2012. január 13-án, pénteken Katona-élet-halál – fotók verebiekről címmel időszaki kiállítás nyílik a verebi Közösségi Házban (Vereb, Vajda János út). A kiállítás megnyitóján, a Verebi Esték rendezvénysorozat keretében Rózsafi János tart előadást a fehérváriak, illetve a verebiek első világháborús részvételéről.
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 54. rész Betegen vándorolva Lebetegedett hősünk egyre messzebb kerül a rajvonaltól: a bigliai koszos ezredsegélyhelyről előbb a hadosztály segélyhelyére küldik, majd a Vippach-folyó mellett fekvő Prvacina város kórházába irányítják. Hamarosan még tovább kell mennie: vasúton Haidenschaftba viszik, ahonnan az augusztusi forróságban gyalog, majd kocsin jut el Vippach tábori kórházába. […]
Papp Károly sarkadi olvasónk lejegyezte dédnagyapja, vitéz Vágó András családi emlékezetben megőrzött töredékes életrajzát, amit az alábbiakban mi is közzéteszünk. A nagymamájától hallott történetekhez néhány képet is mellékelt. „Szolgálati időm emlékéül” „Dédnagyapámról szóló írásukat örömmel vennénk. Részben kegyeleti okokból is, részben valamilyen szintű elismeréseként egy olyan generációnak, mely méltatlanul volt elfeledve. Volt ő irredenta, volt […]
Triboulet notesza „Dilettánsabban még soha nem szabadítottak el háborút, mint 1914 júliusában a Szerbia ellenit” – fogalmaz egészen kendőzetlen nyíltsággal Fritz Fellner, az egyik legtekintélyesebb osztrák történész, és véleményét sok szakember is hajlamos osztani. Tulajdonképpen már az is feltűnő, milyen gyakran emlegetnek dilettantizmust az akkori eseményekkel kapcsolatban: megkapják ezt a minősítést a szarajevói merénylet végrehajtói […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 53. rész Reménytelen kilátások [1915.] július 28-án betegnek éreztem magam. A tegnapi sok éretlen tengeri ártott-e meg? Nem tudom, de rendkívül bágyadt, erőtlen lettem és másnap még rosszabbul éreztem magam. Étvágyam elromlott, nem kellett semmi. Megijedtem, hogy komolyan beteg leszek. Átkozott dolog! Mikor a rajvonalban voltam, szinte óhajtottam a betegséget, […]
A Nagy Háború Blogon közel 300, hosszabb-rövidebb írás jelent meg a tavaly júliusi indulás óta. Év végi poszt gyanánt most megosztjuk veletek, hogy mely cikkek voltak idén a legolvasottabbak. Örömmel konstatáltuk, hogy a népszerűség nem csupán egyetlen szerzőre és egyetlen rovatra korlátozódott: a kép kellőképpen változatos. Íme a top 12: Pintér Tamás: A „Doberdó” fogalma […]
Fehérvári huszárok a limanovai csatában Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-án megrendezett Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata. Az előadás címe egy huszárnótából vett részlet. Egy olyan nótából, amely még ma is gyakran felcsendül lakodalmakban vagy akár baráti nótázások során. Különösen azokon a településeken, amelyek […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 52. rész Biglián Biglián már nem volt épp oly veszedelmes a helyzet, mint a Valone-völgyben és Oppachiasello mellett. Ide ritkábban tévedt egy-egy kóborgó gránát. De a rajvonalban szünet nélkül minden nap, még többnyire éjjel is folyt az ágyúzás, melybe némelykor sűrű puskaropogás, gépfegyverkattogás és a hozzánk is elhallatszó „Avanti!” (előre!) […]
Lobmayer Johann vgs. Abt k.u.k. Korpsmagazin Nro. 22. Staffel Nr. 22. Fldp. Nr. 65. Kedves Iván! Szept. eleje óta nem hallottunk felőled semmit, s már komolyan aggódtunk mikor most végre tudomásunkra jutott czímed s az hogy XII. 21-én jól érezted Magadat. Bárkinek is írtad ezt, fő, hogy így van, eltekintve attól, hogy nagyon szerettünk volna […]
A Nagy Pál altábornagy parancsnoksága alatt álló 40. honvéd gyaloghadosztály szerencsés helyzetben volt 1915 karácsonyát megelőzően, mivel december 22-től pihenőjét töltötte és „ütközetre nem volt kilátás”, ahogy azt Dr. Paulovits Sándor, az alakulat kötelékében az északi fronton harcoló 30. honvéd gyalogezred krónikása írta. A tisztek és a honvédek így minden szabad idejüket és figyelmüket az […]
Legfrissebb hozzászólások
Bali Mihályról egy ráckeresztúri vh-s visszaemlékezésben már olvastam. Herkli Antal nagyapja vitéz Horváth János (8. Klapka huszár) a komáromi külső erődben volt 1915 tavaszán. Ekkor meglátogathatta őt a felesége. Éppen egy katona szökevény nyilvános kivégzése zajlott, az udvaron, amin ők is résztvehettek. Nyanya (Szabó Mária) élete során sokszor felidézte az ott hallottakat. "Bali Mihály hóhér felszólítalak a törvény nevében teljesítsd a kötelességedet! Akassz!"
Ungaretti a Monte San Michele és San Martino del Carso nagy háborús költője (is) volt. Számtalan emléke van ennek a napjainkban is a hegyen és a faluban egyaránt. A magaslaton a múzeumban az egyik VR film is róla szól, s az ő kései ottani látogatását idézi fel.
"Il nome di Gorizia...era. Il nome di una comune sofferenza,la nostra e quella di chi ci stava di fronte e che dicevano il nemico,ma che noi,pure facendo senza viltà il nostro cieco dovere,chiamavamo nel nostro cuore fratello"Giuseppe Ungaretti 1916- 1966 költő
Köszönjük, Attila!
Gratulálok az újabb kiadványhoz! Igyekszem mihamarabb beszerezni. További munkátokhoz kívánok sok erőt, egészséget: dr. Gombos Attila Debrecenből.
Fantasztikus, hogy így "egymásra talált" a két történet! Esetleg fotója, írásos dokumentuma is van ebből az időszakból a nagyapjáról?