Az 1914. december 11-én vívott limanovai csata már a Nagy Háború alatt eposz lett, és lassan beépült a nemzeti emlékezetbe. Ezt szolgálta az oktatás is, amely a hadviselő állam szolgálatában állt. A csurgói tanítóképző intézet egyik óratervén keresztül jól láthatjuk, milyen volt több mint három év után a győzelem emlékének őrzése és milyen célokat szolgált […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 6. A hadifoglyainkat szállító vonat Tatárföldet átszelve rövid időre megáll Baskíria fővárosában, Ufában. Ezt követően pedig hamarosan elérik az Ural hegységet, Európa és Ázsia határát; el is gondolkodnak arról, hogy azon a vidéken járnak, ahol egykor a magyarok ősei éltek. Az Ural vadregényes láncolatain átkelve, a következő nagyobb […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 5. Penzán, Szizranyon, majd a Volgát átlépve Szamarán keresztül folytatódik hadifoglyaink útja Oroszország belseje felé. Az állomásokat ezúttal nem hagyhatják el, de így is feltűnik nekik, hogy lassan változnak, egyre „keletiesebbek” a települések, és az első tevék is felbukkannak. Az utazás nyomasztó egyhangúságában László József gondolatban igyekszik szeretteivel […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 4. Hadifoglyunk és társai tovább haladnak kelet felé; az átszelt vidéknél már csak a koszt egyhangúbb. Így örömteli változatosság, amikor Asztapovo kis falujában lehetőségük nyílik egy kis kultúrtörténeti kitérőre: megtekintik a pályaudvar közelében azt a szobát, ahol Lev Tolsztoj 1910. november 20-án elhunyt. Az áhítattól kis időre azt […]
1929-ben megszületett egy legendás dal, amely világsiker lett, és ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy milyen sok köze volt a Nagy Háborúhoz. A budapesti Színházi Élet 1930. június 8-án megjelent száma utánajárt a világhírű dal titkának, amikor megkérte a szövegírót, írja meg a dal történetét. Ez a dal a Schöner Gigolo, armer Gigolo volt, amelyet […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 3. Sorozatunk harmadik részében László József és társai Közép-Ázsiába vezető, tizennégy napos vonatútjának első négy napját kísérjük végig, Lublinból Minszken át Szmolenszkig. Kupéjukat némi találékonysággal éjjelre háromszintes hálóvá, napközben társalgószobává alakítják. Az egyhangú vidéken átrobogó vonaton a legnagyobb kihívást az unalom jelenti, amit ki-ki a maga módján igyekszik […]
Biharnagybajomtól Novoszibirszkig és vissza Földesi Károly biharnagybajomi származású katona különös „hadifogságának” és a halottnak hitt testvér közel ötven év után, 1961-ben történt hazalátogatásának az Ábrahám János által megörökített történetét Gyügyei Katalin olvasónktól kaptuk. 1960 elején cirill betűs levelet hozott a postás, mert nem tudta kinek kézbesítse. Feleségemmel kiolvasva a címzettet, láttuk, hogy Földesi Margitnak […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 2. László József és sorstársai 1914. szeptember 10-én, egy éjszakára megpihennek Lublinban. Másnap elterjed a hír, hogy hamarosan vonaton útnak indítják őket a szibériai Omszkba. Így mindenki igyekszik koronáit rubelre váltani, és élelmet szerezni a hosszú vonatútra. Elköltenek helyben még egy ebédet, és megismerkednek az orosz káposztás eledelekkel. […]
A mai poszt szerzője, dr. Horváth Attila történész a Bács-Kiskun megyei Tass első világháborús emlékeit kutatja. Tősgyökeres tassiként nemcsak családja hagyományait, történeteit és tárgyi emlékeit dolgozza fel, hanem e mellett – és sokszor ezen keresztül – gondos helytörténeti munkát is végez. Mai írásában a háború idején a faluba került szerb, orosz és olasz hadifoglyok nyomába […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 1. Új sorozatot indítunk útjára a mai nap. A budapesti születésű László József a császári és királyi győri 19. gyalogezred tartalékos hadnagyaként 1914. augusztus 27-én Lublin közelében esett orosz hadifogságba. Hat évet töltött rabságban, amiről részletes és élvezetes stílusú naplót vezetett. Hadifogoly-naplójának első részében fogságba esésének körülményeit és […]
Legfrissebb hozzászólások
It's enormous that you are getting thoughts from this piece of writing as well as from our dialogue made here.
A bosznia-hercegovinai osztrák-magyar katonatemetők kutatása során szembesültünk vele, hogy az első világháború előtt ott eltemetettek harmada-negyede öngyilkosságban hunyt el. Ezért is kerestem meg Kiss Gábor állandó szerzőnket, az osztrák-magyar katonai egészségügy kiváló kutatóját, hogy a témával foglalkoznunk kellene a blogon is. Így kerültek az írásába is a bosznia-hercegovinai esetek Trebinjéből, Nevesinjéből, de bármelyik korabeli helyőrségből bőven lehetne találni még ilyeneket, sok-sok magyarországi szereplővel. Örülök és köszönöm, hogy Gábor felvállalta ezt a nehéz és érzékeny témát! Sok minden van még ebben, amivel érdemes lenne foglalkozni.
Egyszer olvastam egy korabeli novellát, ami erről a témáról szólt. Hőse egy fiatal újonc a kiképzés elején valami engedetlenség miatt kap pár nap fogdát, ezért lemarad az oktatásban. Ezt viszont nem tudja bepótolni, a kiképzők emiatt folyamatosan megalázzák és végül elkeseredésében öngyilkos lesz. De Tömörkénynek is több novellája van a témában, még az egyik kötet címe is erre utal (Katona a kötélen).
A fenti posztunkban az utolsó travniki képen Dzselaludin pasa türbéje látható, amit 1878-ban Sófalvy József is megszemlélhetett. A türbe és a gazdája, valamint az ő elefántja, fil történetét Ivo Andrić örökítette meg A vezír elefántja című gyönyörű kisregényében. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki kíváncsi Travnik történetére és mindennapi életére az 1820-as években, egy bő félévszázaddal osztrák-magyar csapatok megérkezése előtt. Sok helyen elérhető elektronikusan is a történet, itt is pl. a szerző másik két írásával együtt: mek.oszk.hu/01600/01637/01637.pdf Jó olvasást és köszönjük Bartók Bélának, hogy ez egyik hosszú boszniai utazásunk alkalmával felolvasta nekünk! :)
Eddig nyomtatásban még sehol. Érdekelné könyv formában is?
Jó napot, hol jelent meg nyomtaasban a visszaemlékezés?