„a betegség mind jobban erőt vett rajtam”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 53. rész Reménytelen kilátások [1915.] július 28-án betegnek éreztem magam. A tegnapi sok éretlen tengeri ártott-e meg? Nem tudom, de rendkívül bágyadt, erőtlen lettem és másnap még rosszabbul éreztem magam. Étvágyam elromlott, nem kellett semmi. Megijedtem, hogy komolyan beteg leszek. Átkozott dolog! Mikor a rajvonalban voltam, szinte óhajtottam a betegséget, […]

Best of 2011

A Nagy Háború Blogon közel 300, hosszabb-rövidebb írás jelent meg a tavaly júliusi indulás óta. Év végi poszt gyanánt most megosztjuk veletek, hogy mely cikkek voltak idén a legolvasottabbak. Örömmel konstatáltuk, hogy a népszerűség nem csupán egyetlen szerzőre és egyetlen rovatra korlátozódott: a kép kellőképpen változatos. Íme a top 12: Pintér Tamás: A „Doberdó” fogalma […]

„Jöttek, láttak, győztek…”

Fehérvári huszárok a limanovai csatában Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-án megrendezett Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata. Az előadás címe egy huszárnótából vett részlet. Egy olyan nótából, amely még ma is gyakran felcsendül lakodalmakban vagy akár baráti nótázások során. Különösen azokon a településeken, amelyek […]

„megundorodtam, megcsömörlöttem ez igazságtalan, gyalázatos beosztástól”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 52. rész Biglián Biglián már nem volt épp oly veszedelmes a helyzet, mint a Valone-völgyben és Oppachiasello mellett. Ide ritkábban tévedt egy-egy kóborgó gránát. De a rajvonalban szünet nélkül minden nap, még többnyire éjjel is folyt az ágyúzás, melybe némelykor sűrű puskaropogás, gépfegyverkattogás és a hozzánk is elhallatszó „Avanti!” (előre!) […]

Meleg holmik karácsonyra…

Lobmayer Johann vgs. Abt k.u.k. Korpsmagazin Nro. 22. Staffel Nr. 22. Fldp. Nr. 65. Kedves Iván! Szept. eleje óta nem hallottunk felőled semmit, s már komolyan aggódtunk mikor most végre tudomásunkra jutott czímed s az hogy XII. 21-én jól érezted Magadat. Bárkinek is írtad ezt, fő, hogy így van, eltekintve attól, hogy nagyon szerettünk volna […]

Egy honvédhadosztály karácsonya 1915-ben

A Nagy Pál altábornagy parancsnoksága alatt álló 40. honvéd gyaloghadosztály szerencsés helyzetben volt 1915 karácsonyát megelőzően, mivel december 22-től pihenőjét töltötte és „ütközetre nem volt kilátás”, ahogy azt Dr. Paulovits Sándor, az alakulat kötelékében az északi fronton harcoló 30. honvéd gyalogezred krónikása írta. A tisztek és a honvédek így minden szabad idejüket és figyelmüket az […]

Hadifogságban „valahol Oroszországban”

Ifjabb Kohányi Kálmán, egykori műegyetemi hallgató, a kassai MÁV felügyelő állomásfőnök fia 1914 augusztusában, sebesülten került orosz fogságba. A 6. tábori tarackezred fiatal zászlósa szeptembertől vezette feljegyzéseit, amiben részletesen beszámolt a Krasznaja-Rjecskai hadifogolytáborban töltött karácsonyi időszakról is. A naplót, melyet haláláig, 1915 áprilisáig írt, bajtársai hozták haza, és jutatták el társuk Kassán élő szüleihez. A […]

„egy nagyszerűen borzalmas eseménynek voltunk szemtanúi”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 51. rész A lelőtt repülőgép [1915.] július 23-án csak ottmaradtunk azon a helyen. E napon az ágyúharc is alábbhagyott. Az ellenség nem támadott, bizonyára tetemes veszteséget szenvedett. Ámde a mieinket is borzasztóan megpocsékolta az iszonyú pergőtűz. Hallom, hogy leváltják őket pár napi pihenőre – már aki még él közülök. Az […]

A harcok könnye és vére. Költők, írók az első világháborúról

Könyvajánlás Nemrégiben jelent meg Bedécs Gyula és Trukáné Katona Zsuzsa összeállításában A harcok könnye és vére. Költők, írók az első világháborúról című vers- és prózagyűjtemény kötet. Bedécs tanár úr neve sok olvasónk számára ismerősen csenghet. Ő és baráti köre voltak az elsők, akik az első világháborús magyar emlékhelyekre emlékutakat szerveztek. Ezekben napjainkig aktívan részt vesz […]

Egy kultusz kezdetei – a limanovai csata megjelenése a napilapokban

Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-i  Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata. A limanovai csata napjainkban nem tartozik a széles körben ismert események közé. Nem volt ez mindig így. A két világháború közti Magyarországon kegyelettel ápolták emlékét, sőt valóságos kultuszt kerítettek köré. Miben gyökerezett ez […]

Legfrissebb hozzászólások

@мостбет вход на сайт // 2025.11.07. 09:11Wulff Olaf hazatér

Hi there colleagues, pleasant article and fastidious urging commented at this place, I am genuinely enjoying by these.

@Pintér Tamás // 2025.10.23. 13:10A Zelenák család XX. százada

A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search

@Prága Ildikó // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.