Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 37. rész

1918 októberében az őreiknek kiszolgáltatott hadifoglyok a cenzúrázott sajtó híranyagát böngészve hiszik is, nem is a katonai összeomlást, és a vereség egyértelmű jeleit. Ismét felmerül keletre szállításuk kérdése, így a rokkantként való hazajutás is kútba esik. Beköszönt az első téli fagy, a silány barakkok képtelenek megtartani a meleget, a táborparancsnokság nem tud elég tűzifát biztosítani, a foglyok kizárólag a Vöröskeresztre támaszkodhatnak. A zavaros híranyag alapján elképzelt európai politikai átrendeződés ügye lassan eltörpül a túlélésért vívott, fagyoskodással, verésekkel és fosztogatásokkal járó, mindennapos élethalál harc mellett…

Okt. 9. A tegnapi hírek úgy látszik a mai újsághírekben lelik alapjukat. Ez újsághírek szerint ugyanis Németország békeajánlatot tett volna ismét és kiindulási pontul ezúttal elfogadta volna Amerika 1916. évi álláspontját. Ez mindenesetre nagy haladás volna. Azonkívül azt is hozták, hogy az új német minisztériumba egy csomó szocialista miniszter is került volna. Ha ez igaz, úgy nagyon könnyen lehetséges, hogy mégis csak történnek bizonyos lépések a béke érdekében, sőt nincs kizárva, hogy a németek ez idei harctéri balsikerei sem egyebek, mint egyike azon politikai fogásoknak, amelyeket a béke érdekében meg kell tenni. Lehet, hogy Horvátország is ezért kapott autonómiát és Csehországgal is ezért folytak ez irányban tárgyalások. Az újságok szerint általában sok beszéd esik ez idő szerint az általános békéről. A bolgár események is kezdenek némileg más képet ölteni, amennyiben a mai újságok szerint a mi csapataink már Szófiában vannak és a kormány csapatai és a forradalmi csapatok között folyik a harc, tehát csak egy bizonyos forradalmi párt készült békét kötni, sőt a mai hírek szerint csak fegyverszünetről lenne szó ez idő szerint és a Balkán kérdések általában csak az általános béke megkötése alkalmával lennének tárgyalandók és végleg elintézendők. A bolgár cár e mellett állítólag lemondott a trónról fia javára. Az összes hírek azonban oly zavarosan vannak beállítva, hogy helyes képet nagyon bajos szerezni belőlük.

 Petropavlovszk a víztoronyból. Jól kivehetők a városbeli mecsetek minaretjei. A 20. század elején a város hat kő- és három famecsettel büszkélkedhetett, amelyeket tatár stílusban építettek a városban jelentős létszámú, külön településrészt alkotó tatár képesség számára. Képeslap az 1900-as évek elejéről.
(Forrás: https://ru.wikipedia.org )

Okt. 10. A mai újságok is tele vannak mind oly hírekkel, melyek szerint az általános béke reménye ismét aktuálissá válik. Wilson a múlt hónapban tartott beszédében fölhívja a németeket, hogy végre mondják meg föltételeiket, melyeket ők elfogadhatónak tartanak. Azonkívül a békehírek hatása alatt Skandináviában és Japánban a tőzsdei jegyzések nagyon erősen esnek. A sok csalódás után nem merek remélni és mégsem tudok ellenállni annak, hogy titkon ne gondoljak arra a boldog eshetőségre, mely ismét visszaadna engem édeseimnek.

Okt. 11. A mai újságok szerint a központi hatalmak Wilson jegyzékére válaszolva előadták békeföltételeiket, melyek szerint hajlandók kiüríteni Belgiumot, Elszász-Lotharingiát, Szerbiát, revíziónak vetik alá a breszti békét stb. Érdekes, hogy a békejegyzéket már az új német kormány adta ki, mely nagyrészt szocialistákból áll. Nem tudom, hogy e jegyzék mily mértékben foglalja magában az említett feltételeket, de minden esetre nagy engedékenységet látok mutatni és ennélfogva remélem, hogy további tárgyalás alapjául szolgálhat. Az utóbbi napok eseményei mindinkább azt a benyomást teszik reám, mintha ezúttal előbb a békeföltételeket hajtanák végre és csak ezután fogják aláírni, illetve megkötni a békét. Erre mutatna az új német kormány összetétele is, nálunk is a nemzetiségekkel való kiegyezési kísérletek. Sőt talán a németek nagy visszavonulása is arra mutat, mert ha ez katonai kudarc eredménye lenne, úgy a vezetőséget bizonyára már rég elzavarták volna. Remélhetőleg meghalljuk rövidesen az entent válaszát. A mai újság szerint beismerik a csehek végre Szamara elestét.

 A csehszlovák légió katonái egy Vörös Hadsereg-különítmény zsákmányolt zászlójával.
(Forrás: http://lemur59.ru/node/11844, © russiainphoto.ru)

Okt. 13. A mai újságok egy rövid hírben közlik Amerika válaszát a központi hatalmak békejegyzékére követelve a nyugati fronton az elfoglalt területek kiürítését a tulajdonképpeni tárgyalás előfeltételéül. E rövidke hírből persze nem lehet még semmit sem tudni.

Okt. 15. Néhány nap óta felülvizsgálják a jelentkezett invalidusokat. Ezúttal magam is jelentkezem, csak épphogy mindent megpróbáljak, hogy viszontláthassam édeseimet. Miután a felülvizsgálatot egy cseh és egy orosz végzi, alig ismernek el valakit. Már igazán nyomoréknak kell lenni az illetőnek, hogy elfogadják, még 60 éven felüli embert is visszautasítanak. Ma megjelent a táborban valami nagyobb bizottság különféle tisztekből (mindenféle nemzetségbeli cseh, lengyel, román stb.) Miután végig járták a tábort, elmentek a kórházba is és az ott folyó felülvizsgálatot félbeszakították azzal az indoklással, hogy miután rövidesen úgyis elvisznek mindnyájunkat keletre, nincs célja e felülvizsgálatnak úgy, hogy én, ki talán csak holnap vagy holnapután kerültem volna sorra, már nem is kerülök a bizottság elé, de nem is vesztek vele semmit, mert egyrészt úgysem ismertek volna el, másrészt azoknak sincs semmi hasznuk belőle, akiket el is ismertek. Most aztán találgatjuk, hogy vajon hová is fognak elvinni bennünket, ha ugyan elvisznek. Másrészt azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen miért is akarnak keletre vinni, mikor eddig mindig csak a közeli falvakra akartak vinni. Általában azt hallani, hogy nagyon rosszul megy nekik a harctéren és azért ürítenek ki mindent, amit csak lehet. Tegnap is hoztak egy csomó legénységet Szamarából ide. Amint ezek mondják, nagyon sok a harcból menekült is, sőt az újságok is említették már, hogy kb. 20 ezren lennének már útban és azokat sem igen tudják elhelyezni.

 Csehszlovák légionisták Omszkban 1918 júniusában, amikor teljes ellenőrzésük alatt tartották a transzszibériai vasútvonal középső, uráli és nyugat-szibériai szakaszait.
(Forrás: http://lemur59.ru/node/11844 )

Okt. 17. A mai újságok szerint Németország az Egyesült Államok elnökéhez intézett jegyzékében kijelentette, hogy a Wilson által előterjesztett 14 pont alapján hajlandó békét kötni és ennélfogva a Monarchiával egyetemben hajlandó a részletek megbeszélése és a fegyverszünet megkötése végett mielőbb tanácskozásra összeülni. Sokan meggyalázónak tartják reánk nézve e békét anélkül, hogy tulajdonképpen ismernék a föltételeket. Én bízom most is a németekben és meg vagyok győződve, hogy nagyon jól tudják, mit csinálnak és különben is az a fő, hogy végre valahára haza kerüljek. A háborúban egyébiránt is mindig csak azt tapasztaltam, hogy önzőnek is kell lenni az embernek, mert mindenki az. Emellett miután [az] erkölcsi világrendbe vetett hitem, bizalmam is erősen megrendült, mert folyton csak azt tapasztaltam, hogy nem érdemes tisztességes embernek lenni. Íme, hogy élik világukat az áruló csehek és románok. Elmenetelünkre nézve ma azt az értesítést kaptuk, hogy miután fölmerült technikai akadályok miatt ez idő szerint el nem szállíthatnak bennünket, egyelőre 2 hétig itt maradunk és a falvakra való kimenetelünk ismét aktuálissá vált. E technikai akadályok alatt a vasúti torlódásokat értik a csehek, míg szerintünk ez akadály inkább a vasúti sztrájk, mely az újságok szerint keletről nyugatra kezd terjedni.

Okt. 21. Tegnap meghalt Kratky őrnagy 67 éves korában. Szegény nem tudott haza kerülni. Ma fürödni voltam, nagy szél volt és csupa por voltam, mire haza kerültem. A városban az utcákon mindenütt katonák gyakorlatoznak. Félig kész iskolákban és boltokban vannak elszállásolva és gyöngén öltözve, holott a cseh, román, szerb stb. mind csupa új ruhában jár. Az újságok is folyton jajgatnak, hogy az orosz katonáknak nincs téli ruhájuk, sőt ma már egy parancs is megjelent, mely szerint, ha a lakosság egy héten belül nem szolgáltat be önként köpenyeket, úgy kénytelen lesz a kormány erőszakkal rekvirálni azokat. E sok orosz katona láttára önként is az a gondolatom támadt, hogy oly sokan vannak és mégis nehány idegen azt csinálja velük, amit akar. Ilyen a tehetetlen tömeg. Most nehány nap óta vasutassztrájkról beszéltek az újságok, de már is úgy látszik, hogy a kormány erélyes fenyegetése elégséges volt ahhoz, hogy abbahagyják azt, legalább is arra mutat az, hogy a vonatok innen rendesen közlekednek. Az erőszakos sorozás állandóan folyik. Ma is elvittek egy csomó románt és horvátot. Ez utóbbiakat most kezdték csak besorozni. Egy horvát őrnagyot is elvittek.

Okt. 23. Ma temettük el az öreg Kratkyt. Egyszerű fekete fakoporsóban hozták be a táborba (a kórházból), hol a színházban tartott gyászmise után történt a beszentelése és azután a városi temetőben temették el. Tegnap d. u. egy csomó (nehány száz) románt hoztak be a táborba, nekünk megtiltották a barakkokból való kimenetelt és azután le akarták őket vetkőztetni, mert ezek a városban levő román helyőrségből ki akartak lépni és a táborba visszajönni hadifoglyoknak. Miután azonban ily módon a közeledő tél dacára ruha nélkül maradtak volna, a legtöbbje ismét visszament. Vagy húszan azonban egyáltalában nem akartak visszatérni, miért is ezeket bezárták. Állítólag van a börtönben olyan is, akin csak egy szál inget és gatyát hagytak. A többiek is állítólag szitkozódva tértek vissza. Az újságok oly összevissza híreket hoznak állandóan, hogy igazán nem tud az ember okos lenni belőlük, de mégiscsak azt hiszem, hogy egy közeli békére vonatkozó tárgyalások nem szünetelnek.

Okt. 25. Tegnap esett az első hó, noha már egy idő óta a termométer állandóan 0° alatt áll. Ma kaptuk az első fát fűtésre, persze csak mutatóba. Egész nap köpenyegben ülünk. Máris magamra szedtem minden téli ruhámat és még így is fáztam. Még mindig csak egyszerű ablakunk van és padló persze nincs. Úgy látszik, hogy a jövőben is csak akkor lesz fánk, ha vagy magunk, vagy a vöröskereszt vesz, de az oroszoktól nem igen várhatunk.

Okt. 26. A csehek tegnap és ma a városban a békét ünneplik (felvonulások, plakátok stb.) egy azon hírük alapján, hogy a Monarchia elfogadta Wilson jegyzékét és a nemzetiségi kérdés megoldását Wilson közvetlenül az érdekelt felekre bízta. A csehek szerint a Monarchia le van verve és a lábaik előtt hever. A hadifoglyokat hidegen hagyja mindez, mert nem tudjuk mi a valóság. Az újsághíreknek most egyáltalában nem lehet hinni, sem a cseheknek. Csak azt hiszem, hogy a béke ügye halad előre és ennélfogva bízom.

Okt. 27. A nyugat-európai helyzet helyes megítélése oly rejtély előttünk, mint még soha sem volt. Nem akarunk hinni az újságokban megjelenő híreknek és mégis mintha volna valami alapjuk, mert folyton újból és újból jelennek meg. Ma azt olvastuk, hogy Károly király egy manifesztumot adott volna ki, mely szerint a Monarchia megszűnik mint ilyen létezni, hanem föderatív birodalom lesz. A csehek és délszlávok azonban még mindezzel sem elégednek meg, hanem követelik teljes függetlenségüket, köztársaságot és a Habsburgoktól való elszakadást. Mind e hírek tehát a Monarchia bomlásáról beszélnek. Németországban pedig nemcsak a szocialisták ragadták kezükbe a vezetést, hanem a visszavonulás is állandóan tart, mintha megtört volna minden ellenállóképességük és mintha készek volnának minden békeföltételt elfogadni, csak épp megalázó ne legyen. Bármily nehéz is mindezeket elhinni, mégis kell, hogy valami igaz legyen mindezekben. Jó lenne már tisztán látni.

Nov. 8. Oly összevissza való hírek látnak naponkint napvilágot, hogy meg is untam már azokat följegyezni. Minden újsághírből kirí a célzatosság és nagyon nehéz kiböngészni, hogy ebből meg abból mi is az igazság. Igy pl. ma a következő híreket hozták az újságok. Tiszát meggyilkolták, Andrássyt (állítólag külügyminiszter) mint alkalmatlan idegent kiutasították Bécsből, az olaszok kikötöttek Triesztben, Németországban és Ausztriában kitört a forradalom, Németországban Liebknecht vette át az ország vezetését és általában követelik a császár lemondását, Ausztriában egy 5 tagú direktórium vette az ügyek vezetését, a király családjával Magyarországra szökött és a direktórium nemzetiségi alapon akarja fölosztani Ausztriát, úgy Németországban, mint Ausztriában követelik a fegyverszünet megkötését 24 órán belül. A szerbek egészen a Dunáig nyomultak volna már előre és most egyelőre még tartjuk a Duna vonalát. Az olasz lovasság Udine felé vonul. Tegnap meg az a hír volt az újságban, hogy Törökország megkötötte az előzetes békét, mely szerint egyebek között lerombolják az erődöket a Dardanellákban és szabad utat engednek az ententnek ottan. Mai hírek szerint entent csapatok már ki is kötöttek déli Oroszországban. Ilyenek és még egyéb ehhez hasonló hírek jelennek meg naponkint.

 Ifj. csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula gróf (1860–1929) az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter, id. Andrássy Gyula gróf (1823–1890) miniszterelnök fia a Tolnai Világlapja 1918. november 2-i számának címlapján.

Emellett Szibéria különböző városaiban csoportosítják a Monarchia nemzetiségeit erőszakkal be akarván sorozni mindenkit. E napokban láttam, amint egy hosszú szerb végigkorbácsolt egy embert az egész udvaron, mert nem akart közéjük beállani. Ilyen és ehhez hasonló eszközökkel soroznak. Ma meg a mostani táborparancsnok, Mester nevű vizsói ügyvéd azt a parancsot adta ki, hogy összeírandók mindazon tisztek, akik Erdélyben, Szatmár, Ugocsa, Bihar, Temes, Krassó, Torontál, Máramaros, Arad és Békés román lakta vidékein laknak föltüntetvén azt is, vajon beszélnek-e románul. Hogy miért kell nekik e kimutatás, nem tudjuk, miután azonban ők e megyéket Romániához akarják kapcsolni, sőt erre nézve az entent részéről már ígéretet is kaptak, úgy látszik, hogy az ott szülötteket is már román alattvalóknak fogják tekinteni. A városban meg egy Vajda nevű a parancsnok. Az őrség is román, általában a románokat itt helyezték el Petropavlovszkban. A csehek csak itt a táborban tartották még most is a belső vezetést. Ezek itt nagyon jó üzletet csinálnak a lafkával (bolt) és ettől nem válnak meg.

Az utóbbi időben megint sok szó esett elszállíttatásunkról a közeli falvakba. A sok különböző hír dacára erősen remélem, hogy az általános fegyverszünet, illetve békekötés ideje már nincs messze. E gondolat ad erőt a mostani nehéz helyzet könnyebb elviseléséhez is. Főleg az este nagyon keserves a gyönge világítás folytán. Alig ég itt ott 1-2 faggyúmécses. Egyik társamnak volt még egy petróleum lámpája, azt tegnap este vitte el az egyik szerb minden indokolás nélkül, talán csak azért, mert a nézete szerint ez hadifogolynak nem illetékes. A legújabb hírek szerint a német császár és Károly király már le is mondtak a trónról. Ez utóbbi a lemondás után 18 vasúti kocsiba rakatta drágaságait és elment velük a vidékre. Az olaszok meg elfogtak volna 500.000-t a mieink közül és a mieink a teljes körülzárás veszélyének kitéve mindenütt vonulnak visszafelé. Azonkívül elsüllyesztették a Viribus Unitis hajónkat is.