Lakatosinasból honvéd/domobran, honvédből katonaszökevény, majd rettegett rablóvezér, aki bitófán végezte életét. A Csaruga ragadványnevű, horvátországi szerb Jovó Sztaniszavljevics története. „Tiszteletem, hóhér úr. Isten veled, népem. Csaruga elutazik. Nem olyan szörnyű ez. Gyerünk, csak vidáman” – a feljegyzések szerint ezek voltak Jovó Sztaniszavljevics Csaruga kedélyeskedő utolsó szavai 1925. február 27-én, amikor az eszéki királyi törvényszék […]
mađarski Nakon okupacije Bosne i Hercegovine 1878. godine, Austrougarska je pristupila modernizaciji pokrajine. Deo toga činila je izgradnja uskotračne pruge, koja je bila značajna što iz privrednog, tako i iz vojnog aspekta. Pruge je nasledila jugoslovenska država, i bile su sve do sredine 1970-ih godina u upotrebi. Sanstefanskim mirovni sporazum koji je sklopljen 3. […]
szerb Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációját követően a Monarchia a tartomány modernizálásába fogott. Ennek részét képezte a keskeny nyomtávú vasútvonal kiépítése, amely gazdasági és katonai szempontból is fontos volt. A vasútvonalakat a délszláv állam örökölte meg, és az 1970-es évek közepéig használta azokat. Az 1877–1878-as orosz-török háborút lezáró, 1878. március 3-án megkötött San Stefanó-i béke nem […]
Szabadka földrajzi fekvésénél fogva fontos közlekedési csomópont volt: itt futott össze a Budapest–Zimony észak-dél irányú, valamint a Nagyvárad–Szeged–Zombor–Eszék kelet-nyugat irányú vasútvonal. Ezek a vasútvonalak a háború során stratégiai fontossággal bírtak a csapatok és az utánpótlás szállításában, a hadszíntérről pedig a sebesülteket és a betegeket vitték a hátországban kialakított hadikórházakba. Szabadkán is hadikórházakat hoztak létre, amelyekbe […]
Könyvismertető A berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. Az Oszmán Birodalomtól birtokba vett tartomány az elkövetkező évtizedekben óriási fejlődésen esett át, aminek szerves részét képezték a polgári és katonai célú építkezések. Utóbbiak történetéről, és ma is fellelhető emlékeiről szól Manuel Martinović 2022-ben megjelent kötete. Az 1878 júniusában-júliusában megtartott berlini kongresszuson […]
Az első világháborúban szinte valamennyi magyar családot érte valamilyen veszteség: hadbavonult családtagok megsebesültek, megbetegedtek, vagy elestek. Voltak olyan családok, amelyek több tagjukat is elvesztették: így jártak a zentai Szabadosék is, akiknek a harcok során két fiuk is hősi halált halt. A Szabados házaspár – Szabados Péter és Sípos Rozália – fiatalabb fia, József 1889. […]
A Melkay család Szabadkán házzal és tekintélyes fölbirtokkal rendelkezett. Melkay Alajos 1883-ban Fiumében a pénzügyigazgatóságon vállalt munkát. Itt kötött házasságot, és öt gyermeke is a magyar kikötővárosba született. Közülük Álmos az első világháború idején a szabadkai 6. honvéd gyalogezredben szolgált és 1916-ban orosz hadifogságba esett. A sorsa ezt követően, a fiumei születéséből adódóan különös fordulatot […]
A kolozsvári születésű dr. Rucska Miklóst 1913 januárjában kinevezték a kassai gyermekmenhely orvosává, menyasszonyával, Palóczy Erzsikével már az esküvőjüket tervezték. A háború kirobbanása azonban közbe szólt, a szépreményű fiatal doktor hadba vonult, a menyasszonya pedig megbetegedett… Rucska Miklós 1886-ban Kolozsváron látta meg a napvilágot mosóczi Rucska Lajos ügyvéd és földbirtokos – aki később a […]
A cs. és kir. Haditengerészetnél az Alföldről származó magyar legények is szolgáltak, akik a bevonuláskor láttak először életükben tengert. Ilyen volt a mezőtúri Szöllősi Lajos is, aki 1913-ban önként jelentkezett a haditengerészethez. Szöllősi Lajos 1893. szeptember 21-én született Mezőtúron, id. Szöllősi Lajos és Patkós Zsuzsanna nyolcadik gyermekeként. Szöllősi Lajos születésének/keresztelésének bejegyzése a mezőtúri evangélikus […]
A település a Duna közelében 1882–83-ban jött létre a Pancsova–Tárcsó közötti út mentén, a vojlovicai erdő melletti ármentes területen. Lakosainak egy része – szlovákok (566 fő) és németek (500 fő) – az egykori árvízkárosult marienfeldiek közül került ki, akiket 1865–1869 között telepítettek az aldunai réti földekre. Az 1867–70-es és az 1870–71-es téli, valamint az 1876-os […]