Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 18. rész Hősünk 1918. június 15-én délelőtt a Montellón az előrenyomulás közben maga mellé gyűjt több kisebb-nagyobb csellengő csoportot, akikkel megerősödve rohamszakaszával elfoglalja a második olasz állást is. Továbbrohanva egy üteg kerül az útjukba, ahol egy tüzér főhadnaggyal szemben Kókay László a puskáját használja. Később az olasz […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 17. rész A sikeres piavei áthajózást követően hősünk szakasza a Montello alatt gyülekezik és várja a magaslat elleni támadás időpontját, illetve a többiek megérkezését. Az átkeléskor nem mindenki volt olyan szerencsés, mint amilyenek ők. A parton saját tűzben szenvedik el az első veszteségeiket. 7 óra 38 perckor […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 16. rész 1918. június 15-én 3 óra előtt pár perccel megindul a tüzérségi előkészítés, amivel kezdetét veszi a piavei offenzíva. 5 óra 35 perckor a Zocche Slucht folyó felé eső kijáratánál hősünk a rohamszakaszával beugrik a számukra kijelölt két pontonba, s az elsők között indulnak el az […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 15. rész 1918. június 14-e, az offenzíva előtti nap nagy izgalomban telik. Hősünk rohamistái a rumos kaland után lejutnak a Sajó stützpunktba, de a kavernájukat egy másik alakulatnak is kiutalták. A veszekedések után Kókay László búcsúlevelet ír az édesanyjának. Az este folyamán még megbeszélésre hívják a zászlóalj […]
Az 1917 nyarán hatalmas erővel meginduló orosz Kerenszkij-offenzíva nevezetessé tette a Stanislau mellett húzódó lövészárkokat a cs. és kir. munkácsi 65. gyalogezred számára. Ezekben az árkokban zajlott a negyedik háborús év egyik legvéresebb csatája a keleti fronton. Az ezred a harcokban csaknem 80 százalékos veszteséget szenvedett. – Makó Kristóf olvasónk írása a csata krónikáját mutatja […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 14. rész 1918. június 13-án a 46-os rohamszázad részére kiosztják a speciális felszerelést, s három emberenként egy liter rumot is kapnak a sturmosok. Este a II. zászlóalj tisztjei az étkezdében elbúcsúznak egymástól, majd 8 órakor a 8. század Kókay László rohamszakaszával kiegészülve elindul a Piave felé. Útközben […]
Kiskunlacháza nagyközség a Ráckevei járásban található, mintegy 50 km-re déli irányban Budapesttől. 1910-ben 4980 fő lakott a településen, ebből 2539 férfi. A vármegyei ismertető szerint 660-an vettek részt a világháború harcaiban, azaz minden negyedik férfi megjárta a frontot. 142-en haltak hősi halált. A helyi lakosságból 22 zsidó vallású katona is részt vett a háborúban, akik […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 13. rész 1918. június 11-én hősünk a 8. század parancsnokával, Molnár László főhadnaggyal kimegy Minához egészen a Piave partjára megszemlélni az offenzíva előtti szálláshelyüket és a kiindulási helyszínt. 12-én megtudják, hogy a következő nap lesz az X-2. nap, vagyis két nap múlva kezdődik az offenzíva… Másnap […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 12. rész 1918. június 7-én hősünk a vele egy évben és egy napon született Szarafolyán Károly sturmos tiszttársával együtt ünnepli a 21. születésnapját. Az offenzívára készülve elosztják a legénységet és a műszaki segédcsapatokat is. Az altisztekkel együtt is kimennek a megfigyelőhelyre szemrevételezni a támadási területüket. [1918. […]
A zentai Történelmi Levéltár könyvgyűjteményében található egy történelmi szempontból érdekesnek mondható, ámde aránylag ritkán forgatott kötet. A zentai levéltárban – mindeddig – nem mutatkozott nagyobb igény Horatius 1875-ben nyomtatott, olasz nyelvű kiadásának tanulmányozására. A könyv érdekességét a benne található bejegyzés adja… A könyvben olvasható bejegyzés szerint: „Dudáss László, 63. ezredbeli zászlós zsákmányolta az 1918. […]
Legfrissebb hozzászólások
A bosznia-hercegovinai osztrák-magyar katonatemetők kutatása során szembesültünk vele, hogy az első világháború előtt ott eltemetettek harmada-negyede öngyilkosságban hunyt el. Ezért is kerestem meg Kiss Gábor állandó szerzőnket, az osztrák-magyar katonai egészségügy kiváló kutatóját, hogy a témával foglalkoznunk kellene a blogon is. Így kerültek az írásába is a bosznia-hercegovinai esetek Trebinjéből, Nevesinjéből, de bármelyik korabeli helyőrségből bőven lehetne találni még ilyeneket, sok-sok magyarországi szereplővel. Örülök és köszönöm, hogy Gábor felvállalta ezt a nehéz és érzékeny témát! Sok minden van még ebben, amivel érdemes lenne foglalkozni.
Egyszer olvastam egy korabeli novellát, ami erről a témáról szólt. Hőse egy fiatal újonc a kiképzés elején valami engedetlenség miatt kap pár nap fogdát, ezért lemarad az oktatásban. Ezt viszont nem tudja bepótolni, a kiképzők emiatt folyamatosan megalázzák és végül elkeseredésében öngyilkos lesz. De Tömörkénynek is több novellája van a témában, még az egyik kötet címe is erre utal (Katona a kötélen).
A fenti posztunkban az utolsó travniki képen Dzselaludin pasa türbéje látható, amit 1878-ban Sófalvy József is megszemlélhetett. A türbe és a gazdája, valamint az ő elefántja, fil történetét Ivo Andrić örökítette meg A vezír elefántja című gyönyörű kisregényében. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki kíváncsi Travnik történetére és mindennapi életére az 1820-as években, egy bő félévszázaddal osztrák-magyar csapatok megérkezése előtt. Sok helyen elérhető elektronikusan is a történet, itt is pl. a szerző másik két írásával együtt: mek.oszk.hu/01600/01637/01637.pdf Jó olvasást és köszönjük Bartók Bélának, hogy ez egyik hosszú boszniai utazásunk alkalmával felolvasta nekünk! :)
Eddig nyomtatásban még sehol. Érdekelné könyv formában is?
Jó napot, hol jelent meg nyomtaasban a visszaemlékezés?
Kedves Zoltán, köszönöm az elismerő szavakat. Ami a kérdést illeti: ha jól emlékszem, akkor ezt a cikket a hivatkozott ápolónői kiskönyv alapján írtam annak idején, és ebben volt a jogszabályi hivatkozás. A jogszabályt magát nem olvastam. A dokumentum az OSZK állományához tartozik, így ott lehet az eredetijét megnézni. A jogszabályt a Kriegsministerium rendeletei között keresném németül, ha frissiben el kellene olvasnom.