Hadi krónikák a Hétközség-fennsíkról – 3. rész
A Hétközség-fennsík első világháborús szerepét, eseményeit, helyszíneit, az ott harcoló magyar alakulatok haditetteit és a hadszíntér érdekességeit bemutató cikksorozat harmadik része az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb ágyúja 1916. május 15-25. közötti időszakban a területen folytatott harcának a bemutatásával folytatódik.
Szinte mindenki ismeri Little Johnt, a híres sherwoodi banditát, „Kövér Berta” neve is ismerősen csenghet az első világháború iránt érdeklődők számára, a blogon annak a német és az osztrák‒magyar változatával egyaránt találkozva, ahogy a montenegrói „Lange Tommal” is találkozhattak már az olvasóink. A „Hosszú György”, avagy „Lange Georg”, illetve olaszul „Lungo Giorgo” azonban már jóval kisebb ismertséggel rendelkezik.
Az Osztrák–Magyar Monarchia Tengerészeti Osztálya 1911. június 3-án adott utasítást egy új csatahajó osztály, az úgynevezett Ersatz–Monarch-osztály előterveinek a kidolgozására. 1911 decemberére három, majd 1912. február és május között további öt tervvariáns készült el. Mindegyik változatban 22.000-25.200 tonna vízkiszorítású csatahajót terveztek, amelyek főtüzérségét 30,5 cm, illetve 34,5 cm űrméretű ágyúval kívánták felfegyverezni. 1912 májusában a 34,5 cm űrméretet felemelte a tengerészeti osztály 35 cm-re. A döntés mögött a szövetséges Németország keresendő, akik az akkor tervezés alatt álló Mackensen-osztályú csatacirkálókba a Krupp által fejlesztett 35 cm lövegeket szánták, így logikus volt, hogy a két szövetséges hatalom azonos kaliberű lövegekkel szerelje fel az újonnan felállításra kerülő hajóosztályokat.
Hosszas pénzügyi egyeztetések és viták után 1913 októberében zöld utat kapott az új csatahajók építési terve és 1914 májusában mind az osztrák, mind a magyar parlament megszavazta a közös hitelfelvételt. Ezzel egy időben a pilseni Škoda Művektől megrendelték az első hajóhoz szükséges 10+1 darab 35 cm űrméretű löveg legyártását. A háború kitörését követően szinte minden új hajó építési munkálatait felfüggesztettek, majd a programot 1914 decemberében a gyakorlatban, 1915. február 3-án pedig véglegesen is leállítottak.
Eközben a Škoda plzeňi gyárában gyorsan folytak a munkálatok, az első elkészült löveg próbájára 1914. november 22-én került sor, még jóval azt megelőzően, hogy a programot lefújták volna. Így joggal merült fel a kérdés, hogy mi legyen a sorsa a már legyártott, illetve a gyártás alatt lévő hajóágyúknak. 1915. április 27-én a Katonai Műszaki Bizottság több tagja, köztük Karl Padiaur tüzér ezredes Verdunnél megvizsgált egy német 38,1 cm-es haditengerészeti ágyút, melyet egy ideiglenes vasúti kocsira szerelve nagy hatótávolságú lövegként vetettek be Verdun közelében. A látogatás teljesen meggyőzte a bizottságot, hogy a plzeňi üzemben lévő 35 cm-es haditengerészeti löveg is ugyanúgy felhasználható erre a célra, mint a német társa. Ehhez a löveg platformja, azaz különleges földbe süllyeszthető talapzata számára egy speciális vasúti kocsi építésére, a lövegcső talapzatra emeléséhez egy 100 tonnás hídkocsira, a lövegcső szállításhoz pedig két nyolctengelyes vasúti szerelvényre volt szükség.
A különleges vasúti gördülőanyag gyártására vonatkozó megrendelést 1915. augusztus 23-án adták le. A Škoda gyár meglepő gyorsasággal teljesítette a feladatot, a vasútra telepített 1. számú ágyúcső már 1916. január 28-án le tudta adni az első próbalövéseket Plzeňben, ezt követően 1916. március 20-án és 21-én ballisztikai próbákat végeztek a hajmáskéri lőtéren. Közben a 2. számú ágyúcső építése is befejeződött, amivel március 9-én adták le a próbalövést. A 2.-es számú ágyúcsövet az 1. számú ágyúcső cseréjének szánták, annak önálló alkalmazását nem tervezték.
A hadvezetés ezek után úgy döntött, hogy a dél-tiroli hadszíntéren található Valsuganaba irányítják az ekkora már Marinekanone-ról, azaz haditengerészeti ágyúról Belagerungskanone-ra, azaz ostromágyúra átnevezett löveget, hogy a tervezett tavaszi offenzívában a Hétközség-fennsíkon támadó csapatokat támogassa. A Calceranica al Lago-nál tervezett tüzelőállás első felderítésére 1916. február végén került sor, és azonnal megkezdődött a vasúti pálya kiépítése a közel 100 tonnás szörnyeteg tüzelő pozíciójának a kialakításához.
1916. március 25-én érkezet meg a trentói vasútállomásra az a katonai szerelvény, amely az időközben „Georg” névre keresztelt ágyút és a „Barbara” névre keresztelt 1914/1916 M 42 cm-es L/15 nehéz ostromtarackot szállította. Az ostromágyút és az ostromtarackot magába foglaló úgynevezett vegyesüteg alkalmazásának a korlátjaira hamar rámutattak az offenzíva tűztámogatását tervező császári és királyi tisztek. Amíg „Georg” lőtávolsága meghaladta a 30 kilométert, addig „Barbara” a 15 kilométert is csak épphogy elérte. Ezért az a döntés született, hogy egy parancsnokság alatt két félüteget hoznak létre, a tarackot átirányították a Lavarone- fennsíkra, míg az ostromágyút az eredi terveknek megfelelően a Calceranica al Lago-i állásba szállították.
A löveg 1916. április 3-ról 4-re virradó éjszaka érkezett meg kijelölt helyére, ahol először a hatalmas darut állították össze, majd megkezdték a platform összeszerelését, amely április 7-én fejeződött be. Az ostromágyút április 8-án nyilvánították tűzkésznek. A löveg fő lőiránya Asiago felé nézet, ami az állásától 24 kilométerre feküdt, de oldalirányzással elérte Galliót és Cesunát is. Április 10-én kitüntető figyelemben részesült a félüteg, amikor a lovag Emil von Wurmb százados vezette egység mind a 120 katonája felsorakozott és fogadta a trónörökös Károly főherceg szemléjét.
Egy 1916. április 13-ai jelentés szerint „Georg” összesen 77 darab 700 kilogrammos lövedékkel rendelkezett, egyelőre azonban tétlenségre volt utalva. Az eredetileg március 20-ra kitűzött dél-tiroli offenzívát, melyben komoly szerepet szántak az ostromágyúnak, először a csapatok késedelmes beérkezés miatt április 10-re, majd a rendkívül rossz, télies időjárási viszonyok miatt május 15-re halasztották. A hosszúra nyúló várakozás elengedhetetlené tette „Georg” megfelelő álcázását, hogy az olasz felderítés ideje korán ne tudja meg a jelenlétét, ami egy közel 100 tonnás ágyú esetében, ráadásul nyílt pályán állva, nem volt kis teljesítmény. Az ágyúcső beemeléséhez használt darut fenyőgallyakkal gyakorlatilag fenyőfának álcázták, míg magát az ágyútestet álcahálóval próbálták leplezni. A művelet olyan jól sikerült, hogy az első lövések leadásig az olasz hadvezetésnek nem volt tudomása a löveg létezéséről.
Az álcázott Georg a Calceranica al Lago-i állásban.
(Forrás: https://www.ecovicentino.it)
Az ostromágyúnak azt a feladatot szánták, hogy a korábban elérhetetlen távolságban fekvő Asiago városát, amely az arcvonaltól 15 kilométere feküdt, vegye tűz alá. Bár nem becsülték alá a 700 kilós lövedék romboló képességét, inkább annak demoralizáló hatásában bíztak. Céljuk egyértelműen az volt, hogy a városban székelő olasz 34. gyaloghadosztály vezetésére mérjenek morális csapást, megzavarva annak döntési képességét, megkönnyítve a velük szemben támadó osztrák‒magyar csapatok dolgát.
A rejtés időszakában nem volt lehetőség a cél belövésére. A távolság, valamint a fennsík 2000 méter magas peremhegyei miatt nem lehetett a lövéseket vizuálisan megfigyelni és helyesbíteni, ezért a Perginei repülőtéren állomásozó császári és királyi Légjáró Csapatok kikülönített egy Lochner C.I típusú kétüléses felderítő repülőgépet, azzal a feladattal, hogy a leadott lövéseket megfigyelje és a kívánt helyesbítést távírón vagy szöveges üzenet formájában a löveg irányzóihoz eljuttassa.
1916. május 15-én 7:15 perckor hangos sziréna figyelmeztette Calceranica al Lago lakóit, hogy nyissák ki ablakaikat, mert „Georg” tüzelésre készül. Szükség is volt erre az óvatosságra, hiszen az elsütést követő légnyomás olyan nagy volt, hogy minden zárt ablakot betört. Az első lövés az Asiago főterén álló székesegyháztól északra csapódott be, felriasztva és pánikba ejtve a bombázásra teljesen felkészületlen katonai és polgári személyeket. Negyedóra múlva újabb becsapódás érte Asiagót. A második lövedék a Piazzetta Pertilén megsemmisített két házat és megölte Giovanna del Sassót és gyermekét, valamint megsebesített további tizenkét embert. Délelőtt 10-11 óra között újabb két találat érte a várost, ami spontán menekülést váltott ki, hiszen a nagy távolság miatt nem lehetett hallani a lövéséket, így teljesen váratlanul érte a lakókat a becsapódás. Délután még négyszer tüzelt „Georg”, két lövést Asiagóra kettőt pedig Cesunára adott le. Az első nap összesen nyolc lövést leadó löveg máris elérte a kívánt célt, az Asiagóban kialakult pánik miatt nem oltották el időben a tüzeket, ami három nap múlva pusztító tűzzé változva felemésztette a város nagy részét. A 34. gyaloghadosztálynál eluralkodó fejetlenség pedig nagyban hátráltatta a hathatós védekezését.
Asiago főtere, háttérben a Szent Mátéról elnevezett székesegyház.
(Forrás: https://catalogo.beniculturali.it)
A kiégett Asiago.
(Forrás: https://www.turismofvg.it)
Május 16-án nem adtak le lövést a szükséges karbantartási munkálatok és a Monte Cornetto hegyen létesített megfigyelőpont előkészítése miatt.
Május 17-én összesen hatszor tüzelt a löveg, délelőtt három lövés érte Cesunát, amit a Monte Cornettón időközben elkészült tüzérségi megfigyelőállásból helyesbítettek. Délután 17:30-kor ismét Asiago volt a célpont, három lövés érte a város különböző pontjait, amit légi felderítéssel figyeltek meg.
A légi felderítés által készített kép, valószínűleg Asiago főterét ért találatról.
(Forrás: https://it.wikipedia.org)
Május 18-án este 18:45 és 19:30 között „Georg” további négy lövést adott le, Gallio községben okozva károkat. Az első lövedék a templomtól körülbelül 100 méterre csapódott be, a mennyezet egy részét beomlasztva és megrongálva a tetőt, valamint a színes üvegablakok nagy részét is betörte.
A Galliót ért találat
(Forrás: https://catalogo.beniculturali.it)
Május 19-én összesen kilenc lövés adtak le légi megfigyelés mellett, négyet Asiagóra, hármat Camporoverére, kettőt pedig Roanára.
Május 20-án tizenegy lövésből három Asiagóra hullott, ahol a légi megfigyelő súlyos károkat jelentett, három találat pedig tovább rombolta Canovét. A nap folyamán 9:00 és 12:00 óra között további öt lövést adtak le Asiagóra, az eredmény megfigyelése nélkül.
Május 21-én a légifelderítés jelentése alapján jelentős olasz csapatmozgást figyeltek meg Canove irányában, Camporovere és Roana térségében. Az itt visszavonuló olasz csapatok egyértelmű célja az volt, hogy minél előbb az Assa-völgy túloldalára jussanak, ahol az olasz hadvezetés reménye szerint eredményesen megvethetik a lábukat. Ennek zavarására reggel 8:30-tól délig összesen tizennyolc lövést adtak le a nehéz ostromágyúval, a megfigyelő szerint jó eredménnyel.
Május 22-én továbbra is a visszavonulóban lévő olasz csapatokat támadta „Georg” Camporovere és Canove térségében. Összesen négyszer tüzeltek, ebből három találatot Camporovere szenvedett el, délután pedig egy találatot Canove, ahol jelentős nagyságú csapatok állomásoztak a vasútállomástól északkeletre. Másnap folytatódott a térségben visszavonulókra mért tűzcsapás. Délelőtt 11:30-kor egy belövést kapott Gallio, délután 13:44-kor pedig három belövést figyeltek meg Cesunánál.
Május 24-én hajnali 5 órakor két lövés érte Camporoverét, tovább pusztítva a már addig is jelentős károkat szenvedett települést.
Május 25-e volt „Lange Georg” utolsó harcoló napja a Hétközség-fennsíkon. Ezen a napon szinte búcsúszóul végig lőtté teljes tűzszektorát Galliótól egészen Cesunáig. Két lövés érte aznap Galliót, négy Asiagót, kettő Canovét és kettő Cesunát, ezzel a nehéz löveg befejezte az offenzívában játszott szerepét. A leadott lövések olyan mértékű terhelésnek tették ki a csőszerkezetet, hogy rajta a kopás és a deformáció jelei voltak megfigyelhetők, és emiatt a löveg pontossága jelentősen csökkent. Így a tüzelőállás leszerelését követően elrendelték az ágyú Plzeňbe való visszaszállítását és megjavítását. A löveg 77 darabos lőszerkészletéből bizonyítotton 74-et felhasznált, amiből egy Asiago területére esett, de nem robbant fel, és az a mai napig látható az asiagói osszáriumban.
Térképvázlat a fennsíkot ért találatokról.
(Forrás: Militärwissenschaftliche und technische Mitteilungen, 1923)
Műszaki adatok:
Lövedék tömege: páncéltörő gránát: 600 kg
repeszgránát, rombológránát fenékgyújtóval: 600-650 kg
rombológránát fejgyújtóval: 650-700 kg
Lőportöltet: M 97 cső-lőpor 193 kg, illetve 163 kg.
Kezdeti (csőtorkolati) sebesség: 770 m/s, illetve 650 m/s.
Csőtorkolati energia: 21 129 métertonna.
Átlagos gáznyomás: 1850 atmoszféra.
Cső hossza: 15 750 mm.
A cső tömege zárral és bölcsővel együtt: 98 000 kg.
A zárszerkezet tömege: 1 550 kg.
A cső maximális hátrasiklása: 1 000 mm.
A csőszállító vasúti kocsik önsúlya: 87 140 kg.
Teherbírásuk: 100 000 kg.
Tengelyterhelés (üresen): 5,4 tonna.
Tengelyterhelés (megrakva): 13–19 tonna.
A kocsik teljes hossza a felrakott csővel: 27 462 mm.
A cső csapágycsapjának (trunnion) magassága a sínkorona felett: 3 307 mm.
Szállítási rakszelvény: 4 650 mm magas.
A 35 cm M/16 lövedék rajza.
(Forrás: https://www.navweaps.com)
Felhasznált irodalom:
Paniz, Marco: Lange Georg Skoda 35 cm Belagerungskanone L/45
Pozzato, Paolo: L’offensiva Austriaca del 1916
Reisser, Christoph: Die Italienische Armee im Felde 1917
Offelli, Siro: 1916 La Spedizione Puntiva
Ortner, M. Christian: Die österreichisch-ungarische Artillerie von 1867 bis 1918
Sorozatunk 2026 augusztusában a Hétközség-fennsík harcainak kronológia összefoglalójával folytatódik.