A görzi hídfő története – 2/2. rész A fent idézett mondat a görzi hídfő ellen támadásra készülő VI. hadtest számára az olasz 3. hadsereg parancsnoksága által 1916. július 31-én kiadott utasításban szerepelt mint az offenzíva célja. Az olasz vezérkar 1915 májusától nagy erőket mozgósított a „küszöb” átlépésére. A folyamatos támadások nagy veszteségeket okoztak a hídfő […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 21. A visszaemlékezés következő fejezetében megismerhetjük, mivel töltötték a fogoly tisztek napjaikat: sétáltak a városban, beszélgettek, sakkoztak, nyelveket tanultak. Az összezártság azonban elkerülhetetlenül együtt járt konfliktusok kialakulásával. Különösen nagy vihart kavart a „kadettügy”, amikor is egyes tisztek megtagadták, hogy fizetésükből segítsék a rosszabb ellátásban részesülő hadapródokat – mélységes […]
Képek az asztalfiókból 7. Sorozatunk újabb fotóján egy osztrák tartalékos árkász tisztjelölt, Eduard Karger látható. Az 1915 őszén a Duna melletti Kremsbe küldött fotólapon még békebeli kimenőt visel. A képen Eduard Karger, a 2/5. árkászszázad tartalékos hadapródjelöltje látható. A képeslapot ő adta fel 1915. november 20-án tábori postával Ernst Niederhäusernek, Krems an der Donauba. A […]
A görzi hídfő története – 2/1. rész 1915 tavaszán az osztrák–magyar hadvezetőség – ahogy ez a Sághy Elemér tartalékos főhadnagy háború utáni írásából vett fenti idézetből is kitűnik – nagy szerepet szánt az Isonzó mentén létesített hídfőnek, amely végül több mint egy éven át állta a folyamatos tüzérségi és létszámbeli fölényben levő olasz csapatok támadásait. […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 20. Az akmolinszki parancsnok számtalan rendelettel és tiltással keseríti meg a foglyok életét. Így a tiszteket választás elé állítja: vagy levágják gallérjukról rangjelző csillagjaikat, vagy nem mehetnek többé a városba. A találékony érintettek azonban ötletes megoldást találnak: a csillagokat gallérvédő alá rejtik. A lakossággal való érintkezéshez, elsősorban a […]
Képek az asztalfiókból 6. Bere Zsigmond 1916 decemberében újévi üdvözletként küldte a testvérének Szegedre a mai fotólapunkat, aminek az érdekessége, hogy a képen látható tárgyak és a katona ruházata, felszerelése teljesen megegyezik egy másik fotón láthatóval. Vajon véletlen, vagy tudatos a teljes egyezőség? Mai fotónkon a közös hadsereg gyalogságának egy rendfokozat nélküli katonája látható. Bár […]
A 8a kaverna története a Monte San Michelén Kutatásainknak is köszönhetően ma már egyre többen keresik fel a Doberdó-fennsíkot. Az egykori súlyos harcok központját, a Monte San Michele területét körbejárva több helyen látni sötéten tátongó, félig betemetődött, beomlott kavernabejáratot. Valamikor igen sok munkát követelt a megépítésük, és nagyon fontos volt a feladatuk, hiszen az élőerőt […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 19. Következő nap foglyaink nagybevásárlásra indulnak az akmolinszki bazárokba. Az egyik legfontosabb célkitűzés egy szalmazsák beszerzése, hogy némileg elviselhetőbbé tegye az alvás óráit. Ebben végül egy helyi német család van segítségükre, amely még meg is vendégeli őket; igaz, nem túl ízletes kosztjuk elfogyasztása nehéz helyzet elé állítja visszaemlékezőnket […]
Képek az asztalfiókból 5. Asztalfiókunkból ezúttal az alsó-ausztriai cs. és kir. 49. gyalogezred katonáit ábrázoló fotó került a kezünkbe. A tiszt urak a fronton a harcok szünetében rongylabdákkal céltáblára dobva múlatták az időt a kép készítése előtti pillanatokban… Az alábbi fotón cs. és kir. 49. számú báró Hess gyalogezred tisztjei pózolnak egy céltáblával és a […]
A piavei csata olasz olvasata Azután, hogy az olaszok 1917 végén a Piave–Monte Grappa frontvonalon feltartóztatták a caporettói áttörés folytatását célzó német és osztrák–magyar offenzívát, félévre megmerevedett a front. Majd a Monarchia 1918. június 15-én új nagy támadást indított, amelyről joggal írták, hogy annál „feleslegesebb és értelmetlenebb kevés akad a hadtörténelemben” (Hajdú Tibor-Pollmann Ferenc: A […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet