Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 31. rész 1914. december 4-én a visszavonuló 3. hegyi dandár és ezen belül katonaorvosunk zászlóalja újra Branetićiben van, ahonnan néhány napja támadásra indultak a Takovo–Glavica-i megerősített szerb állások ellen. Itt sincs azonban megállás, a súlyos sebesülteket hátrahagyva a korábban véres harcokban bevett 881-es magaslatra húzódnak vissza, ahol megpróbálják […]
Nem voltak olyan intézmények, amelyek működését tagjaik hadba vonulása annyira megbénította volna, mint a sportegyesületekét. Aki sportolt, azt katonának is hamar alkalmasnak minősítették. A sportolók behívása pedig legjobban a már békében is csekély számú aktív taggal rendelkező vidéki egyesületeket sújtotta leginkább, mert utánpótlásuk alig volt. Alig cseperedtek fel ugyanis ifjúsági játékosaik, a szöges vagy stoplis […]
Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 30. rész A Dubava elleni sikertelen támadás, majd visszavonulás után vészesen leapad a 3. hegyi dandár, s ezen belül hősünk zászlóaljának a létszáma. 1914. december 3-án Valjevóból, a hadtest-parancsnokságról a beásásra és az utolsó emberig történő kitartásra, majd ellentámadásra kapnak parancsot, de nincs ásójuk és senki sem bízik […]
A nagy háború csererokkantjai Az első világháborúban a hadviselő hatalmak minden eddiginél nagyobb számban ejtettek foglyul ellenséges katonákat, ám meglehetősen hamar kiderült, hogy a velük való bánásmód igen sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek következtében már a háború második évében megszervezték az első olyan értekezletet, amelynek célja kizárólag a fogolykérdés rendezése volt, és amely 1915. […]
Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 29. rész 1914. december 2-áról 3-ra virradó éjszaka ezredorvosunk zászlóaljának a Dubava hegy ellen kell támadnia, azonban körülöttük már mindenütt szerbek vannak. A segélyhely ismét veszélybe kerül, ezért Kemény doktor éjjel visszaküldi a sebesülteket, nappal pedig visszavonulást rendel el a körülötte lévőknek… Ahogy besötétedik, a szerb fegyverek […]
A forradalom miniszterelnöke a Nagy Háborúban 2/2. rész Nagy Imre (1896–1958), miután megjárta Doberdó poklát egy sebesülést követően a hátországba került. Onnantól mindent elkövetett, hogy ne vigyék vissza a véráztatta sziklák közé. Az addig idealizált orosz front az olaszhoz képest nem jelentett számára különbséget, mert pechére a Bruszilov-offenzíva kezdetén vezényelték Luck közelébe. Ismételt sebesülése és […]
Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 28. rész 1914. december 1-jén Branetićiből újra támadásra indul a 3. hegyi dandár, soraiban ezredorvosunk zászlóaljával. A Dubava hegyig nyomulnak előre, ahol az elsősegélyhely időlegesen elszakad a zászlóaljtól. Vészes közelségben tanyáznak a szerbek is. Egy csinos fiatal szerb parasztasszony csatlakozik hozzájuk, akiért az összes tiszt bolondul, pedig azt […]
Az elveszett tábornok – 2. rész italiano Heinrich Bolzano (1868–1918) rövidebb helyőrségi és hosszabb vezérkari szolgálat után a Nagy Háború kitörésekor alezredesi rangban szolgálva Budapesten a cs. és kir. kecskeméti 38. gyalogezred egyik zászlóalját vezette, de hamarosan nehezebb és másféle megbízatást kapott: 3 évig irányított egy gyalogezredet, majd egy gyalogdandárt az orosz fronton. Az 1918. […]
Il generale smarrito – 2° parte magyar Heinrich Bolzano (1868–1918) dopo un breve servizio in presidio e uno più lungo di stato maggiore al momento dello scoppio della Grande Guerra prestava servizio con il grado di tenente colonnello a Budapest, in quanto comandante di uno dei battaglioni dell’imperial-regio reggimento di fanteria di Kecskemét N° 38, […]
Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 27. rész 1914. november 30-án katonaorvosunk zászlóalja a 881-es magaslatról Branitići településre vonul, ahol négy nap táborozás és pihenő várna rájuk. A katonák sütnek-főznek, tetvetlenítenek, tisztálkodnak, elmélkednek a helyzetükről. Kemény doktor tábori lapokat ír a harcokban elesettek hozzátartozóinak. A rövid nyugalom gyorsan véget ér, mert december 1-jén megérkezik […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet