Szegediek a tengeren
KukkonkaJuditA „napfény városából” két Erdélyi Mihály is szolgált az első világháború idején a haditengerészetnél. Mindkettő művész volt, s további életükre meghatározó hatást gyakorolt a háború. Erdélyi Mihály festőművész (Szeged, 1894. szeptember 17. – Szeged, 1972. március 19.) életrajzi adatai alapján 1912-ben került a haditengerészethez, míg a később színházi rendezőként, színpadi és operettszerzőként befutott Erdélyi […]
Hogy hívják magát?
SzerkesztőségKovács György háborús naplója – 23. rész Ezúttal egy katonaruhába bújt nőről, a testvérét a harctérre elkísérő Horváth Margitról mesél nekünk háborús mesemondónk. Aki nem hiszi, járjon utána… Hogy hívják magát? Margit. Kirlibabánál történt ez a dolog, hogy beosztottak közénk egy új menetszázadot, amelyben egy leány katonát fedeztünk fel, amint később megtudtuk, egy […]
Tetűpor
SzerkesztőségKovács György háborús naplója – 22. rész Egy újabb megrázó háborús történet, ezúttal az fronton küzdő katona feleségének hűtlenségéről és tragikus következményeiről. Akár Móricz Zsigmond is írhatta volna… (Ezt is.) Tetűpor a címe ennek az elbeszélésemnek, amit itt el akarok mondani, mert hát a tetűpor nagy szerepet játszott a fronton és használt is annak, […]
Kovács György háborús naplója – 21. rész A Balaton vidéki juhászbojtár olyan szépen fújta a tárogatóját a fronton, hogy azt még az oroszok is csodálva hallgatták, míg nem egyszer foglyul is ejtették… Az egyik legszebb és legszomorúbb történet, amit háborús mesemondónk a Kirlibaba környékéről megörökített. A tárogatós katona a fronton. Aki a tárogató hangját […]
Az olasz GruppoCasaPiave építészcsoport a da Ponte a Ponte (Hídtól Hídig) elnevezésű projekt keretében első világháborús emlékeket állít helyre a Veneto tartományban található – az egykori Piave front részét képező – Vidor, Moriago, Sernaglia és Susegana településeken, illetve környékükön. Az ide látogatók számára információs táblákat is elhelyeznek, amelyeken a helyszínhez kötődő egy-egy személyes háborús sors […]
„Kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám.” A kesergő katonadal kezdő sorai sokunk számára ismerősen csengenek. Fújták nagyapáink, akik szerencsésen visszatértek a festői szépségű Isonzó folyó mentén elterülő halálmezőről, amelynek hallatán ma is elborzadunk: Doberdó. Egy bátor kiscsapat a Hon […]
Matuszka Máté – Kálmán Áron: A vonal
Kovács György háborús naplója – 20. rész Közkeletű háborús toposz, hogy a harcok nem kímélik a területileg érintett polgári lakosságot sem. Galíciára különösen igaz volt ez, olvashattuk már sokszor itt is. A mai rövid részletben hősünk együttérző sorait olvashatjuk a háborús menekültek szenvedéséről. A menekülők elhagyják a falujukat. Hát bizony azon a vidéken, amerre […]
Malindovszky Ákos: A megbeszélés
Legfrissebb hozzászólások
What’s the best **https://wiki-auer.art/index.php/Usuario:Justina19F** for beginners with no coding skills?
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.