slovensky 1914. augusztus 17-én Gorodoknál a Monarchia huszárait lovasrohamra vezényelték az őket felkészülten váró orosz állások ellen. A hősies, de értelmetlen akcióban, az orosz tüzérségtől és géppuskáktól kaszálva, majd pedig a visszavonulás során a támadásban résztvevő 5. honvéd lovashadosztály 50%-os veszteséget szenvedett. J. Sz. Tihockij orosz századparancsnok részese volt az eseményeknek, amiről a két […]
Kovács György háborús naplója – 13. rész Ahol sok a temetetlen halott, ott előbb utóbb megjelennek a hullarablók is… Cifrább a helyzet, ha mindez a háború idején a két állás között történik. Hősünk mai történetéből egy ilyen katona esetét ismerhetjük meg az olasz frontról. A halottrabló cigány katona a Doberdón. 1915-ben kerültem a Doberdóra, az […]
Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének egyenruháiról írni nem éppen könnyű feladat. Több száz év és számtalan háború tapasztalatai, újításai, népek hagyományai, korok ízlése és divatja formálta, alakította ki azt az öltözeti rendszert, amiben dédapáink a frontra indultak 1914-ben. A világháború kitörését megelőzően az 1899-1902 között vívott búr, illetve az 1904-1905-ös orosz-japán háború tapasztalatai világítottak rá […]
Kovács György háborús naplója – 12. rész Hősünk mai rendkívüli története 1916 nyarán Galíciában játszódik a Bruszilov-offenzíva idején. Apa és fiai misztikus, már-már horrorisztikus, ugyanakkor mélyen megrázó és megdöbbentő háborús története következik csak erős idegzetűeknek! A levágott fejek. 1916 nyarán pár hétre Bukovinából átvitték az ezredemet Galíciába, miután ott igen nagy harcok folytak […]
Szeged a háború kezdeti napjaiban 1914. július 28-a, a Nagy Háború kirobbanása megváltoztatta Szeged békés hétköznapi életét is. A kezdetben örömünnepet ülő lakosságnak hamarosan szembesülnie kellett a mindennapokat átszövő háború jelenségével. Az Osztrák-Magyar Monarchia utoljára 1878-ban vett részt „éles” katonai akcióban Bosznia–Hercegovina megszállásával. Magyar területről ekkor vezényeltek katonákat utoljára „háborús” vidékre. Az azóta eltelt […]
Kovács György háborús naplója – 11. rész A bukovinai hegyek között játszódó mai izgalmas történetünkben hősünk is közreműködik egy kém elfogásában. A lebukott kémeknek háborús időkben nem járt kegyelem… A kém. A bukovinai Kárpátok magas hegyei között szétszórva emitt-amott van néhány kis házikó, többnyire olyan román-féle családok lakják. Kirlibabához észak irányba vagy 10 […]
A Magyar Napló kiadásában megjelenő Irodalmi Magazin 2. évfolyamának nyári száma Az idei évben jelentősen megszaporodtak az első világháború témáját feldolgozó kiadványok. Online világban és papíralapú dokumentumokban is lépten-nyomon felbukkan a „Nagy Háború”. Az eddig elfeledett, porosodó „téma” reneszánszát éli. Napilapok, hetilapok sorozatokkal, kisebb-nagyobb cikkek közlésével igyekeznek megemlékezni a háború kitöréséről. A helyi sajtókban […]
Kovács György háborús naplója – 10. rész Milyen volt a harctér? Kovács György mai történetéből megismerhetjük, hogy ő milyennek látta a Doberdót, ezt a „veszedelmes és undorító” harcteret, ahová 1915 nyarán került, s ahol öt hónapot töltött el… A harctér. Aki nem látott harcteret az igazán el sem hiszi, hogy milyen egy ronda […]
A harmincas évek elején a walesi herceg meglátogatott egy kórházat Kanadában. A folyosó végén volt egy ajtó ezzel a felirattal: „Tilos belépni”. „Mi van ott?” – kérdezte a vendég. „Szeretnénk, ha nem menne be.” – mondták neki. A herceg mégis belépett, és amikor kijött, könnyezett. „Az egyetlen mód, ahogy köszönteni tudtam, és ahogy kommunikálni tudtam […]
Kovács György háborús naplója – 9. rész Háborús mesemondónk történeteinek sorába ma egy általa költött versikét iktattuk, amiből megismerhetjük, hogy miért sáros örökké a honvédek ruhája. Emellett egy kisebb írást közlünk ma tőle, amiben az örökké érkező és irtózatosan pusztító gránátokról értekezik… Sáros honvéd Aki nem volt még a harctereken soha,Nem is tudja, […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet