László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 7. Cseljabinszkot elhagyva a kazah steppék felé folytatódik hadifogoly krónikásunk vonatútja, egészen Petropavlovszkig. Itt végre leszállhatnak a vonatról hosszabb időre; hogy mikor és merre folytatódik útjuk, nem tudják, még az a hír is fölröppen, hogy Szibéria helyett a mesés turkesztáni Buhara lesz a végállomás. Hadifoglyaink elfoglalják nem túl […]
Az 1914. december 11-én vívott limanovai csata már a Nagy Háború alatt eposz lett, és lassan beépült a nemzeti emlékezetbe. Ezt szolgálta az oktatás is, amely a hadviselő állam szolgálatában állt. A csurgói tanítóképző intézet egyik óratervén keresztül jól láthatjuk, milyen volt több mint három év után a győzelem emlékének őrzése és milyen célokat szolgált […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 6. A hadifoglyainkat szállító vonat Tatárföldet átszelve rövid időre megáll Baskíria fővárosában, Ufában. Ezt követően pedig hamarosan elérik az Ural hegységet, Európa és Ázsia határát; el is gondolkodnak arról, hogy azon a vidéken járnak, ahol egykor a magyarok ősei éltek. Az Ural vadregényes láncolatain átkelve, a következő nagyobb […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 5. Penzán, Szizranyon, majd a Volgát átlépve Szamarán keresztül folytatódik hadifoglyaink útja Oroszország belseje felé. Az állomásokat ezúttal nem hagyhatják el, de így is feltűnik nekik, hogy lassan változnak, egyre „keletiesebbek” a települések, és az első tevék is felbukkannak. Az utazás nyomasztó egyhangúságában László József gondolatban igyekszik szeretteivel […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 4. Hadifoglyunk és társai tovább haladnak kelet felé; az átszelt vidéknél már csak a koszt egyhangúbb. Így örömteli változatosság, amikor Asztapovo kis falujában lehetőségük nyílik egy kis kultúrtörténeti kitérőre: megtekintik a pályaudvar közelében azt a szobát, ahol Lev Tolsztoj 1910. november 20-án elhunyt. Az áhítattól kis időre azt […]
1929-ben megszületett egy legendás dal, amely világsiker lett, és ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy milyen sok köze volt a Nagy Háborúhoz. A budapesti Színházi Élet 1930. június 8-án megjelent száma utánajárt a világhírű dal titkának, amikor megkérte a szövegírót, írja meg a dal történetét. Ez a dal a Schöner Gigolo, armer Gigolo volt, amelyet […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 3. Sorozatunk harmadik részében László József és társai Közép-Ázsiába vezető, tizennégy napos vonatútjának első négy napját kísérjük végig, Lublinból Minszken át Szmolenszkig. Kupéjukat némi találékonysággal éjjelre háromszintes hálóvá, napközben társalgószobává alakítják. Az egyhangú vidéken átrobogó vonaton a legnagyobb kihívást az unalom jelenti, amit ki-ki a maga módján igyekszik […]
Biharnagybajomtól Novoszibirszkig és vissza Földesi Károly biharnagybajomi származású katona különös „hadifogságának” és a halottnak hitt testvér közel ötven év után, 1961-ben történt hazalátogatásának az Ábrahám János által megörökített történetét Gyügyei Katalin olvasónktól kaptuk. 1960 elején cirill betűs levelet hozott a postás, mert nem tudta kinek kézbesítse. Feleségemmel kiolvasva a címzettet, láttuk, hogy Földesi Margitnak […]
László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 2. László József és sorstársai 1914. szeptember 10-én, egy éjszakára megpihennek Lublinban. Másnap elterjed a hír, hogy hamarosan vonaton útnak indítják őket a szibériai Omszkba. Így mindenki igyekszik koronáit rubelre váltani, és élelmet szerezni a hosszú vonatútra. Elköltenek helyben még egy ebédet, és megismerkednek az orosz káposztás eledelekkel. […]
A mai poszt szerzője, dr. Horváth Attila történész a Bács-Kiskun megyei Tass első világháborús emlékeit kutatja. Tősgyökeres tassiként nemcsak családja hagyományait, történeteit és tárgyi emlékeit dolgozza fel, hanem e mellett – és sokszor ezen keresztül – gondos helytörténeti munkát is végez. Mai írásában a háború idején a faluba került szerb, orosz és olasz hadifoglyok nyomába […]
Legfrissebb hozzászólások
Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.
Tanulságos volt ez a sorozat, köszönöm, hogy olvashattam!
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.