Kovács György háborús naplója – 33. rész Kovács György háborús naplója az eddig közreadott történeteken kívül még néhány verset és sok különálló, különböző időpontban és helyszínen készült képet tartalmaz hosszabb-rövidebb kommentárokkal. Ma az eredeti sorrend szerint haladva az érdekesebb képekből és a hozzájuk fűzött szövegekből közlünk egy válogatást. A 30. honvéd gyalogezred ezredese […]
A katonák ellátásáért felelő hadtáp tisztek minden bizonnyal ritkábban kerültek olyan helyzetbe, hogy az ellenséggel szemtől szembe találtatva valódi haditettre ragadtassák magukat. De háborúban minden megtörténhet: nem csak az első vonalban harcolók, a front közvetlen közelében dolgozók is állandó életveszélyben vannak. A román tábornokot elfogó, majd tettéért vaskoronarendet kiérdemlő mohácsi adótiszt történetét Adorján László olvasónktól […]
Rövid összefoglalónk a 2014-es évről, fotókiállításról, felvidéki kutatásról, képregényekről, új szerzőkről, és nem utolsósorban az idei év legolvasottabb posztjairól. Egyúttal kiderül az is, hogyan alakul ez évben a posztok 2010-től mért népszerűségi listája. Minden olvasónknak boldog új évet és jó olvasgatást kívánunk! A 2014-es évvel elkezdődött az első világháború centenáriuma, amely elé nagy várakozással […]
Kovács György háborús naplója – 32. rész Kovács György minden különös dolgot megfigyelt és megörökített a harctéren rajzban és írásban egyaránt, legyen az szép, avagy hátborzongató. Ez utóbbiakból volt a több, amiről a mai kép és mellé írt pár soros feljegyzés is tanúskodik… Eltorzított fej, koponya nélkül ült egy fatörzs mellett. A gránátszilánk levágta […]
Az első karácsony a fronton A katonák 1914 decemberében szembesültek azzal, hogy mire a levelek lehullottak nem tértek haza és a közelgő ünnepet nem a szeretteik körében, hanem a harcmezőn, bajtársaikkal töltik. Ez alkalomból Fényes László Az Est újságírója látogatást tett a szerb hadszíntéren szolgáló katonák között és az átélt élményeiről lapjának 1914. december 29-én […]
1915. 12. 24.Kelt 1915. Decz. 24 én.Szeretett édes Szüleim! Kívánom a jó Istentől, hogy ezen soraim, melyet a szent Karácsony estéjén igen szomorúan írok, a legjobb egészségben találja mindnyájokat. Én hála Istennek egészséges vagyok, más bajom nincsen, csak az, hogy ezen szent estén mikor otthon boldogan együtt vacsorálnak és eszik a jó kalácsot, én meg […]
Kovács György háborús naplója – 31. rész Ma egy kiélezett háborús helyzetben játszódó drámai történetet mesél el Kovács György. Az élet és halál mezsgyéjén járó katona néha eltéved, s akkor is öl, amikor azt már semmi sem indokolja… A három kozák. Toporucznál történt ez a kis eset, amit itt szintén leírok. 1916 nyarán egy […]
2014. december 12-14. között egy kedves orvos csoport hadtörténész kísérőjeként vehettem részt a limanovai csata centenáriumi rendezvényén. Megható volt az a barátság, ahogyan mindenütt fogadtak minket ezen a közös ünnepen. A limanovai csata kapcsán is megelevenedett az a mondás, amely e két nép barátságát őrzi. Ahogy a lengyelektől hallottuk naponta százszor e rendezvényen: „Polak, Węgier, […]
Hadsegélyező kártya A mai poszt szerzője egy kecskeméti gimnazista lány, Mamuzsics Dóra, akinek a figyelmét egy érdekes családi ereklye irányította az első világháborúra. Történelmi olvasmányélményei alapján készítette el iskolai dolgozatát, amihez szerkesztőségünk ez úton gratulál! Dolgozatomban nem az I. világháború (1914-1918) hadtörténetére helyezem a hangsúlyt, hanem az embereket ért veszteségekre. Egy érdekes tárgyat találtam […]
A miskolci 10-es honvéd hagyományőrző egyesület ez év decemberében ellátogatott a lengyelországi Limanovában a 100 évvel ezelőtt lezajlott csata emlékére rendezett ünnepségekre. Velük utazott Pásztor Levente is, aki képes beszámolót küldött ott szerzett élményeiről. A miskolci 10-es honvéd hagyományőrző egyesület vasárnap hajnalban indult el Lengyelországba, hogy részt vegyen a centenáriumi megemlékezésen, hiszen a 10. […]
Legfrissebb hozzászólások
What’s the best **https://wiki-auer.art/index.php/Usuario:Justina19F** for beginners with no coding skills?
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.