Egy gazdaember katonasorsa az első világháborúban Apai nagyapám, Békési (Bizzer) Ferenc 1891-ben született a Sopron vármegyei Pereszteg községben. Gyermekévei átlagosan teltek az utólag boldognak mondott békeidők hétköznapjaiban. Az elemi iskola után egy évet cseregyerekként a Fertő-parti Feketevárosban (Purbach) töltött, a helyi szokás szerint „német szót tanulni”. Testvéreivel ellentétben nem tanult tovább, szerette a paraszti munkát, […]
MEGHÍVÓ A Karsai Zsigmond Baráti Társaság (Péceli Olvasókör) tisztelettel meghívja kedves családjával együtt a 2011. október 20-án (csütörtökön) tartandó összejövetelére. Helyszín: Szemere Pál Művelődési Ház (Pécel, Maglódi út 12.), kezdete 18 óra 30. Vendégeink a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (Hibernia Nova Kiadó, Zrinyi Kiadó 2009) című könyv szerzői: Pintér Tamás történész, levéltárosRózsafi János, helytörténészStencinger […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 42. rész Pár napi könnyebb helyzet A mi 4-es ezredünket, mely fenn volt a hegy tetején levő rajvonalban, e napokban nagy csapások érték. A hitszegő ellenség óriási tüzérségi előkészítés után túlnyomó erővel megtámadta állásainkat és egy helyen benyomta a frontot. Az 1-ső és 4-ik század kevés kivétellel fogságba esett. A […]
Tavasszal tettük közzé Nagy György budapesti olvasónk családi fotóit, amelyekből többek között megismerhettük Popov Pál – Gefraiter kommentjét idézve – gyermeki és zord katona arcát. Ennél sokkal többet nem is tudunk róla: be kell érnünk annyival, amit a képek magukban rejtenek. Nagy Györgynél időközben további évszázados fotográfiák kerültek elő, Pali bácsiról is, és mára már […]
1922. július 23-án a Pesti Hírlap „Magyar tisztek borzalmas lemészárlása” címmel közölt cikket a csóti leszerelőtábor helyszíni tudósítója, Benda Jenő tollából. Benda, mint a lap kiküldött munkatársa, alaposan kikérdezte az oroszországi körülményekről a túszszállítmánnyal hazaérkezett egykori hadifoglyokat. A valósághű információk között természetszerűleg mendemondák is szárnyra kaptak, olykor egész meseszerűvé változtatva a megtörtént eseményeket. Magyar hadifogoly […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 41. rész Elkeseredve az élettől Másnap, [1915. június] 18-án kora hajnalban keltünk. Lábaim nagyon fájtak, amit jelentettem a szakaszvezetőnek, és ő azt mondta, hogy adjam át a lovat egy másik fiúnak, kinek szintén egy lova volt, s ő menjen fel velök a hegyre, és én akkor lenn maradhatok. Azonban a […]
A Nagy Háború emlékei a szerb fővárosban Jószerencsém egy teljes hétre Belgrádba vezérelt, hogy ott az első világháború levéltári dokumentumai között kutakodhassak. Ám mivel az efféle archívumok meglehetősen korlátozott nyitva tartással működnek – ami alól a szerb Vojni Arhiv sem kivétel – szabad délutánjaimat többek között a Nagy Háború még meglévő nyomainak felkutatására fordíthattam. Ne […]
Történetek a Jakabffy család múltjából 2. Jakabffy Tódor (1879, Kunágota – 1941, Szeged) Jakabffy Tódor főhadnagy örmény ember volt, fekete hajjal és tömött fekete bajusszal. Egy századnál szolgáltunk, sőt 1911. november 1-től századparancsnoka is lett a századunknak lovag Pantz Alajos százados őrnagyi kinevezése után. Ritka természetű ember volt, bohém és mulatni szerető. Alighogy bevonultam az […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 40. rész Küzdelem a létért E katasztrófa után a Keselyre ráraktuk a kosárt és a kondért, a konzerves zsákot pedig más lóra tettük át, melyen csak egy vékányi rizs volt egy zsákban, melyet a többiek levettek róla és otthagyták a földön s engem meg sem várva mentek fölfelé. Én is […]
Mühlbeck Károly rajzai az Új Időkből
Legfrissebb hozzászólások
Bali Mihályról egy ráckeresztúri vh-s visszaemlékezésben már olvastam. Herkli Antal nagyapja vitéz Horváth János (8. Klapka huszár) a komáromi külső erődben volt 1915 tavaszán. Ekkor meglátogathatta őt a felesége. Éppen egy katona szökevény nyilvános kivégzése zajlott, az udvaron, amin ők is résztvehettek. Nyanya (Szabó Mária) élete során sokszor felidézte az ott hallottakat. "Bali Mihály hóhér felszólítalak a törvény nevében teljesítsd a kötelességedet! Akassz!"
Ungaretti a Monte San Michele és San Martino del Carso nagy háborús költője (is) volt. Számtalan emléke van ennek a napjainkban is a hegyen és a faluban egyaránt. A magaslaton a múzeumban az egyik VR film is róla szól, s az ő kései ottani látogatását idézi fel.
"Il nome di Gorizia...era. Il nome di una comune sofferenza,la nostra e quella di chi ci stava di fronte e che dicevano il nemico,ma che noi,pure facendo senza viltà il nostro cieco dovere,chiamavamo nel nostro cuore fratello"Giuseppe Ungaretti 1916- 1966 költő
Köszönjük, Attila!
Gratulálok az újabb kiadványhoz! Igyekszem mihamarabb beszerezni. További munkátokhoz kívánok sok erőt, egészséget: dr. Gombos Attila Debrecenből.
Fantasztikus, hogy így "egymásra talált" a két történet! Esetleg fotója, írásos dokumentuma is van ebből az időszakból a nagyapjáról?