Az elmúlt hónapban két posztban is foglalkoztunk a harci gázokkal. Dinyés László ezek apropóján több képet is küldött a számunkra civilszervezetük gyűjteményéből. Hármat választottunk ezekből, amelyek nagyon jól bemutatják a gáztámadás műszaki előkészítését. A harci gázok alkalmazása gondos műszaki előkészítést igényelt. A következő fényképek egy gáztámadás előkészítésének néhány mozzanatát mutatják be. A képekhez kapcsolódóan felidézzük […]
Sokszor és szívesen olvassuk az egyik kedvenc blogunkon, a Wang folyó versein megjelenő írásokat, annál is inkább, mivel gyakran kerül elő a Nagy Háború témája másképp, másféle nézőpontból elmesélve. A Lenin testőre a csíkmenasági Bors Gergely népmesébe illő történetét beszéli el. A poszt eredetileg a Wang folyó versei blogon jelent meg Ivan Vlagyimirov, csataképfestő […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 81. rész 1916. július 9-én a homonnai megfigyelőállomásról a sebesült Gergellyel Budapest felé indul a kórházvonat. A fővárosban a Golgotha úti hadikórházban helyezik el. A 174-es számú ágy új lakója – szokásához híven – az utazásról és a kórházi viszonyokról is mindent aprólékosan megörökített az utókor számára… […]
Arcok a Nagy Háborúból 9. Ez a történet egy megsárgult fényképpel kezdődött. A felvétel egy dobozban pihent, a doboz pedig egy felvidéki szeméttelepen kötött ki. A kép szerencsére innen egy történelem iránt érdeklődő ember kezébe jutott, digitális változata pedig egy lelkes közvetítő segítségével hozzám került. Azt első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy a fotón […]
Magyarkanizsa gyógyvízét legenda övezte. A háború kitörését követően a gyógyvízre alapozott lábadozó helyett azonban a szerb harctér közelsége miatt hadikórházat kellett létesíteni a településen, majd katonai temetőparcellát… A bácskai Tisza-mentén fekvő Magyarkanizsa környékén már a XIX. században felfedezték azt a természet adta kincset, amellyel számos alföldi település rendelkezik: a gyógyvizet. A legenda szerint egy […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 80. rész A volhíniai harcok során megsebesült Gergelyt 1916. július 2-án a sztojanovi vasútállomásra viszik, ahonnan majd Homonnára kerül. Fájdalmas lábbal, de lelkében megnyugodva tart hazafelé: megmenekült a mészárszékről. [1916.] július 2-án, vasárnap korán keltünk a sátorban, és felöltözködtünk, mert úgy értesültünk, hogy visznek bennünket Sztojanovba, a […]
Arcok a Nagy Háborúból 8. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Érsekcsanád első világháborúban elesett fiainak száma a kutatás mai állása szerint 59 fő volt. Közéjük tartozott a község történetével foglalkozó Kozma Róbert orosz fronton eltűnt ükapja, Horváth Mihály is. Érsekcsanádról Borovszky Samu (1910) azt írja, hogy 453 házzal és 1856, túlnyomórészt református lakossal rendelkezik. „Postája helyben […]
Háborús hétköznapok Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 3. Az első világháborúban a nemzetiségi problémák nemcsak az ellenséges államokhoz kötődő népeknél, hanem a Monarchián belül élőkkel kapcsolatban is jelentkeztek. Mindez megfigyelhető a szlovákság esetében is, akiknek a mozgalmait szintén szemmel tartották. Sorozatunk harmadik részében a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szlovák-magyar viszony, illetve a „tótok” háborús magatartásába adunk betekintést. A háború […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 79. rész Gergely népfelkelő zászlóalja szinte teljesen megsemmisült az 1916. június 30-ai harcokban, amikor ő is megsebesült. A mai részből megtudhatjuk mi történt vele ezt követően, érzékletes képet kapva a sebesültápolás stációról az orosz fronton. A csata tovább dühöngött, a harci zaj semmivel sem csökkent. Fejünk felett […]
Az 1915 őszén alakult első sziklafúró osztagok 1916 elején kerültek az olasz frontra. Nem volt könnyű szolgálat. „Nincs pihenő, nincs szabadság, nehéz a kiképzés s újra meg újra csak nehéz fizikai munka, vagy nehéz frontszolgálat” – olvasom Jacobi Ágost könyvében. A katonaéletből vett többnyire vidám jeleneteket ábrázoló képeslap feladója is ilyen alakulatnál szolgált. […]
Legfrissebb hozzászólások
Kedves Kati, előre is köszönöm, írtam e-mailt. Üdvözlettel
Roób József hazaútja térképen: https://www.google.com/maps/d/u/0/edit?mid=1vB4UO08ycE0bHjkoFDkttDdmYTTPjh4&usp=sharing
Nagyapám Bárdi Lajos is berezovkai hadifogoly volt. Három onnan küldött képeslapja/fotó van a birtokomban, az egyik hátoldalán, mely csoportképet ábrázol, az összes résztvevő aláírásával. Hogyan juttathatnám el ezeket önnek, kedves Krisztina?
Anyai dédapàm Víg István is augusztus 18.-àn született Iváncsán, 1868-ban. A Katonaàllítàsi lajstrom adatai szerint azonban szolgálatra alkalmatlan volt. Így ő nem ünnepelhette az uralkodóval a szülinapját. 😊
A képaláírásban tévesen szerepel a 83. gyalogezred békehelyőrsége, a cs. és kir. Carl Schikofsky nevét viselő 83. gyalogezred szombathelyi volt.
A MÁV Archívumból használt levéltári forrásokat a kolléga (ez eddig csak a szövegben, felugró buborékban volt jelölve, s most betettük a forrásokhoz is), de a közigazgatási iratanyag valóban rejthet még plusz információkat a témában. Köszönjük, Ildikó!