„Kéziratok vissza nem adatnak”

Egy népfelkelő hadnagy visszaemlékezése a przemyśli harcokra – 2. rész A sorozat bevezető részében megismert Barsi Nándor hadnagyot alakulatával, a munkácsi 11. honvéd gyalogezreddel együtt 1914 augusztusának utolsó napjaiban Lemberg térségébe vezénylik, hogy ott bekapcsolódjon a várostól északra dúló harcokba. A hátországi szolgálatra szánt népfelkelők most először kerülnek szembe az ellenséggel. Elsőként egy orosz hadifogoly […]

„A vér megfagyott ereinkben…”

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 31. rész Naplóírónk alakulata 1918. október 29-én hideg, borús, esős időben sáros utakon vonul vissza a Piave melletti állásaiból. A nem mozdítható lövegeket felrobbantják, a raktárkészleteket szétosztják. A komor hangulatot pánikká fokozza, amikor megjelennek az ellenséges vadászgépek és bombázni, géppuskázni kezdik a visszavonuló egységeket… [1918. október] 29-én. […]

„Kéziratok vissza nem adatnak”

Egy népfelkelő hadnagy visszaemlékezése a przemyśli harcokra – 1. rész Ki hinné, hogy egy csonkán közölt kézirat, egy harctudósítás nyomán egy fordulatos élet ismerhető meg? A XIX. és XX. századból számos példáját láthatjuk a gyors társadalmi mobilizációnak, az azonban nem gyakori, hogy egy bácskai erdész egy Teleki grófhoz adja lányát. Ehhez a nagy szerencse mellett […]

„Istenem, elvesztettük a háborút”

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 30. rész 1918. október 28-án is még folyamatos tüzelésben van hősünk ütege, azonban a Piavétől északra, a Soligo folyó környékén az átkelt olaszok megvetették a lábukat. Napközben egy ellenséges repülőgép felfedezte az üteget és rájuk vezette az olasz messzehordó tarackok pusztító tüzét. Délben már sejteni lehetett, ami […]

Díjátadó ünnepség az Isonzónál

2024. október 18-án került sor rendkívüli ünnepi közgyűlés keretében az olaszországi, Isonzó melletti Sagrado városházáján a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (NHKA) közvetítésével 5. alkalommal meghirdetett Roberto Visintin-ösztöndíj átadására, amely a Marino Visintin és felesége, Evelyn Ann Todd, által a fiuk emlékére létrehozott alapítvány, a városi önkormányzat, az NHKA képviselői és az érdeklődő helyi polgárok […]

„Istenem, légy velünk…”

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 29. rész Hősünk piavei védelmi szakaszán számtalan előjele van, hogy valami készül. „Vajon miért nem kezdődik?” – teszi fel a kérdést. A nyugtalan várakozást követően végül 1918. október 26-án megindul ezen a területen is az olasz offenzíva. Az ellenséges tüzérség a számukra is veszteségeket okoz. A hajnali […]

„Az idegek túlfeszítettek…”

Budapesti honvédek nehéz napja a Monte San Michele északi lejtőjén Ha a Doberdó-fennsíkra látogató turista a Monte San Michele kúpjain a népszerű emlékhely megtekintése után észak felé, a Peteano irányába tartó szerpentinen indul lefelé, akkor a keskeny műút mentén szinte semmi sem emlékezteti arra, hogy az egykori fővédelmi állások területén jár. Az útról alig letérve, […]

„Nostalgia dell’ amore”

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 28. rész Ugrunk térben és időben. „Szomorú napok” várnak ránk. 1919 tavaszán járunk, amikor hősünk már múltbeli eseményként tekintett vissza az 1918 őszén vele és körülötte a Piavénál történtekre. Szerencsésen túlélte a háborút, de szíve a Piavénál maradt… 1918 tragikus őszének az eseményeit bemutató, a Hadtörténelmi Levéltár […]

„Hogy gyűlölöm a Montellót!”

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 27. rész Hősünk 1918 júliusában a Piavénál az ezredösszekötő szolgálat idején részletesen megörökítette a tüzérségi átcsoportosítás utáni új elhárító tűz beosztást, ami egyértelművé tette, hogy a folyó mellett a hadvezetés már csakis védelmi jellegű harcokra készült. Helyettesítésként tüzérségi megfigyelői szolgálatot is ellátott, gyakran ellátogatva a „Vészmadár” megfigyelőbe. […]

Debrecenben eltemetett bosnyák katonák

Bosznia-Hercegovina okkupációját követően a terület férfi lakosságának is kötelező katonai szolgálatot kellett teljesítenie az osztrák‒magyar hadseregben. A kezdetben ez ellen lázadó bosnyák férfiakból idővel a Monarchia legjobb katonái lettek. Az első világháború idején a belőlük szervezett alakulatok is nagy veszteségeket szenvedtek. Sebesültjeiket, betegeiket magyar kórházakban is ápolták. Sok bosznia-hercegovinai katona azonban sohasem tért haza ezekből […]

Legfrissebb hozzászólások

@Benkő Ildikó Valéria // 2025.11.21. 15:11Kulturális hidak építői

Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.

@Berzsenyi Attila // 2025.11.08. 18:11„Megnyugszunk változhatatlan sorsunkba…”

Tanulságos volt ez a sorozat, köszönöm, hogy olvashattam!

@Pintér Tamás // 2025.10.23. 13:10A Zelenák család XX. százada

A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search

@Prága Ildikó // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.