Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 19. rész 1916. május 6-a nyugtalansággal telik San Martinónál. Megélénkül az állások lövése és a kézigránátharc is állandósul. Sebesülésekre is sor kerül. A robbantótöltet után a föld alatti aknafolyosóban elkezdődik a fojtás elhelyezése is… [1916.] május 6. Éjfél tájban a digó suttyogózni kezdi a II. és IV. […]
Beksits Olivér életútja Moticska Tihamér ezúttal az egykori hadszíntereken szerzett élményei helyett a nagyapja személyes történetét osztja meg velünk. Kutatásai nyomán a katonatiszti karrier állomásai mellett a magánéleti, családi események is fontos szerepet kapnak, s ezek összefonódásából egy teljes életút válik megismerhetővé. Ma épp 100 éve, hogy nagyszülei, 1913. július 5-én házasságot kötöttek… […]
A fénykép és ami mögötte van 4. Náfrádi Illés Csanádapácáról vonult be katonának és hősi halált halt a világháborúban. Neve fenn olvasható a katolikus templomon lévő emléktáblán, azonban a család ma már nem tudja, hogy hol szolgált és hunyt el. Testvérének az unokája, Náfrádi Mária szenvedélyesen kutatja ősei történetét. Így küldte el nekünk is a […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 18. rész 1916. május 4-5-én a föld felett és alatt is harci tevékenység zajlik San Martinónál a Templomdomb környékén: lelőtt léghajóról, rosszul sikerült vállalkozásról, kölcsönös kézigránátharcról olvashatunk a mai részben. S közben elkészül az aknafolyosó is… [1916.] május 4. 1 óra után nagy fegyver lövöldözés és rakétázás […]
Mühlbeck Károly rajza, Új Idők, 1916.
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 17. rész 1916. május 2-ától a szegedi 46-osok folyamatosan fegyveres szolgálatot adnak a föld alatt készülő aknafolyosóban. Hősünk raja is sorra kerül, s Kókay László is lent jár az aknában, részletesen leírást adva a tapasztaltakról. A doberdói földalatti hadviselés testközelből… Délután 2 órától kezdve a szokott munkahelyemen, […]
A XX. századi magyar történelemben szimbolikus jelentősége van a folyóknak. A komor és mégis hősies emlékű Isonzó, vagy a tragikus emlékeket idéző Don mellett különleges szerepet tölt be az olasz Piave. A 95 éve ott zajlott események hatására a folyó neve a magyar katonai hősies helytállás mellett a kudarc, a bukás és az összeomlás szimbóluma […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 16. rész 1916. május 1-jén lejár a pihenő 10 napja és újra állásba megy a szegedi 46-os ezred San Martinónál. Vesztét érző, megmagyarázhatatlan jókedv lengi be önkéntesünk századát az indulás előtt, ami felérve elpárolog, különösen, amikor kiderül, hogy az olaszok aknát fúrnak alájuk… [1916.] május 1. Mától […]
Ha az első világháború hőseiről beszélünk, általában a frontokon harcoló katonák jutnak eszünkbe. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy mellettük mások is teljesítettek szolgálatot, például azok a nők, akik ápolóként tevékenykedtek. Kevésbé ismert, hogy milyen anyagi feltételekkel dolgoztak ezek a hölgyek. Cikkünkben a Monarchia ápolónőinek juttatásait tekintjük át. Az ápolónők illetményeit a császári és királyi hadügyminisztérium 1915. […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 15. rész A Segeti táborban pihenőn lévő, lefürdetett és új ruhába öltöztetett legénység mindennapjai állandó gyakorlatozással telnek. 1916. április 28-án Diendorfer Miksa zászlóaljparancsnokot elvezénylik az ezredtől. A másnapi fárasztó gyakorlat után önkéntesünk és társai magas rangú látogatót kapnak a barakkjukban, akit alig vesznek észre… Április 27. Reggel […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet