Egy kiállítás megnyitójáról Ezzel a címmel nyílt fotódokumentumokból és tárgyi emlékekből kiállítás 2016. március 22-én a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. A tárlat születéséről, valamint a megnyitóról és az azt követő kerekasztal-beszélgetésről Topor István küldött rövid képes beszámolót. A felemelő hangulatú rendezvényt Tulipán Csilla előadóművész első világháborús katonadalokból álló csokra nyitotta. Ezt kövezően dr. […]
Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 1. rész slovensky Új sorozatot indítunk a mai nap. Az érsekújvári születésű Vágovits Gyula a magyar királyi 4. honvéd tábori ágyús ezred katonájaként szolgált a háborúban. 1915 őszétől 33 hónapon keresztül megszakítás nélkül frontszolgálatot teljesít az orosz, majd a román fronton. Harctéri naplói alapján 1973-ban írta meg visszaemlékezését a családja […]
Az olasz a haderő felkészülése 1915 telén a háború folytatására Az olasz haderő 1915-ben nem tudta elérni a kitűzött hadászati céljait. Az Isonzónál indított első négy támadásával nem sikerült áttörnie a frontot. Az isonzói csaták rendkívül súlyos emberveszteséggel jártak (1915-ben az olasz hadsereg halottakban és sebesültekben összesen 250.000 embert vesztett), a csapatok kimerültek, a fegyverzet […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 43. rész A vonatút végén kadétunk Budapestre érkezik, ahol három hét lábadozás vár rá. A fővárosban nyüzsgő élet fogadja, ahol mindenki üzletel. A kórházi lógósok és a frontkatona egyik párbeszéde egészen párbajig fajul… Elbúcsúztam százados ismerősömtől, aki Tiszántúlra utazott elfoglalni a katedráját. Engem pedig az előre értesített jó […]
Az első világháború kitörésekor magasra szökő nemzeti érzületnek fontos szegmense volt a sebesült katonákról való gondoskodás. A hálás nemzet minden lehetőséget meg akart adni a felépülésre azoknak, akik a hazáért harcolva megsebesültek vagy a fronton megbetegedtek. Amellett, hogy a hadsereg maga is intézkedett a sebesült és beteg katonák gyógyításáról és ápolásáról, a társadalom is ki […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 42. rész A marburgi hadikórházban töltött néhány nap után kadétunk Budapest felé veszi az irányt. Az utazás leírásából sok érdekességet megtudhatunk a vonat és az állomások közönségéről, s a háborús „hinterland” életéről… Néhány napi marburgi pihenés után emlékekkel bőségesen megrakodva, megtisztálkodva, felkapaszkodtam egy hazafelé induló vonatra. A bennem […]
A Nagy Háború Blogon 2015. május 15-én jelent meg Kajon Árpád írása A Romfell páncélautó. A cs. és kir. hadsereg első saját gyártású páncélautója címmel. Ez a cikk adta az ötletet, hogy a belga páncélautókról írjak, annál is inkább, mivel a keleti fronton – az orosz hadsereg keretein belül – éppen a központi hatalmak ellen […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 41. rész A vonatút során először a marburgi hadikórházba kerül sebesült kadétünk. A Doberdó rémlátomása itt is gyötri, szereplőinek egy része pedig a kórházi ágyak rajvonalában mellette fekszik… Marburg, 1915. augusztus 12. Boldogan, bízva, egyelőre még kissé fáradtan nézek már előre. Fájó szívvel nézek vissza néha, és gondolok […]
italiano A Doberdó-fennsík meghatározó magaslata a Monte San Michele. A tengermelléki karsztvidék 100 évvel ezelőtt maga volt a földi pokol, a legkegyetlenebb harcok színtere. Napjainkban nagy munkálatok kezdődtek a véráztatta magaslaton az eredeti (front)állapotok helyreállítására. Vajon miért volt fontos ez a hegyorom, amelynek az elfoglalásáért mindent elkövettek az olaszok? Miért nem számított az óriási emberveszteség, […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 40. rész A zászlóalj-tréntől teherautóval utazik tovább sebesült kadétünk. Balogh Jancsi nem tart vele, a Doberdót választja, mert verekedni akar az eltemetett komáiért. Imre Gáborra a sebesültekkel teli vasútállomás melletti vendéglő ablakán át már egy másik világ mosolyog… A zászlóalj trén, mint ahogy az „illik”, házakban lakott. Mindennel […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm szépen! Régi adósságom volt.
Gratulálok a poszthoz!
Jó poszt, köszönjük. A 39. honvéd gyaloghadosztály elesett hőseinek sírhelyei a Pustki temetőben, a központi kápolnától jobbra találhatóak. A temető szépen gondozott, ajánlom mindenkinek. Ugyanúgy mint Gorlice városka központjában a múzeumot, azon belül is a terepasztalt, ami napról napra mutatja be az áttörés mozdulatait (interaktív módon). Üdvözlettel Pásztor Levente
https://youtu.be/8uDKXRhNIY8?si=n7SZ0dnXatVE56Sg
Bali Mihályról egy ráckeresztúri vh-s visszaemlékezésben már olvastam. Herkli Antal nagyapja vitéz Horváth János (8. Klapka huszár) a komáromi külső erődben volt 1915 tavaszán. Ekkor meglátogathatta őt a felesége. Éppen egy katona szökevény nyilvános kivégzése zajlott, az udvaron, amin ők is résztvehettek. Nyanya (Szabó Mária) élete során sokszor felidézte az ott hallottakat. "Bali Mihály hóhér felszólítalak a törvény nevében teljesítsd a kötelességedet! Akassz!"
Ungaretti a Monte San Michele és San Martino del Carso nagy háborús költője (is) volt. Számtalan emléke van ennek a napjainkban is a hegyen és a faluban egyaránt. A magaslaton a múzeumban az egyik VR film is róla szól, s az ő kései ottani látogatását idézi fel.