román légió

Sorrend:

„Nem szívesen veszem kezembe e naplót is…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 40. rész Roób József és társai – tűrve a szibériai dermesztő hideget és tomboló szélvihart – 1919 január közepén már saját utolsó vagyontárgyaik felélésére, kölcsönök felvételére kényszerülnek. Az éhínség most már valós veszély: csak belsőségekre futja, a kenyeret beosztással eszik. Ruházatuk elhasználódott, miközben barakkjukban többször felüti fejét […]

„A legsötétebb kétségbeesésben telnek el napjaink…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 39. rész 1918 decembere. Roób József és társai petropavlovszki hadifogolyként egyszerre szembesülnek a történelmi Magyarország szétesésének híreivel és Oroszország polgárháborús összeomlásával, ami lelkileg is megterhelő, ráadásul a táboron belül is eltérő reakciót vált ki a Monarchia különböző nemzetiségű tisztikarában. Néha felmerül, majd elhal a hazatérés reménye, de […]

„Én még mindig nem akarom mindezeket elhinni…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 38. rész 1918 novemberében Roób és társai folyamatosan próbálnak eligazodni a rájuk zúduló világpolitikai hírözönben: a fegyverszünet megkötése azonban nem jelenti megpróbáltatásaik végét. A petropavlovszki lágerben megjelenő cseh, szerb és román fegyveresek mindegyike úgy véli, hogy ők parancsolnak a hadifogolytáborban: egymással is konfliktusba keveredve kényük-kedvük szerint kényszersorozzák, […]

„Erkölcsi világrendbe vetett hitem, bizalmam is erősen megrendült…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 37. rész 1918 októberében az őreiknek kiszolgáltatott hadifoglyok a cenzúrázott sajtó híranyagát böngészve hiszik is, nem is a katonai összeomlást, és a vereség egyértelmű jeleit. Ismét felmerül keletre szállításuk kérdése, így a rokkantként való hazajutás is kútba esik. Beköszönt az első téli fagy, a silány barakkok képtelenek […]