„Jegyezze meg magának, hogy maga katona!”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 3. rész A fiatalember nagy lelkesedéssel szervezi egyéves önkéntesi szolgálatának előkészületeit: bátyja, Béla a ló vásárlását már elintézte, ő pedig Nagyváradon próbál egyenruhát készíttetni. Erre ugyan várni kell, de addig is hősünk – úriemberhez méltó módon – le akar vizitálni a pótütegparancsnoknál. Naiv elképzelés… Végül az is kiderül, hogy milyen […]

Dragoljub Jeličić, a másik szerb gyermekkatona

Az első világháború forgatagában számos gyermekkorú is fegyvert fogott. A szerb hadsereg legfiatalabb és legismertebb gyermekkatonájának a korábban már bemutatott Momčilo Gavrić számított, de nem ő volt az egyetlen! Következzék a 1902-es születésű Dragoljub Jeličić története.   Dragoljub Jeličić az Osztrák–Magyar Monarchiában, azon belül a Modrus-Fiume vármegyéhez tartozó Kordun tájegység (ma: Horvátország) – amely 1881-ig […]

„…hát létezik még huszár a mai világháborúban?”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 2. rész Az ország háborús lázban ég. Hősünk műegyetemi előmenetelének is csak egy akadálya van: látva a katonának bevonult társai népszerűségét, huszár akar lenni. Csakhogy az első hírek nem bíztatóak, már a harcok kezdetén látszik, hogy a huszárság nagy veszteségeket szenved, szerepe lényegesen csekélyebb az évtizedekkel korábbi háborúkhoz képest. Az […]

A Cavell-sztori

Képeslap-kincsek 1. Új rovattal jelentkezünk, amelynek témája az I. világháború idején kiadott különféle képeslapok lesznek. E gazdag és változatos képes kiadványok – jórészt propaganda termékek – megismerésével a háború vizuális kultúrájába nyerünk betekintést. A rovat gondozója, dr. Szoleczky Emese, a Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjteményének vezetője, e gyűjtemény darabjaiból válogat és meséli el egy-egy érdekesebb lap […]

Bevezetés a „nagyháborúlógiába”, első rész

Hogy mi az a „nagyháborúlógia”? Nos: ilyen tudományterület valójában nincs is. Illetve csupán virtuálisan létezik. Vagy legalább is jó lenne, ha létezne… Azt gondolom ugyanis, hogy ha az első világháborút a maga komplexitásában akarjuk tanulmányozni, akkor lényegében minden tudományos diszciplína segítségét igénybe kell vennünk, hiszen annak hatása földi létünk valamennyi aspektusán kimutatható, ennélfogva vizsgálható. A […]

„Minden épkézláb embernek kötelessége, hogy fegyverbe álljon!”

Hegedős Károly harctéri emlékei – 1. rész Új sorozat indul a Nagy Háború Blogon. Hegedős Károly építész (1895–1972) hosszú éveken keresztül írta összesen több ezer oldalt kitevő, gazdagon illusztrált emlékiratát, amelyet fiának szánt tanulságul. Az egész életét felölelő írás egyik kötete a Nagy Háborúban megélt kalandokat elevenítette fel. Az egyéves önkéntesként tüzériskolát végzett műegyetemi hallgató […]

Gli ospedali e i caduti austro-ungarici di Medea

magyar Medea era uno di quei comuni della Monarchia Austro-Ungarica presso l’Isonzo i quali furono occupati subito dalle truppe italiane dopo l’entrata in guerra dell’Italia. La linea del Carso era a 10–15 chilometri a est, quindi nel villaggio si insediarono diversi ospedali militari, nei quali curavano sia feriti italiani che austro-ungarici. Quanti morirono negli ospedali […]

Medea hadikórházai és osztrák–magyar hősi halottjai

italiano Medea egykor az Osztrák–Magyar Monarchia területén fekvő község volt az Isonzó közelében, amit Olaszország hadbalépésével azonnal olasz csapatok szálltak meg. Később 10–15 kilométerre keletre húzódott a doberdói frontvonal, így hadikórházak sora települt a faluba, ahol olasz és osztrák–magyar sebesülteket egyaránt ápoltak. A kórházakban elhunytakat a település katonai temetőjében temették el. Több itt nyugvó osztrák–magyar […]

„Bukarest elesett. Óriási pezsgőzést csaptunk…”

A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 18. rész Hadifogoly magyarjaink fáznak rendesen: az itáliai hegyek között korán jön a tél, ám a szobákban nincs kályha… Szakraida otthonról kért köpenye pedig csak jókora késéssel érkezik meg. Hősünket rendkívül elkeseríti, hogy a fogságot szerencsés módon elkerülő bajtársai számára nyitva áll a hadidicsőségek learatásának lehetősége, míg ő […]

A hadigondozás kezdeti időszaka: előtérben a rokkantkérdés. A Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság működése

Az első világháborús hadigondozás Magyarországon – 2.  A háború kitörése utáni első hetekben megindultak a hadbavonult katonák családtagjainak segélyezésére irányuló különféle társadalmi akciók, azonban ezek összehangolatlansága miatt a kezdeti időszak rendkívül zűrzavaros volt. Ugyanez jellemezte az egyre nagyobb számú, súlyos sebesülés vagy betegség miatt harcképtelenné vált katonák ügyét is: a Magyar Királyságnak jó ideig nem […]

Legfrissebb hozzászólások

@Pintér Tamás // 2025.06.19. 20:06Öngyilkossági esetek az osztrák−magyar hadseregben a boldog békeidők idején

A bosznia-hercegovinai osztrák-magyar katonatemetők kutatása során szembesültünk vele, hogy az első világháború előtt ott eltemetettek harmada-negyede öngyilkosságban hunyt el. Ezért is kerestem meg Kiss Gábor állandó szerzőnket, az osztrák-magyar katonai egészségügy kiváló kutatóját, hogy a témával foglalkoznunk kellene a blogon is. Így kerültek az írásába is a bosznia-hercegovinai esetek Trebinjéből, Nevesinjéből, de bármelyik korabeli helyőrségből bőven lehetne találni még ilyeneket, sok-sok magyarországi szereplővel. Örülök és köszönöm, hogy Gábor felvállalta ezt a nehéz és érzékeny témát! Sok minden van még ebben, amivel érdemes lenne foglalkozni.

@Bálint Ferenc // 2025.06.19. 08:06Öngyilkossági esetek az osztrák−magyar hadseregben a boldog békeidők idején

Egyszer olvastam egy korabeli novellát, ami erről a témáról szólt. Hőse egy fiatal újonc a kiképzés elején valami engedetlenség miatt kap pár nap fogdát, ezért lemarad az oktatásban. Ezt viszont nem tudja bepótolni, a kiképzők emiatt folyamatosan megalázzák és végül elkeseredésében öngyilkos lesz. De Tömörkénynek is több novellája van a témában, még az egyik kötet címe is erre utal (Katona a kötélen).

@Pintér Tamás // 2025.06.16. 19:06„Itt kell maradnunk e vad országban…”

A fenti posztunkban az utolsó travniki képen Dzselaludin pasa türbéje látható, amit 1878-ban Sófalvy József is megszemlélhetett. A türbe és a gazdája, valamint az ő elefántja, fil történetét Ivo Andrić örökítette meg A vezír elefántja című gyönyörű kisregényében. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki kíváncsi Travnik történetére és mindennapi életére az 1820-as években, egy bő félévszázaddal osztrák-magyar csapatok megérkezése előtt. Sok helyen elérhető elektronikusan is a történet, itt is pl. a szerző másik két írásával együtt: mek.oszk.hu/01600/01637/01637.pdf Jó olvasást és köszönjük Bartók Bélának, hogy ez egyik hosszú boszniai utazásunk alkalmával felolvasta nekünk! :)

@Pintér Tamás // 2025.06.14. 15:06„Eresztenének bennünket haza…”

Eddig nyomtatásban még sehol. Érdekelné könyv formában is?

@NAGYZS11@GMAIL.COM // 2025.06.11. 23:06„Eresztenének bennünket haza…”

Jó napot, hol jelent meg nyomtaasban a visszaemlékezés?

@Szőts Zoltán Oszkár // 2025.06.07. 15:06Nők a fronton – a Monarchia ápolónőiről

Kedves Zoltán, köszönöm az elismerő szavakat. Ami a kérdést illeti: ha jól emlékszem, akkor ezt a cikket a hivatkozott ápolónői kiskönyv alapján írtam annak idején, és ebben volt a jogszabályi hivatkozás. A jogszabályt magát nem olvastam. A dokumentum az OSZK állományához tartozik, így ott lehet az eredetijét megnézni. A jogszabályt a Kriegsministerium rendeletei között keresném németül, ha frissiben el kellene olvasnom.