In memoriam Békessy Béla

Száz évvel ezelőtt, 1916. július 8-án a volhíniai csatatéren szerzett halálos sebesülésébe Werchy kórházában belehalt Békessy Béla huszárszázados, a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred tisztje, vívó, nyolcszoros magyar bajnok, az 1912-es stockholmi olimpia ezüstérmes kardvívója. A „szilárd jellemű, élénk kedélyű, önérzetes, igen jó szellemi képességekkel” rendelkező Békessy korának meghatározó alakja volt. Sportolói és katonatiszti […]

Mindennapok a háborús Borszéken és környékén

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 16. rész slovensky 1916 őszétől csendesebb napok köszöntöttek a Tölgyesi-szoros védőire. Tüzérünk alakulata is állásharcokra rendezkedik be a tölgyesi völgyben és az Arsurilor magaslaton. A magasabb parancsnokságok Borszéken maradnak, ahol tüzérünk is rendszeresen megfordul. A mai részben megismerjük a környék településeit és háborús mindennapjait, valamint részesei lehetünk két érsekújvári itteni […]

Árkok, gázok, méterek

A Doberdó-fennsíkon San Martino del Carso településtől északra, az egykori Templomdomb és a nagyváradi 4-es honvéd emlékgúla közelében van egy különleges hely, amelyet ma már csak kőrakások jeleznek egy modern kerítés tövében. Itt volt egykor a 14-es védőszakasz, ahol mindössze néhány lépésre voltak egymástól a szemben álló felek lövészárkai. 1916 júniusának végén – júliusának elején […]

Harcok, fagyok és farkasok a Tölgyesi-szorosban

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 15. rész slovensky A románokat felváltó oroszok 1916. november 3-án nagy erejű támadást kezdtek a Tölgyesi-szoros elfoglalására. Az érsekújvári tüzérezred is heves harcokat vívott a térségben, ahol bajor segítséggel sikerült az oroszokat feltartóztatni, majd sikeres ellentámadást indítani. A Bitca Arsurilor november 12-ei elfoglalása után nyugalmasabb időszak következett, azonban ekkor a […]

A tábori lelkészek szolgálata az I. világháborúban

Az első világháború hadszínterein szolgáló katonák élete gyökeresen megváltozott korábbi civil életükhöz képest, a békés mindennapokból az öldöklés és pusztítás világába kerültek. A szokatlan, rendkívüli körülmények és a háborúval járó borzalmak elviselésében támaszt nyújthatott számukra a vallás, hitük megtartása és megélése. Ebben pedig a tábori lelkészek segítették őket.   „A mi katonáink jámborak és istenfélők, […]

Irány a román front: a Tölgyesi-szoros és Hollósarka

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 14. rész slovensky 1916. októberében az érsekújvári tüzérezred is követi a 37. hadosztályt az augusztus 27-én megnyílt román frontra. Tüzérünk II. osztálya október 17-én vagonírozott ki Szászrégenben, majd a Maros völgyén keresztül Borszéken át a Tölgyesi-szorosba vonult, ahol Hollósarkán került állásba. A sík vidékhez szokott tüzérek számára nem kis nehézséget […]

„A királyok eleven, vérző játékkatonái”

Oláh Gábor és a Nagy Háború „Az emberállatból az ember oda van, csak az állat dühöng irtóztatóan. Átkozd meg ezt a kort, te eljövendő idők költője! Nekem nem szabad, mert hazaárulást olvas fejemre a gyáván együtt bőgő csorda. Na, tisztelt Ember! Most itthon vagy, megtaláltad végre magadat: tűzzel, vassal, fogaddal marcangolhatod a másik szerencsétlen kétlábú […]

Pici ló és az életmentő német tüzérek

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 13. rész slovensky Az 1916 nyarán és őszén Zaturcynál vívott harcok mélyen tüzérünk emlékezetébe vésődtek. Néhány itteni történetet ismerhetünk meg a mai fejezetben.      Mielőtt a román front eseményeihez kezdenék, szeretnék előbb felidézni néhány olyan emléket, amelyek még mindig oly elevenen élnek bennem, mert ezek is a Zaturcy előtt lefolyt […]

Az 1916. tavaszi dél-tiroli osztrák–magyar támadás

1916. május 15-én Dél-Tirol keleti része lángba borult. Az osztrák–magyar tüzérség ágyúi hajnali hat órakor mintegy 50 km szélességben ágyútüzet zúdítottak a hegyek között húzódó határ menti olasz erődvonalra. Ilyen tüzérségi előkészítés korábban nem volt az olasz fronton, csak a németek alkalmaztak hasonlót, másutt. Az osztrák–magyar offenzíva az első napokban rendkívül sikeres volt.   1915 […]

Újabb heves orosz támadások

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 12. rész slovensky 1916 júliusának elején Zaturcynál megakad a német és osztrák–magyar ellentámadás, és állásháború alakul ki. A helyzetbe az oroszok sem nyugszanak bele és július 28-án újabb nagy támadásba kezdenek, amelynek kivédésében tüzérünk ütege is hatékonyan kiveszi a részét.       [1916.] július 1-én és 2-án is változatos hevességgel […]

Legfrissebb hozzászólások

@appreciate // 2025.11.02. 10:11Wulff Olaf hazatér

I all the time used to read piece of writing in news papers but now as I am a user of internet thus from now I am using net for posts, thanks to web.

@Pintér Tamás // 2025.10.23. 13:10A Zelenák család XX. százada

A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search

@Prága Ildikó // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.