséges vagyok, és minden napomat ugyanúgy töltöm. Fő tevékenységem az egészségem megőrzése és az időt igyekszem valamilyen módon eltölteni. Soha nem gondoltam volna, hogy a semmittevés ilyen nehéz dolog. És még mindig további erőt kell gyűjtenünk, hogy türelmesek legyünk, mivel a várt vég még mindig nem látszik. Nagyon sokszor csókollak Téged és kedves gyermekeinket és maradok a Te szerető Józsid
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.30/KE)
Júl. 15. Tegnap előtt itt volt a tobolski katonai helyőrség parancsnoka (nacsalnik) és Szubotin, de be sem jöttek a szobákba, hanem azonnal visszamentek. Ma újra itt voltak egy orosz generális kíséretében és végigjárták az összes lakásokat. Kívánságaink is előlettek nekik adva, de választ nem adtak egyelőre reájuk. Az a benyomásunk azonban, hogy legalább többeket nem fognak már idehozni.
Tegnap kellemes meglepetésben részesített édes Iduskám, miután egy nagy fotográfiát küldött bizonyára születésnapi ajándékul. Most állandóan e kedves képben gyönyörködöm.
Júl. 23. Amint előre látható volt, az orosz generális elé terjesztett kívánságainkra választ sem kaptunk. Tény azonban, hogy több tisztet nem hoztak ide, úgyhogy most összesen kb. 160-an vagyunk (és kb. 40 legény). Állandóan folyik a nagy berendezkedés. Egyesek tüllből nyárilakokat, tornaberendezéseket és egyéb sporthelyeket készítenek, míg mások szobáikat vakolják, meszelik avagy kutat ásnak. Eddig ugyanis csak a tó vizét lehetett inni, most azonban egy a tó mellett levő forrást tisztítottunk ki és képeztünk ki kúttá. A hozzávezető utat is magunk csináljuk, mi célból naponkint átlag tízen mindig közmunkákra vannak kirendelve. Legényeink egyrészt rendes munkájukkal vannak egész nap elfoglalva, másrészt mind többé-kevésbé nyomorék.
Tegnap szobánkban is nagyobb szabású takarítást csináltunk. Bekentünk minden lyukat, hézagot gipszszel és azután kimeszeltük újra a szobát. Ezt is most csináltuk először életünkben. Jó, hogy legényünk legalább a mosást elvégzi, mert egyesek még maguk mosnak is. Csak állandó és folytonos tisztogatással tudunk a sok rovar ellen védekezni.
A vállalkozónak, ki az első és nagyobb rendbehozási munkálatokat végezte kb. ezerötszáz (1500.R) rubelt fizettünk a közpénzből, míg egyesek még most is a saját külön költségünkön dolgoztatnak vele, csakhogy annyira-mennyire lakhatóvá tegyék lakásaikat.
Azonkívül a vízhordáshoz és a városban való bevásárlásokhoz vettünk 3 lovat is és a szükséges szekereket és fölszerelést. Mindegyik menage-majer hetenkint egyszer mehet be Tobolskba bevásárolni.
Mindenki a télre rendezkedik, az ezidei hazamenetelben senki sem bízik úgyszólván. Pedig mily szomorú az, mikor már remélleni sem tudunk. E napokban kaptam Iduskám értesítését előléptetésemet illetőleg, mi nagyon megnyugtat, mert gyakran aggódtam már amiatt, hogy távollétem miatt esetleg elmaradok.
Júl. 24. Tegnap d. u. kiszökött Szlovig és Hangonyi eprészni, de az őrség észrevette őket, mire összeszámláltak bennünket, miközben szóváltás támadt Laky és Jaksics között, mely ügyből kifolyólag most egy egész sereg provokálás történt. A két szökevény visszajött és büntetésül 7 napra be lettek zárva Tobolskban; mi pedig most este 9 órakor szintén megleszünk számlálva naponkint, micélból az udvaron kell sorakoznuk.
Júl. 31. Nehány szó az időjárásról. Míg tavaly nyáron sokszor szenvedtünk a nagy hőség miatt, addig ez idén alig van nehány melegebb napunk. Most napok óta szinte fázunk, csak épp hogy nem fűtünk. Éjjel zárt ablakok mellett is két pokróczczal kell takarózni, már t. i. akinek van; másnál meg a köpeny helyettesíti a második pokróczot.
Az orosz fronton még mindig folynak a nagy harczok; sok fogolylyal, de kevés eredménynyel. Reméllem, hogy a jövő tél folyamán, mégiscsak véget ér egyszer e nagy embermészárlás. Mindinkább megnyilvánul a publikumnál mindenütt a béke utáni vágy.
Aug. 8. Tegnap újra nagy motozás volt. ½ 11 órakor d. e. váratlanul megjelent két orosz tiszt kb. 30 katonával, gyorsan körülfogták az összes épületeket és ellepték a folyosókat és szobákat, ahol az ablakokat is be kellett zárni és mindnyájunknak szótlanul a saját helyünkön kellett lennünk. Elég alaposan dolgoztak ezúttal, az én podgyászomat ennél alaposabban még sohasem kutatták át. A motozás este ½ 6 óráig tartott. Úgy látszik főleg irományokat kerestek. Tőlem nem vettek el semmit, voltak azonban egyesek, akiktől némi apróságokat elszedtek, sőt Geisinger alezredestől állítólag 400 K.-t és 100 R.-t is elvettek, miután a kályhába dugta azokat. Mi általában meg voltunk elégedve az eredménynyel, mert sokkal többet is szedhettek volna el.
Aug. 16. A vett értesülések szerint Turkesztánban nagyobb szabású zavargások. Irkudzban a föllázadt lakosság állítólag megölte a kormányzót és még nehány főhivatalnokot, Krasznojarszkban állítólag szintén észlelhető valami forrongásféle. Úgy látszik ez események behatása következtében rendelték el most általánosan, hogy fogolytiszt egyáltalán nem mehet többé a városba bevásárolni sem. Azonkívül érvénybe lépett tegnap óta itt is az a kormányrendelet, mely szerint a hét 4 napján: kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken nem szabad seholsem semmiféle húst vagy hússzerűt árusítani. Megkezdtük hát mi is a böjtölést, kérdés azonban, vajon állhatatosak fognak-e maradni e rendelet végrehajtásában, mi elég kellemetlen lenne, mert zöldség híján a hús itt a főeledelt képezte; legalább nekünk. No de majd csak elbírjuk ezt is, Przemyslben is a végén kezdtünk éhezni, reméljük, hogy most is vég felé, még pedig a háború vége felé közeledünk. Igazán elég volna már. Mostanáig legalább egészségünk biztosítva volt, de most már az esetleges hiányos étkezés folytán ez is könnyen veszélyeztetve lehet.
Aug. 24. Ma beoltott az orvos tífusz ellen. Csupán óvintézkedésből történt, főleg az annak idején történő hazamenetelre való tekintetből. Aránylag kevesen is oltattuk be magunkat.
A böjtös napokkal is meg vagyunk valahogy. Múlt héten még négy nap nem ettünk húst, e héten már csak kettőn. A városba való bemenetel is kezd lassan újra szokásba jönni. Itt is, úgy látszik, minden csoda csak három napig tart. Kiadják a legszigorúbb rendeleteket és idővel azután lassankint kihull a méregfoguk. Múlt vasárnap magam is voltam Tobolskban fürdés czéljából, pechünkre azonban zárva volt a fürdő és így kénytelenek voltunk visszafordulni. Egyesek gyalog mentek be. Mi szekéren mentünk, de az meg úgy összerázott, hogy nem kérek többet belőle.
Egész aug. kellemetlenül hűvös volt, foly[ton] fázunk; a fák levelei már is sárgulnak. Ez idén alig volt itt nyár, már is érezzük a borzalmasan hosszú tél gyors közeledtét. Csak azt ne kellene még egészen itt eltölteni. Emmuskám szerencsés megoperálásáról e napokban kapott értesítés nagyon megnyugtatott.
Aug. 25. Az állandó kellemetlen hideg következtében megkezdtük általánosan a szobák fűtését.
Aug. 29. Miután úgy érzem, hogy az egyhangú franczia tanulás amúgy is folyton fokozódó idegességemet csak méginkább növeli, elhatároztam, hogy ezt redukálom és egyelőre csupán franczia újságok olvasására szorítkozom. Emellett azonban változatosság kedvéért gyorsírásra adtam magam és a mai első leczkén minden egyes a ( ) és l ( )-nél sokszor megemlegetem édes fiam ama egykori mondását: édes apám! te nem is hiszed, hogy mily nehéz az a pont (.).
D. u. egy a tisztiszolgák elszállásolása tárgyában összehívott tisztigyűlésen annyira viharzottak az ilyenkor amúgy is rendszerint izgulni szokott kedélyek, hogy az ezredes otthagyta az egész gyűlést kijelentvén, hogy ily körülmények között ő nem hajlandó tisztigyűlést vezetni. Az ily módon fölizgatott kedélyekre mindennél sokkal lesújtóbban hatott az a hír, hogy Románia megüzente a háborút a monarchiának. A háború eleje óta űzött kétszínű játéka folytán nem érintett ugyan váratlanul ez utolsó ellenségünknek is ellenünk való föllépése, mindazonáltal aggodalommal tölt el mindnyájunkat első sorban bennünket, magyarokat érdeklő eme újabb hadüzenet. Vajon elbírjuk-e még ezt is, kérdezgetjük egymástól. Már eddig is csodákat kellett művelnünk, hogy ellenségeink számbeli túlsúlyával szembeszállhassunk; fejlett iparunk és technikánk segélyével azonban sikerült nemcsak megvédünk magunkat, hanem még jelentékeny területet is meghódítanunk. Remélem és erős a bizalmam, hogy elbírjuk még utolsó és legellenszenvesebb ellenfelünket is és annál nagyobb dicsőséggel és megnyugvással fogjuk majdan befejezni ez óriási háborút. A magyarok Istene legyünk velünk!
Szept. 4. Édes aranyos jó Iduskám ismét meglepett egy csomaggal. Végtelenül jól esik e kedves figyelem e végtelen távolban. A sivár hadifogság undoritó egyhangúságba jóleső melegérzést lövell az igazi őszinte szeretet eme fénysugara, mely már a ládikó czímzéséről ragyog felém. Ez is édes jó feleségem kezeírása; talán bizony azért, mert ha már levelet nem lehet a csomaggal küldeni, legalább erről érezzem, hogy mily szerető kezek küldik azt nekem. Tartalma ugyan részben meg volt dézsmálva, de hisz nem is az a legfontosabb; ami nekem a legdrágább, a belőle kisugárzó szeretet, azt nem veheti el még a legkörmönfontabb tolvaj sem.
Megzavarta azonban örömömet egyrészt ama aggodalmam, vajon biztonságban vannak-e édeseim, vajon elmentek-e már Resiczáról, másrészt az ép most érkezett kellemetlen hadi hírek, melyek szerint a románok Orsovát támadják és Petrozsényt, Brassót Kézdivásárhelyt elfoglalták. Bármennyire is bízom édes Iduskám előrelátásában és gondosságában, teljesen megnyugodva mégis csak akkor leszek, ha erre nézve értesítést fogok kapni, mi a most megzavart postai közlekedés folytán szintén nem egyhamar várható. No de bízzunk, hisz – sajnos – mást most úgy sem tehetek.
Szept. 12. Ma reggel virradóra Pongrácz szdos a kórházban meghalt. Már régebb idő óta nem akart enni, miértis mesterségesen kellett táplálni. Otthon talán még elmebaját is ki lehetett volna gyógyítani, itt azonban nagyon elhagyatott a szegény hadifogoly sorsa. Holnap lesz a temetése, melyre többen készülnek elmenni. Nyugodjék békében!
A tobolszki hadifogoly-temető az 1927-ben vitézzé avatott budapesti Fehér Xavér Ferenc tartalékos zászlós, tisztviselő felvételén.
(Forrás: Hadifogoly magyarok története II. kötet 276. o.)