Imre Gábor kadét doberdói naplója – 42. rész A marburgi hadikórházban töltött néhány nap után kadétunk Budapest felé veszi az irányt. Az utazás leírásából sok érdekességet megtudhatunk a vonat és az állomások közönségéről, s a háborús „hinterland” életéről… Néhány napi marburgi pihenés után emlékekkel bőségesen megrakodva, megtisztálkodva, felkapaszkodtam egy hazafelé induló vonatra. A bennem […]
A Nagy Háború Blogon 2015. május 15-én jelent meg Kajon Árpád írása A Romfell páncélautó. A cs. és kir. hadsereg első saját gyártású páncélautója címmel. Ez a cikk adta az ötletet, hogy a belga páncélautókról írjak, annál is inkább, mivel a keleti fronton – az orosz hadsereg keretein belül – éppen a központi hatalmak ellen […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 41. rész A vonatút során először a marburgi hadikórházba kerül sebesült kadétünk. A Doberdó rémlátomása itt is gyötri, szereplőinek egy része pedig a kórházi ágyak rajvonalában mellette fekszik… Marburg, 1915. augusztus 12. Boldogan, bízva, egyelőre még kissé fáradtan nézek már előre. Fájó szívvel nézek vissza néha, és gondolok […]
italiano A Doberdó-fennsík meghatározó magaslata a Monte San Michele. A tengermelléki karsztvidék 100 évvel ezelőtt maga volt a földi pokol, a legkegyetlenebb harcok színtere. Napjainkban nagy munkálatok kezdődtek a véráztatta magaslaton az eredeti (front)állapotok helyreállítására. Vajon miért volt fontos ez a hegyorom, amelynek az elfoglalásáért mindent elkövettek az olaszok? Miért nem számított az óriási emberveszteség, […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 40. rész A zászlóalj-tréntől teherautóval utazik tovább sebesült kadétünk. Balogh Jancsi nem tart vele, a Doberdót választja, mert verekedni akar az eltemetett komáiért. Imre Gáborra a sebesültekkel teli vasútállomás melletti vendéglő ablakán át már egy másik világ mosolyog… A zászlóalj trén, mint ahogy az „illik”, házakban lakott. Mindennel […]
Egy soha nem kézbesített levélről szól mai posztunk, amely meggondolatlan feladójára nagy bajt hozott. Az olasz fronton szolgáló Kurták Antal népfölkelő zászlós, katonatársai millióihoz hasonlóan, feleségével csak levélben tarthatta a kapcsolatot, s nyújthatott számára vigasztalást a háború okozta kényszerű és hosszú távollétben. A tábori postaszolgálat jól működött ugyan, de a cenzúra mégis megakadályozhatta a küldemények […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 39. rész A halálra szántság érzése után Imre kadét számára a sebesülés jogot jelent az élethez. Hű társa, Balogh Jancsi is elkíséri a dolináig, majd egészen Oppacchiaselláig. A visszaút sem veszélytelen, amely során elkezd aggódni kiérdemelt életéért… Félni kezdtem. A halálra szántság érzése, amely kellő önfegyelemmel a bátorságnak az […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 38. rész Hősünk elhatározza, hogy az éjszakai váltás emberei által hozatott homokzsákokból torlaszt emel a jobb szárnyat oldalazó olasz géppuska ellen. A gát építését személyesen irányítja, s elé kőfalat is emeltet, amikor hirtelen megszólal a gépfegyver… Megkértem Lowrót, hogy ha lehetséges, küldjön homokzsákokat, mert egy golyófogót akarok építtetni […]
Három képeslap a Nagy Háborúból Somogy-Csúrgó minden bizonnyal nagy tiszteletben álló postamesterének megszaporodhattak a teendői, homlokán pedig a ráncok, a világháború sok nyomorúságot hozó tragédiákkal teli vérzivataros évei alatt. Biztos megélhetést jelentő egzisztenciáját aligha élte meg irigylésre méltónak, amikor szét kellett osztania és ki kellett küldenie a katonai értesítéseket az általa személyesen is ismert családok […]
Nemrég került ismét a kezembe az itt bemutatásra kerülő két fénykép. Ugyanazt a személyt ábrázolja, néhány év különbséggel. Közben azonban volt egy háború… Az első fotón egy rendfokozat nélküli gyalogos katonát láthatunk, hátán tölténybőrönd és borjú, kezében Mannlicher kurtály, zubbonyán lövészbojt. A kép valamikor nyári időszakban készülhetett, hiszen a katona nem posztóból varrt szűk […]
Legfrissebb hozzászólások
Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.
Tanulságos volt ez a sorozat, köszönöm, hogy olvashattam!
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.