Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépését követően a Selective Service Act hatalmazta fel a Wilson-adminisztrációt, hogy sorozással növelje megfelelő létszámúra az Egyesült Államok katonai erejét. Ennek eredményeképp 1917. június 5. és 1918. szeptember 12. között minden 18 és 45 éves kor közötti férfi, aki az USA területén élt, köteles volt regisztrálni, függetlenül attól, hogy amerikai […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 7. rész 1915 nyarán a hadifogolytábor rabjait a rekkenő hőség mellett a kényszerű semmittevés is kínozza. Pedig a frontokról csupa jó hír érkezik: az oroszok hátrálnak, az olaszok pedig hiába próbálják áttörni a Monarchia állásait. Rabtartóik kicsinyes bosszúi persze nem maradnak el, és ilyen körülmények között a szobafogság […]
A Fossalta Maggiore-i osztrák–magyar katonai temető története 2019. október 12-én az olaszországi Fossalta Maggiore településen megindító nemzetközi megemlékezés zajlott. A Piave keleti partján található faluban állomásozott 1918-ban Szombathely házi ezrede, a cs. és kir. 83. és a részben ebből létrejött 106. gyalogezred. Itt alakította ki temetőjét is, amiben emlékművet is emelt. A temetőt ugyan később […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 6. rész A hadifoglyok hangulatát a frontokról érkező hírek alapvetően befolyásoljak: ha a mieink vereségeiről írnak az újságok, az a fogva tartókat engedékenységre ösztönzi. Győzelmeink ellenben nagyobb szigort és nehezebb létfeltételeket hoznak. Przemyśl 1915. márciusi elvesztését a gorlicei áttörés és az oroszok visszavonulása bőven ellensúlyozza. A legnagyobb öröm […]
Első világháborús tábori újságok Hadi Cubus, Csatapereczek, Gázmacska, Kartács, Stochodi Oroszlán, Prhovói fütyülő, Lövészárok és vidéke, Vidám Újság a Szomorú Hegyekről – csupán néhány cím a nagy háború idején kiadott több mint száz magyar nyelvű katonaújság közül. Mint a címek egy része sejteti, a változatos formában és tartalommal megjelent lapok némelyikétől nem állt távol a […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 5. rész Megkezdődik az 1915-ös esztendő. Hősünk megtapasztalja a hadifogság hétköznapi szenvedéseit: nem elég felgyógyulni a sebesülésből és/vagy a betegségekből, el kell viselni a megalázó rabságot, a kényszerű távollétet az otthoniaktól, az összezártságot a sokféle idegennel, az unalmat, a női nem utáni vágyakozás kínjait. A posta nagyon egyenetlenül […]
A Nagy Háború állásharcai számos új eszköz és taktika kifejlesztését idézték elő, a harci gázok, a tankok vagy a rohamharcászat mind a megmerevedett vonalak ellen keresett megoldásként jelent meg. Bár a tűz alkalmazása egyike a legősibb harcászati módszereknek, az I. világháborúban a használatát újabb, modernebb formába öntötték. A posztban a lángszóró használatát és az osztrák–magyar […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 4. rész Szerencsés felépülését követően Szakraida hadnagy szinte számolatlanul írja és küldi haza a leveleket, ám otthonról sokáig semmi hírt nem kap. A szerb újságok csupa győzelemről írnak, amikor mégsem, akkor a hadifoglyok tudják, hogy valami csúfos kudarcot szenvedhettek el. A cseh tisztek különös viselkedése. Hősünk végül édesanyja […]
Aki Szarajevóban jár és kicsit is érdekli a történelem, minden bizonnyal felkeresi a trónörökös pár meggyilkolásának helyszínét. Így tett ez év elején Somosi György is, s ezen kívül felkeresett még a városban néhány további ismert, vagy kevésbé ismert, első világháborúhoz kapcsolódó helyszínt, amiről rövid képes beszámolót küldött a számunkra. Úgy gondoltuk, hogy a merénylet évfordulóján […]
Történetek a 6. isonzói csatából – 5. rész A címbeli idézet Hőniges Félixnek, a m. kir. debreceni 3. honvéd gyalogezred századparancsnokának 1916. augusztus 6-án a kora esti órákban elküldött jelentéséből származik. Ekkor a tartalékos hadnagy alakulatával a 237-es magaslaton és környékén harcolt. A 6. isonzói csata első napján ez nem volt meglepő, hiszen ezekben az […]
Legfrissebb hozzászólások
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet
Üdvözzöllek e nemes és nehéz témában, sajnos sok munka vár rád, még dícső helyére kerül ez az ídőszak.
Sok sikert kívánok a kutatási területéhez és várjuk a jó és szinvonalas cikkeket ! Üdvözlettel, Ledzényi Péter