A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 3. rész Hősünk csodával határos módon életben marad, de szerb fogságba kerül. Miután túléli a vasúti szállítást is, Nisben, a legénységi hadifogolykórházban keserves napokat él át. Erős szervezete azonban legyőzi a seblázat. Később a helyi tiszti kórházban lábadozik, miközben a szerb újságokból próbál tájékozódni a háború eseményeiről. A […]
„Olaszországgal a háború kitörése a küszöbön áll!” – mondta 1915. május 23-án délelőtt Lukachich Géza tábornok, a monfalconei csoportparancsnokság parancsnoka, az Isonzó melletti településen tiszti gyűlésre összegyűltek előtt. Ez azonban ekkor már nemcsak a „küszöbön állt”, hanem órák múlva meg is kezdődött, mert este kihirdetésre került a hadüzenet, s másnap megkezdődtek az összecsapások. Az itt […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 2. rész A sikeres Drina-átkelés után kezd kibontakozni az 5. hadsereg offenzívája. A szerbek ugyan szívósan védekeznek, de kénytelenek folyamatosan visszavonulni. Szakraida István kezdi megtapasztalni, milyen is ez a háború: a győzelmet katonazenével ünneplik, de a hőség kánikulai, a térképek rosszak, a terep nehéz, a legénység máris kimerült, […]
Angliából, a magyar születésű Stephen I. Pogany úrtól, a University of Warwick professor emeritusától kaptuk az alábbi fotót, amelyen egy testvérpárt, a professzor úr nagyapját, Platschek Lajost (balra) és öccsét, Dezsőt láthatjuk az első világháború idején. A kép mellé még néhány információt kaptunk, s a kérdést, hogy vajon mit lehet tudni róluk, az egyenruhájukról, a […]
Számos hajó nevét olyanok is ismerik, akiket semmilyen szinten nem érdekel a tengerjárás vagy a tengeri hadviselés története. Példaként elég csak az egyik legismertebbet, a Titanicot megemlítenünk, de valószínűleg sokunk számára Columbus Santa Mariájának vagy Nelson HMS Victoryjának neve sem cseng teljesen idegenül. Bármilyen meglepő, egy olyan hadihajóval mi, magyarok is rendelkezünk, amelyről meglehetősen sokan […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 1. rész Blogunk olvasói alighogy búcsút vehettek Dr. Kemény Gyula, a cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóalja orvosfőnökének szerbiai kalandjaitól, máris egy másik egykori 37-es tiszt hadinaplójával kerülhetnek közelebbi ismeretségbe. Szakraida (későbbi nevén Szentiday) István hadnagy ugyanebben a nagyváradi ezredben, de a III. zászlóaljban harcolta […]
1920. június 4-én a magyar kormány meghatalmazottai, Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd a Nagy-Trianon palota „La galérie des Cotelles” (Cotelle csarnok) termében aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést. Ezzel Magyarország számára véget ért az első világháború. Az aláírás pillanata egy térben és időben jól elhelyezhető esemény, amely különleges jelentést nyert mind a szakma képviselői, mind […]
Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 41. rész 1914. december 11-én a szabácsi hídra jutás előtt még a hídfőparancsnok tábornok is vallatóra fogja hősünket a hadtestüket tudakolva, aki végtelenül kellemetlen helyzetbe kerül, de ezt is sikeresen megoldja. Még egy magyar honvéd főhadnagy állja az útjukat, de vele már könnyebben boldogulnak és végre boldog örömmel […]
Történetek a 6. isonzói csatából – 4. rész Sorozatunk előző részeiben bemutattuk a Doberdó-fennsíkon a 6. isonzói csatában az „Isonzó alszakasz” két védelmi zónájában – a „Biene” 1-2-ben – lezajlott harcokat. Az említett területhez délről csatlakozó Biene 3-ban is elkeseredett, heves, váltakozó sikerű küzdelem folyt 1916 augusztusának első harmadában. Mivel itt található a Monte San […]
Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 40. rész 1914. december 11-én reggel 8 órakor ezredorvosunk vezetésével megérkezik a „cirkusz” a régóta vágyott Szabácsra, ahol örömkönnyek gyűlnek a szemükbe. A Száva túloldalán már látják Magyarországot. Megtudják azonban, hogy az itteni hídon csak a XV. hadtest csapatai kelhetnek át, a XVI. hadtest egységeinek, ahová ők is […]
Legfrissebb hozzászólások
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet
Üdvözzöllek e nemes és nehéz témában, sajnos sok munka vár rád, még dícső helyére kerül ez az ídőszak.
Sok sikert kívánok a kutatási területéhez és várjuk a jó és szinvonalas cikkeket ! Üdvözlettel, Ledzényi Péter