Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 7. rész San Martinónál a kézigránátozás, macskázás, tüzérségi tűz, vaklárma, eltévedt találatok, állásépítés, menázsiosztás körforgásában viszonylag nyugalmasan telnek a napok. Hősünknek így van lehetősége rácsodálkozni egy-egy új fegyverre, vagy bátor katonatársára, s mindezt megörökíteni naplójában. A lövészárokélet mindennapjai 1916. április 11-12-én. Délelőtt 10 órától kezdve valahonnan a […]
A fénykép és ami mögötte van 1. A hozzánk érkező levelek jó részében olvasóink az iránt érdeklődnek, hogy az általuk küldött fotón milyen egyenruhát viselnek a rajta szereplő személyek, és milyen egyéb információt lehet még ez alapján a fényképből kiolvasni. Miután úgy tűnik az ilyen „képfejtésekre” nagy igény van, elhatároztuk, hogy új sorozatot indítunk, amelynek […]
Beszámoló a 2013. március 30-án zajlott kiállítás megnyitó ünnepségről Szegedről a Móra Ferenc Múzeumból visszaköltözött egy időre szülőföldjére a 46-os gyalogezred által egykor hazaküldött doberdói fa. Az olaszok által is ismert, a közelében harcolt költőjük által meg is verselt háborús emlék fogadtatásáról Murányi Gábor, a társszervező szegedi Meritum Egyesület vezetője küldött a blog számára beszámolót. […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 6. rész Hősünk a nappali munkából visszatérve értesül, hogy este felváltják San Martinónál az állásban a temesvári 61-eseket. 1916. április 10-én éjszaka megtörténik az „abléz”, amit az olaszok is felfedeznek. ½ 9-kor elértük a divisions hilfsplatzot, melynek barakkjai egy fenyőerdőben vannak. Majd egy órahosszát ültünk itt tétlenül, […]
Czimra Csaba gyűjteményéből származnak az alábbi írásban található korabeli fotók. Kassai olvasónk egy kis kutatást is végzett a képeken szereplő két hadifogoly-táborral kapcsolatban, s a fantáziáját megragadta, hogy a fotókon látható emlékművek ma is léteznek… A Távol-Keleten van két hely, ahol az első világháború alatt sok magyar katona töltötte hadifogságát. Mindkettő Vlagyivosztok mellett van. […]
Szerkesztők és folyóiratok a krasznojarszki hadifogolytáborban A magyar táborlakók életének színesítésére többféle kézzel írt folyóiratot is kiadtak a krasznojarszki hadifogolytáborban. Marxista lapot és irodalmi újságot is találunk ezek között. A lapok működésének a végét 1919 nyarán a cseh légió fellépése jelentette. A Hadtörténelmi Levéltár tanulmánygyűjteménye és a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár visszaemlékezés-gyűjteménye egyaránt őriz […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 5. rész 1916. április 10-én hősünket nappali munkára vezénylik Vizintinibe. A ciszternák kitisztítása után kábelt húznak. Útjuk a vizintini hadosztálytemető mellett vezet el, ahol a fűben sorban fekszenek az éjjel elesett és temetésre váró debreceni 39-es gyalogezredbeli hősi halottak. A látvány mélyen megrázza Kókay Lászlót… Este a […]
Josef Ozoly zászlóshoz hasonlóan mi is boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!
A Doberdó-fennsíkon található San Martino del Carsóban 2013. március 30-ától kezdve három hónapig kiállításra kerül a szegedi 46-os gyalogezred által egykor innen hazaküldött doberdói fa. Hol állt ez az ezred hadijelvényébe is bekerülő fa, hogyan került Szegedre, s ott hogyan fogadták? A következőkben erre keressük a választ. A császári és királyi szegedi 46-os gyalogezred […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 4. rész A tartalékban töltött éjjeli munka – nappali pihenés kifordított világát az oltás, majd az iskolázás zavarja meg. Offenzívára készül a hadsereg, a bakák olaszul tanulnak, s örülnek, hogy szabadulnak az utálatos kőtengerből… Megérkeznek az 5. isonzói csata kitüntetései. Bőségesen hullik a dekoráció önkéntesünk szakaszára is. Sokaknak […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet